Az MKP javaslatának támogatása a tankönyvekkel kapcsolatban az első olyan lépés a Smer részéről, mellyel a nevében baloldali párt közelített a modern nyugati baloldali pártok által vallott pártprogramhoz – az emberi és a kisebbségi jogok védelméhez, írja a SME mai kiadásában Morvay Peter.
A szomorú az egészben viszont az, hogy főként amiatt cselekedett így a párt, hogy ne lássák külföldi partnerei a köztük lévő óriási, szakadékmélységű különbséget. A koalíció további sorsáért érzett félelmek e lépés miatt pedig teljességgel fölöslegesek. A koalíció ugyanis új „eszmékre” épül, nem pedig a koalíciót alkotó pártok részleges pártprogramjára. Ez az új valami pedig nem más, írja Morvay Peter, mint a közpénzek szétosztása saját klientúrájuk részére. Mert csakis ennek fényében érthetőek Mečiar szavai, mely szerint a koalíciós partner olyan, mint a testvér, akit az ember nem választ magának. Mind a DSZM, mind pedig a nemzeti párt a Smer testvérbátyjai a tekintetben, hogy ugyanabban a jegyben születtek, és hasonló céllal – a vájúhoz való hozzájutás céljával. Talán nem véletlen, hogy a Smer engedett a tankönyvkérdésben, de továbbra is úgy kívánja az uniós pénzeket szétosztani, hogy a magyar iskolák hátrányban legyenek. Itt ugyanis már pénzről van szó, tehát a móka véget ér, szögezi le a jegyzetíró..
Az is szomorú, hogy a Smer csak egy olyan művi vita megoldását segítette elő, melynek fönntartásában ő maga is segédkezet nyújtott. Ráadásul a művi vita azzal folytatódik, hogy Mikolaj egyszerűen elutasítja a parlament által hozott döntés végrehajtását azzal az ürüggyel, hogy nem tudja, melyek az úgynevezett „meghonosodott és elterjedt” kifejezések, amint azt a törvény előírja.
Ez viszont csak egy olyan ember számára jelenthet problémát, fejti ki véleményét Morvay, aki már előre elutasítja a józan ész és a demokratikus elvek alapján álló megoldást, mely szerint a dolgokról elsősorban is azoknak van joguk dönteni, akiket legfőképpen érint, és akik leginkább informáltak az adott kérdésben. És ezek nem mások, mint a hazai kisebbségek, akik számára – Mikolajtól eltérően – nem jelent problémát annak megállapítása, hogy saját mindennapi nyelvhasználatukban mi tekinthető meghonosodottnak és elterjedtnek. Egyszerűen pedig azért, mert Mikolajtól eltérően, naponta használják ezeket, zárja jegyzetét a SME jegyzetírója.
Morvay Peter, SME, Felvidék Ma
