Január és február havának mezsgyéjén, mint minden évben, az idén is fontos családi történés és jelentős – sorsfordító döntés előtt áll sok szlovákiai magyar szülő: elérkezett az iskolakötelessé cseperedett gyermekük beíratásának ideje. Oly sokszor elhangzott már az érvekkel is alátámasztott tény: ,,Magyar gyermeknek magyar iskolában van a helye.” Valljuk be, mégis sok szlovákiai magyar szülő úgy érzi, hogy a „családi tanács” egy nehéz döntés előtt áll. El kell döntenie, hogy milyen tannyelvű iskolába írassák a gyermeket. Érvek röpködnek pro és kontra, előnyök és hátrányok, érvényesülési dilemmák egyensúlyoznak a mérleg serpenyőjében.
Manapság az emberek nagy többsége sajnos csak anyagi jellegű, közérthető, könnyen értékelhető, kézzel fogható feladványok megoldásán fáradozik. A társadalom ilyen irányú beállítottsága az emberek gondolatvilágát gyökeresen megváltoztatta. Az ilyen szellemben nevelkedett ember számára az elvont fogalmak – az igaz értékek eleve – alacsonyabb rendűek. Ebből is következik, hogy napjaink embere a nemzeti hovatartozás kérdését is sokszor csak az anyagi előnyök szemüvegén keresztül látja, és a nyelvet csupán gyakorlati eszköznek tekinti, melynek segítségével gondolatokat közlünk egymással. Ez nehezíti sok szlovákiai magyar szülő döntését is mielőtt kimondja, hogy gyermekét magyar iskolába íratja. Pedig számtalanszor elhangzott és bebizonyosodott, hogy a nyelv a tudat meghatározó tényezője. Az anyanyelv az ember számára ugyanazt jelenti, mint a levegő vagy a víz: az életet. Fokozottan érvényes ez a megállapítás a kisebbségi sorban élő ember esetében. A kódolás így szól Illyés Gyula szavával: ,,Magyarnak lenni nem származás, hanem vállalás dolga.” Így vállaljuk tehát kisebbségi létünkben magyarságunkat, nem tagadva meg eleink hitét és identitását. Hisz mindannyian tudjuk, hogy az anyanyelv az egyik legértékesebb kincsünk, mely feledhetetlen érzelmeket bont ki szívünkben. Mindemellett számtalan szakértői vélemény áll rendelkezésünkre arról, hogy a gyermek leghatékonyabban az anyanyelvén sajátítja el életre szóló ismereteinek legszilárdabb alapjait – az igazi tudást, s csak az anyanyelvén tanulhat meg helyesen gondolkodni. Az anyanyelvvel együtt a gyerek az erkölcsi értékek alapjait is magába szívja, hisz az anyanyelv szeretete, megbecsülése és mély ismerete eleve erkölcsi tartás. Az anyanyelvi iskola biztonságos hátterében, melyet a mindennapi közeg és kommunikáció teljes mértékben kiegészít, a gyerek sikeresen sajátíthatja el az államnyelv alapjait is. Legalább ilyen fontos más idegen nyelvek megismerése, amelyek ismerete Szlovákia határain kívül is magabiztosságot ad. Mindezen tudás megszerzésének gyökere is az anyanyelv mély ismeretében rejlik.
Ilyen érvek után hogyan tudnánk természetes dolognak elfogadni azt az elhatározást, hogy egy hatesztendős, még fogalmi zavarokkal küszködő, a mesék világában élő gyereket szülője kiragad megszokott anyanyelvi környezetéből, éltető közegéből, és egy idegen, ismeretlen közegbe helyez át? Ebben a környezetben a gyerek nem képes zavartalanul tanulni, beilleszkedni, mert keveri a fogalmakat, összezavarja a két nyelvet. Elbizonytalanodik, határozatlanná válik. A nyelv együtt fejlődik a gyerekkel, ezért a másik nyelv hátrányban lesz az anyanyelvvel szemben. A későbbiek folyamán valamelyest biztosan kiegyenlítődik a nyelvi különbség, de sajnos oly módon, hogy a második nyelv szókincse gyarapodik, az anyanyelv fejlődése, tehát a tudás elsajátítása is visszamarad. A teljesség igénye nélkül felsorolt tények ismeretében felmerül tehát a kérdés: megadta-e az a szülő gyermekének az igazi esélyt a boldogulásra, aki nem anyanyelvi iskolába íratta?
Gondolkodjanak hát a még töprengő szülők, hogy évek múlva is nyugodtan tudjanak gyermekeik szemébe nézni, mondván: a lehetőségek, a boldogulás kapuját én megnyitottam számodra.
Hiszem, hogy helyes döntést azok a szülők hoztak, akik gyermeküket Ádám Zita: Óvodásból iskolás c. könyvéből való szavakkal készíthetik fel az iskolakezdésre:
,,Drága Gyermekem!
Szeptembertől első osztályos leszel. Magyarok vagyunk, magyar nyelvű iskolába írattunk. Nagy-nagy élmény vár az iskolában.
Megtanulod, hogy Álmos, Árpád, Szent István, Mátyás király, a fejedelem Rákóczi, Széchenyi, Kossuth nemcsak névsor, hanem történelem, ezerszázéves és fényes.
Nekünk Károli Gáspár nyelvén hangzott magyarul az isteni Ige. Balassi költőként és magyarként lett európai, Zrínyi magyarul vezényelte a törökre eleinket. Kazinczy életét tette anyanyelve gyarapítására, Kölcsey történelmi imát írt nekünk.
Szabadságod joga Petőfi szavával erősödik meg benned, Arany Toldijában nyelvünk ,,erdőzúgását” hallod. Adyval sírni tanulsz, szárnyalni, zuhanni, később József Attila szavával súgod majd a legszebb földi érzést, Illyés nyelve ércbe öntött emberi hitvallásodban erősít.
Gyermekem!
A kenyér, föld, só, otthon, öröm, szeretet, születés és vég csak anyanyelveden érthető mélyen, csak ezen a nyelven hatnak a gyökerekig, csak így lesz döbbenet a halál, mennyei érzés a szerelem.
Hogy ki volt nekünk Kodály, Munkácsi, Szent-Györgyi? Megtanulhatod.
Tudd azt, mi által lettek nagyok: anyanyelvükön művelődtek.
Tudd: az anyanyelv emel emberré!
Tudd: ,,Oh, jól vigyázz, mert anyád nyelvét bízták rád a századok. S azt meg kell védened.”
Végezetül ne feledjük, hogy az anyanyelven való művelődés alapvető és elemi emberi jog, rajtunk múlik, hogy a szlovákiai magyar iskolák tanulóinak jövőbeni létszámát gyarapítva vajon élni tudunk-e vele?!
Felvidék Ma, Bc. Tökölyi Angéla
