Köszöntjük az édesanyákat Anyák Napja alkalmából:
„Kezed, kezem/ Hová rejtsem kezeimet?/ Anya, a te kezedet örököltem,/ de királyságom, tudom, nem kivánod./ Lemondok hát,/ leköszönök a trónról,/odahagyom a kétes hatalmat./ Itt a kezed. Ki vagyok fosztva./ Újra semmink sincs, édesanyám. „(Pilinszky János)
Az Egyesült Államok kongresszusa 1914-ben rendelte először állami ünneppé az anyák napját. Európában a húszas években először a virágkereskedők szervezetei propagálták. Ausztriában 1924-ben a katolikus egyház azzal a hangsúllyal kezdte terjeszteni, hogy az iparosodással és gazdasági törekvésekkel együtt járó elvilágiasodás ellenében a természetes és egészséges élet és anyaság mellett emeljen szót. Hazánkban is az 1920-as években kezdődött megünneplése, és – akárcsak Ausztriában – hamar összekapcsolódott a májusi Mária-tisztelet hagyományával. Németországban és Ausztriában május második, nálunk a hónap első vasárnapja lett anyák napja. Ma már olyan természetes megemlékező napként üljük meg, amely vallási és társadalmi szempontból egyaránt égető problémánkra irányítja figyelmünket: a család, az anyaság tisztelete és megbecsülése nélkül nincs emberi és nemzeti jövő.
Mons. Lénár Károly atya gondolatai anyák napjára
Az én gyerekkoromban és fiatal koromban is minden évben megünnepeltük nagy szeretettel, örömmel az Anyák Napját. Csak később a komunista időben lassan kiszorították és bevezzették helyette március 8-át a nők napját. Még fiatal gimnazista koromban olvastam egy vallásos folyóirat májusi számában egy cikket a Szűz Anyáról. Azt bizonyítgatta, de természetesen, hogy jobban kiemelje a valóságot: Nekünk nincs szükségünk Anyák napjára, hogy egyszer egy évben megemlékezzünk drága jó édesanyáinkról,mert mi minden hónapban ünnepelünk valamilyen Mária-ünnepet és így minden hónapban megemlékezhetünk az édesanyáinkról.
Igazat adok neki, mert ha egy jó hívő ember szereti a Szűz Anyát, akkor biztosan szereti az édesanyját sem. De mégis csak most azt mondanám, igenis nagyon is szükségünk van az Anyák Napjára, mert a jó édesanya, a jó feleség lesz az igazi tiszteletet, kézcsókot érdemlő NŐ, nem a valamikor a nők napján éljenzett elvtársnők.
Nem tudom, hogyan ünnepelték Tardoskedden a nők napját, de tudom azt hogyan ünneplték abban a gyárban amelyben hét évig kellett dolgoznom. Voltak ott alig 18 éves fiatal lányok is és voltak közöttük, akiken többszörös terhességi megszakítást végeztek. Kétszer is egymás után a kiskorúság okából. A harmadikat már nem végezték el mert már nagykorú lett. Világra kellett hoznia gyermekét. Szomszédom, becsületes családapa mondja neki: „Vera, a gyereket fel is kell nevelni”. A válasz: „Nevelje fel az állam, hiszen a gyerekotthonban arra tanítottak minket, hogy a gyereket az államnak kell nevelnie.”Elrettentő példa. De siratni való, hogy a nőnapon az ilyeneket és az ehhez hasonló nőket is kellett ünnepelni. Magamban mindig felsóhajtottam és imádkoztam: Istenem, mikor fogjuk ünnepelni a becsületes édesanyákat, akik tudják azt, hogy az édesanya kötelesége nem csak világra hozni a gyermeket, de fel is kell neveleni, tisztességes,becsületes embert kell a gyerekből faragni. A világ meg él akkor is, ha a nők nem fognak tudni politizálni, nem fognak tudni szónokolni – nagyon jó, hogy tudnak, hála Istennek – de vége lesz az olyan társadalomnak, amelyben a nők elfelejtenek, nem fognak tudni jó édesanyák nak lenni, gyermeket nem csak világra hozni, de becsületes embert is nevelni belőle, mert olyan lesz a társadalmunk, amilyen embereket nevelnek nekünk édesanyáink. Az asszony értékét a gyermeke jóneveltsége szerint itéljük meg.
Nagyon örülök ennek a mai Anyák Napjának. Hálás vagyok az iskolánknak, amely segít az anyukáknak gyermekeik nevelésében, segít nemzetünk jövőjének kiépítésében. Ez a mai ünnep bátorítja az édesanyákat, hogy ne csak a gyermek világra hozásával, a kis gyermek édes gügyögésével örvendeztesse meg a családi fészket, hanem tudatosan neveljen a kis emberpalántából becsületes, nemzetét szerető, öntudatát, identitását megőrző polgárt, Egyházát gyarapító, Istent és emberetársat szerető keresztényt!
Felvidék Ma
