Miután alaposan megválogatom olvasnivalóim, ezért csak a verebek csiripeléséből szereztem tudomást arról, hogy Duray Miklóst várhatóan megint bíróság elé citálják. Most azonban kivételesen nem az SNS magyarfalói, hanem a Híd trójai “falói”…
Nem kívánom e hírt túllihegni, voltaképpen említésre sem igazán érdemes, hogy Bugárék milyen aljas húzásokra készülnek újra és újra. De hát hétvége van, cikkezzünk akkor most egyet erről, unaloműzőként. A Hídban úgy tűnik kivesézték a megyei választásokon elszenvedett bukta lehetséges okait, s a párt bölcsei arra jutottak, hogy most ideje leszámolni az árulózással, amivel az MKP vezetői állítólag elfordították az amúgy szép reményű új párttól a választópolgárokat.
Köszi Béla, de azért ennyire ne nézd hülyének az utca emberét, tudják ők az MKP vezetőinek segítsége nélkül is, hogy mi fán termő gyümölcs vagy te! Persze tényleg nem lenne feltétlenül muszáj árulózni, akár mondhatnánk azt is, hogy áruló-zradca, csak hogy egészen korrektek legyünk, kedves Most-Híd. És akár tetszik, akár nem, ez egy vélemény, amit – bár nyilván igen nehezére esik Mr. Egónak – el kell viselni, pláne egy közszereplőnek, pláne egy állítólagos demokráciában. Ahol az ellenszenv – ad absurdum: a gyűlölet – érzéséhez való jog (bár nem így deklaráltan) éppúgy megilleti a polgárt, mint az imádat – ad absurdum: önimádat – joga. Ki-ki éljen a magáéval.
Ami pedig a bíróságosdit illeti: ha már egyszer a választókat nem sikerült , hát próbáljátok meggyőzni a független szlovák bíróságot! Ejsze mégiscsak közelebb áll az hozzátok, mint az előbbi, nemde?
Megértem, hogy nagyon ramaty érzés lehet súlytalan, megvetett és frissen leszerepelt pártocska tagjának lenni, de hát az már csak úgy van, hogy az árulók bére ennél sosem lehet több. Legfeljebb harminc ezüst…
Köszi Béla, de azért ennyire ne nézd hülyének az utca emberét, tudják ők az MKP vezetőinek segítsége nélkül is, hogy mi fán termő gyümölcs vagy te! Persze tényleg nem lenne feltétlenül muszáj árulózni, akár mondhatnánk azt is, hogy áruló-zradca, csak hogy egészen korrektek legyünk, kedves Most-Híd. És akár tetszik, akár nem, ez egy vélemény, amit – bár nyilván igen nehezére esik Mr. Egónak – el kell viselni, pláne egy közszereplőnek, pláne egy állítólagos demokráciában. Ahol az ellenszenv – ad absurdum: a gyűlölet – érzéséhez való jog (bár nem így deklaráltan) éppúgy megilleti a polgárt, mint az imádat – ad absurdum: önimádat – joga. Ki-ki éljen a magáéval.
Ami pedig a bíróságosdit illeti: ha már egyszer a választókat nem sikerült , hát próbáljátok meggyőzni a független szlovák bíróságot! Ejsze mégiscsak közelebb áll az hozzátok, mint az előbbi, nemde?
Megértem, hogy nagyon ramaty érzés lehet súlytalan, megvetett és frissen leszerepelt pártocska tagjának lenni, de hát az már csak úgy van, hogy az árulók bére ennél sosem lehet több. Legfeljebb harminc ezüst…
Szűcs Dániel, Felvidék Ma
