Nagyszombat / Trnava

 

Pozsony környéke

A Kis Kárpátok vonulata és a Vág völgye közti termékeny Nagyszombati-medencében fekszik. Környéke már a kelták és a rómaiak előtt is lakott volt. Fontosságát később az is növelte, hogy a Budáról Csehország felé vezető út, a Via Bohemica mentén feküdt. Első írásos említése 1211-ből maradt ránk, szabad királyi várossá IV. Béla emelte 1238-ban. A tatárok feldúlták, de gyorsan újjáépült. Volt Csák Máté tulajdona is, de már 1327-ben Károly Róbert királyt itt kérték fel döntőbírónak a csehek és lengyelek közti viszályban. Nagy Lajos király is szívesen tartózkodott falai között, itt is halt meg 1382-ben. Zsigmond király vásártartási és sörfőzési jogot adott Nagyszombatnak (magyar neve onnan ered, hogy szombati napokon tartotta hetivásárait). 1432-ben a husziták foglalták el a várost. Mátyás király és egykori apósa, Pogyebrád György cseh király is ide küldte követeit ,,államközi tárgyalásokra”. A város jelentősége a mohácsi vész után tovább nőtt: 1543-ban  ugyanis ide tette át székhelyét az esztergomi érsékség és káptalan, s itt is maradt egészen 1822-ig; akkor viszaköltözött Esztergomba. Nagyszombat ezzel az ország egyházi központjává lett, s ez kiépülését eredményezte. Tíz évvel az érsekség ide költözése után már akadémia létesült, Pázmány Péter pedig 1635-ben egyetemet alapított itt: ez a mai Eötvös Loránd Tudományegyetem őse, 1772-ben ugyanis átköltöztették Budára. A pesti Egyetemi Nyomda elődje pedig a Telegdi Miklós érsek alapította nagyszombati nyomda. Pázmány ezt is az egyetemhez csatolta. Magyar, német, szlovák nyelvű egyházi nyomtatványokon, híres énekeskönyveken kívül Pázmány Péter műveit is itt nyomtatták. Bethlen Gábor és II. Mátyás király Nagyszombatban kötötte meg azt az egyezményt, amely újra elismerte az erdélyi fejedelmek önállóságát. 1624-ben Pázmány Péter nemesi nevelőintézetet alapított Nagyszombatban. 1704. december 24-én Nagyszombat alatt vesztett csatát II. Rákóczi Ferenc kuruc hada Heister generális labancai ellen, 1848. december 14-én pedig Guyon Richárd honvédserege ütközött itt meg az osztrákokkal. Az érsekség visszaköltözése után Nagyszombat elvesztette központi jellegét, a második világháború után azonban újra nagyot lendült, fontos ipari és művelődési központ lett. A szlovák szellemi életben ugyancsak fontos szerepet játszott: 1793-ban Szlovák Tudós Társaság alakult itt, 1870-ben pedig az országos jelentőségű Svätý Vojtech (Szent Adalbert) Társulat működése tette nevezetessé. A város szülötte Mikuláš Schneider-Trnavský (1881–1958), a kiváló zeneszerző.

A történelmi városmag 1987-től teljes egészében műemléki védelem alatt áll. A város egyik főtere a Szent Miklós tér (Námestie Sv. Mikuláša). Itt zajlottak hajdan a nevezetes nagyszombati vásárok. A középkorban az állatvásárokat is itt tartották, hatalmas mennyiségű szarvasmarhát, lovat hajtottak innen Bécs, Prága és Nürnberg felé. A Szt. Miklós-plébániatemplom gótikus stílusú, háromhajós bazilika oldalkápolnákkal. Építését Nagy Lajos kezdte meg, s a XV. század elején, Zsigmond király alatt fejezték be, berendezése reneszánsz stílusú, két tornya barokk. Az Érseki palota (Óvárosi u.–Staromestská ul.) díszes bejáratú, erkélyes épületét Oláh Miklós prímás építtette 1562-ben. Később Forgách Pál és Lippay György prímások bővítették ki. 1562 és 1822 között az esztergomi hercegprímások palotája volt. A gimnázium épülete eredetileg (1648-ban) szemináriumnak épült, később egy ideig katonaiskola is működött benne. Itt érettségizett Kodály Zoltán, aki 15 éves korában Nagyszombatban már megkomponálta Stabat Materét. Az egyetemi (vagy jezsuita) templom (Egyetem tér – Univerzitné námestie) 1637–1640-ben kora barokk stílusban épült. Remekmívű stukkói igen sokáig készültek: Giovanni Rosa olasz mester 1639-től tizenhat évig dolgozott rajtuk, a munkát azonban csak 1700-ban fejezte be Pietro Antonio Conti. Az egykori egyetem barokk épülete 1678 és 1773 között fokozatosan épült. Mire teljesen elkészült, Mária Terézia a már működő teológiai és bölcsészeti fakultáshoz orvosi kart csatolt, majd az egyetemet Budára helyezte. Az épület tetején Hell Miksa, az európai hírű jezsuita csillagászprofesszor 1760-ban csillagászati megfigyelő állomást szervezett. Az Orsolya-templom (Hviezdoslav u.) 1724-ben épült barokk stílusban. A hozzá csatlakozó zárda épülettömbjében voltak az Orsolya-apácák iskolái és internátusai.

A város másik főterén, a Szentháromság téren (Trojičné námestie) álló várostorony 1574-ben épült, 1674-ben átépítették. Magassága 70 méter. 1683-ban, mivel leégett, a tetejét újra kellett építeni. 1688-tól tűztoronyként szolgált, s óraszerkezetet is elhelyeztek rajta. A ferencesek templomát és kolostorát (Ferences utca–Františkánska ul.) 1363-ban Nagy Lajos építtette gót stílusban. Barokk külsőt és berendezést 1633-ban kapott. Egy ízben átmenetileg a protestánsoké is volt. A copf stílusú Városháza 1793-ban egy középkori tanácsház alapjain épült. A kétemeletes épület díszes erkélyét hatalmas oszlopok tartják. A Szt. Ilona- (vagy Ispotály-) templom középkori, gótikus eredetű építmény. Főhajóját később reneszánsz stílusban építették át, oldalhajói barokk stílusúak. A Szt. József-templom eredetileg református templom volt, de 1671-ben a pálos szerzetesek kapták meg, ők alakíttatták át barokk stílusúra, s kolostort is építtettek mellé. A klarisszák temploma eredetileg gótikus, a XVII. század közepén reneszánsz stílusban átalakított épület. Az 1683-as tűzvészben a templom és a mellette álló kolostor is megrongálódott, s utána alapos javításokra szorult. A klarisszák egykori kolostorában (Múzejné nám. 3) ma a Nyugat-szlovákiai Múzeum székel, melynek X. századi ómagyar sírokból előkerült leletei is vannak. A kolostor pincéiben borászati kiállítás van. A Káptalan utca (Kapitulská ul.) kanonokházai reneszánsz, barokk és empire stílusú épületek, néhány hasonlót a szomszédos ódon utcákban is találunk. Az egykori városfalak maradványai mentén kellemes sétákat tehetünk.