Robert Fico a II. világháború befejeződésének évfordulóját is a nemzetközi kapitalizmus és a szlovák bulvársajtó ostorozására használta ki. A kormányfő Ivan Gašparovič köztársasági elnök, Robert Kaliňák belügyminiszter, valamint több más politikai és kormánytisztviselő társaságában emlékezett pénteken.

Fico beszédében egyebek mellett kijelentette: „A világ, amelyben élünk, az erkölcsi hanyatlás útját járja. Elérkezett létezésének a legvégső határához, s elsősorban mély morális válságba került. Az erkölcsileg elvetemült, felelőtlen pénzemberek pókerjátszmába kezdtek, s tétként a világ becsületes népének a sorsát tették fel. Kapzsiságukkal milliókat fosztottak meg a perspektívától és attól, hogy tisztességesen élhessenek” – fogalmazott a miniszterelnök, s hozzátette: a második világháború üzenetét az ifjú nemzedék emlékezetébe kell vésni, nehogy „történelmi kómában” nőjön fel. És persze nem felejtett el belerúgni a szlovákiai médiába: „A háború emlékét nem törölheti ki szívünkből sem a közömbösség, sem pedig az, hogy a bulvársajtó semmibe veszi a felszabadítókat.”
Eduard Chmelár történész, publicista szerint már csak Fico hiányzott azoknak a táborából, akik a mostani fiatalok „történelmi eszméletlenségéről” prédikálnak. Chmelár – aki a Zöldek Pártjának színeiben indul az európai parlamenti választásokon – hangsúlyozza, hogy a miniszterelnöknek és az általa vezetett Smer tagjainak az értékirányultságában kellene rendet teremteni. „Az a Smer, amely a Nemzeti Emlékezet Intézetébe a holokauszttagadó Ivan Mrvát jelöli, az a párt, amelynek elnöke nem emlékszik 1989 novemberére, az a párt, amely isteníti a totalitárius hajlamú Andrej Hlinkát, csak utolsóként szólhat hozzá a történelemtudattal kapcsolatos kérdésekhez” – nyilatkozza Chmelár az Aktuálne.sk internetes újságnak.
A történész úgy látja, hogy Szlovákiában nagyon felületes a történelemtudat, a történelmi emlékezet. „Ez azonban komplex kérdés, és nem használható ki politikai húzásokra, ahogyan azt a miniszterelnök úr teszi” – állítja Eduard Chmelár. Szerinte Ficonak és pártjának előbb el kellene döntenie, milyen történelmi hagyatékra akar építeni, majd rendet kellene teremtenie az alapvető és követendő értékek dolgában. „Vagy az antifasiszta hagyományok, vagy a parttalan nacionalizmus, amely mindent pozitívan értékel, ami szlovák. Ezek közül kellene választani. Ha büszke állampolgárok szeretnénk lenni, akkor egyrészt emlékeznünk kell a történelem sötét oldalaira is, ugyanakkor nem szabad azt gondolnunk, hogy a szlovákok között nincsenek és nem voltak gazemberek” – fűzi hozzá a történész-publicista.
Enyhén szólva kínos lehet a II. világháború befejezésének megünneplése a Szlovák Nemzeti Párt számára, amely dicsőíti a Tiso-féle fasiszta szlovák államot. Anna Belousovovának, az SNS első alelnökének ez nem okoz gondot, mert szerinte a Tiso-rezsim nem volt fasiszta. Ennek ellenére néhány esemény miatt azért szégyenkezik – páldául azért, hogy „katonáink a második világháború idején a fasiszta Németország oldalán szláv testvéreink ellen harcoltak a keleti frontokon”. Chmelár nem hiszi, hogy Belousovová szégyenkezése őszinte volna.

Felvidék Ma, aktualne.sk, jag