Nem kis meglepetést okozott Mikuláš Dzurinda hétfői esti bejelentésével, vagyis, hogy nem indul a parlamenti választásokon. Az ügy előzménye, hogy Robert Fico egy hete újabb és újabb „információkat közöl”az SZDKU finanszírozásáról, pénzmosással vádolva a pártot. Dzurinda koholmánynak nevezte a kormányfő állításait, és az ígérte, hogy nem hagyja szó nélkül, egyúttal közölte, a pártelnöki székről nem mond le. Döntését a politikai képviselet és az elemzők is meglepetéssel fogadták.
Mikuláš Dzurinda továbbra is élvezi bizalmunkat – fogalmazott Ivan Mikloš, az ellenzéki pártvezér tehát a jelek szerint maga mögött tudhatja pártját. Ez azonban nem változtat a tényen, hogy az SZDKU-n belül minden bizonnyal megkezdődik a pozícióharc, amelynek végeredménye majd megmutatja Dzurinda tényleges erejét pártján belül. Felelősségteljes politikus döntésének nevezte Dzurinda lépését a kereszténydemokrata Martin Fronc, aki szerint ezzel az ellenzéknek könnyebb lesz alternatívát felmutatni a jelenlegi kormányzattal szemben. Az MKP elnöke, Csáky Pál pártelnök-társa döntését az SZDKU belügyének tartja, s így nem is kívánta kommentálni. Dzurinda pártjának valószínűleg a Szabadság és Szolidaritás jelenleg a legnagyobb riválisa. Sulíkék korábban azt mondták, Dzurinda személye miatt nem kívánják szorosabbra fűzni a kapcsolatokat az SZDKU-val. A párt azonban a történtek után sem kíván tárgyalni az SZDKU-val a választások előtti együttműködésről, közölte a párt alelnöke a Sita hírügynökséggel. Az SZDKU finanszírozási ügylete nem nevezhető standard eljárásnak, és a pártkölcsön tisztasága is megkérdőjelezhető – mondta Jozef Mihál. A történetek ugyanakkor nem változtatnak az SZDKÚ és a Most-Híd viszonyán. Bugár Béla szerint Dzurinda magára vállalta a felelősséget, hogy védje pártját, miután a finanszírozásra vonatkozó vádakat nem tudta maradéktalanul megcáfolni. A kormányoldal, természetesen, korántsem ilyen megértő. A Smer alelnöke, Marek Maďarič üres gesztusnak nevezte Dzurinda lépését, mivel a pártelnöki posztjáról nem mondott le. Maďarič egyúttal jelezte, pártfőnöke, Robert Fico nem fogadja el Dzurinda vitára szóló kihívását. Rafael Rafaj nem lepődött meg az ellenzéki pártvezér döntésén, sőt, máris az európai intézményekben látja Dzurindát. A nemzetiek frakcióvezetője úgy véli, a párt arculatának megőrzése érdekében nem is tehetett mást. Jozef Halecký, a DSZM-Néppárt parlamenti képviselője okos és jó lépésnek, ugyanakkor megkésettnek és kierőszakoltnak tartja Dzurinda felelősségvállalását. A tolvaj tolvajt kiált – véli Miroslav Kusý politológus a Smer-SZDKU csörtéről, hozzátéve, Fico csodálatosan tudott fordítani, és a kormány milliárdos botrányairól elterelni a figyelmet. Kusý professzor szerint a nyilvánosság a történteket Dzurinda vereségeként könyveli majd el, holott normális társadalmakban ez méltányolt lépés lenne. Ezzel együtt Kusý úgy véli, Dzurindának már régen távoznia kellett volna a párt éléről, még 2006-ban, miután elveszítették a választást. Grigorij Mesežnikov sem jó, sem rossz döntésnek nem minősítette Dzurinda elhatározását, a minősítés helyett úgy értékelte, az elnök mindent megtesz azért, hogy a párt támogatottsága ne csökkenjen, s ennek érdekében ezt tartotta a leghatékonyabb lépésnek. Juraj Marušiak viszont meglepőnek nevezte ezt a fordulatot, illetve azt, ahogy Dzurinda végig védekezett, amilyen alázatosan tűrte Fico támadásait, és amilyen hamar feladta a harcot. Dzurinda eddig olyan politikus volt, aki tudott harcolni – mondta az elemző. Tegyük, hozzá, harcos erőre még szüksége is lesz az ellenzéki pártvezérnek, mert Robert Fico a parlament talajára vinné az SZDKU finanszírozási ügyét, ami pártügyről lévén szó, meglehetősen szokatlan. Ezt azonban csak akkor lépi meg a kormányfő, ha két koalíciós partnere ebben is a társa lesz.
Felvidék Ma, mj
