Mint az MSZP, mind a Fidesz európai palrmaneti képviselője egyetértenek abban, hogy az állampolgársági törvény nem ütközik uniós jogba. Gál Kinga a Fidesz EP-képviselője meggyőződése szerint a törvénnyel az ország olyan adósságot törlesztett, melyre soha nem volt alkalmasabb időpont.
A kettős állampolgárságról szóló törvény széles támogatást kapott Magyarországon, ám szinte alig késztette reakcióra Brüsszelt. Mégis, milyen hangokat hallott Ön ezzel kapcsolatban? Esetleg igyekezett-e ezt az ügyet az Európai Parlamentben kommunikálni?
– A törvény elfogadása nem zavart sok vizet Brüsszelben. Nem váltott ki különösebb megdöbbenést vagy csodálkozást. A kérdést úgy kezelik itt, ahogy kezelni kell, mert az állampolgársági törvény módosítása minden ország saját szuverenitási körébe tartozik.
Az állampolgársági törvényt módosításával a magyar parlament egy olyan intézkedést tett, amelyet már 1990-ben meg kellett volna tennie. Az országgyűlés tulajdonképpen egy régi adósságot törlesztett döntésével, és tiszta helyzetet teremtett, mert magyar állampolgár felmenőkhöz és magyar nyelvtudáshoz kötötte a kedvezményes állampolgárság megadását. Ráadásul továbbra is egyéni kérelemre indul az eljárás, semmilyen újabb mechanizmust nem vezet be, ezért alaptalan a vád, miszerint a jogszabály tömeges útlevélkiosztáshoz vezetne.
Érdemes megnézni a környező országok állampolgársági törvényeit is, és a leginkább kiabáló Szlovákia esetében azt látjuk, hogy hasonló paragrafus található abban is. Azok elfogadásakor senkinek nem jutott eszébe, hogy nagyobb perpatvart csapjon.
Kevésbé a törvény legitimitását vitatják, hiszen példátlan támogatást kapott a magyar parlamentben, inkább az időzítést tartották sokan rossznak. A Fidesz, gyors és nagy erejű választási győzelme után, gyorsan kellett megvalósítsa a kampányban tett vállalásait. Elképzelhető, hogy azért éppen ezzel a törvénnyel kezdték a munkát, mert az adócsökkentéshez vagy egymillió munkahely létrehozásához képest az állampolgársági törvény sokkal rövidebb idő alatt megvalósítható volt?
– Nem. Ezzel egyszerűen egy nagyon fontos adósságát törlesztette most a parlament.
Az időzítés oka, hogy a parlamentnek most volt alkalma ezt megtenni. A kérdés inkább az, hogy miért nem lépték meg ezt az előző kormányok. Meg kellett volna tenniük, csak nem akarták. Most meglett a politikai akarat, és meglett hozzá a parlamentben az a létszám, amivel dönteni lehetett.
Az időzítéstől függetlenül Szlovákia mindig kitalált volna valamilyen kifogást. Az elmúlt két évben nagyon furcsán alakulnak a dolgok északi szomszédunknál. Ha összerakjuk, hogy mi mindenről volt szó, kezdve a nyelvtörvénytől, akkor látható, hogy önnön állampolgáraik felé sugallnak nagyon riasztó üzeneteket.
Az időzítésre visszatérve: Nem tartanak mégis attól, hogy a döntés magyar szempontból negatív irányba befolyásolja a szlovákiai választás eredményeit?
– Nem gondolom, hogy ez fogja meghatározni a szlovákiai választások eredményét. Nyilvánvaló volt, hogy a szlovák kormánypártok játszani akarnak a nemzeti kártyával, és, ha nem ez lett volna az ürügy, akkor találtak volna mást.
Azt gondolom, hogy az EU és alapelvei, és egész intézményrendszere, melyben Magyarország és Szlovákia együtt van jelen, idővel mégis csak érezteti hatását, hogy ne mindig a nemzeti- illetve a kisebbségi kártya legyen az, amit Szlovákiában időről-időre elő tudnak venni.
Ön tehát úgy véli, hogy a két ország között fennálló konfliktus megoldásába be kell vonni Brüsszelt. Hogyan lehetséges ez, mikor a Bizottság a kérdést bilaterális módon megoldandó problémájának látja. Esetleg a Balázs Péter külügyminisztersége alatt felmerült, európai bírósági eljárás kezdeményezéséhez hasonló lépést tennének?
– Az egy másik kérdés olt. Az Sólyom László Köztársasági Elnök Szlovákiába való belépésének megakadályozására vonatkozott, ahol Szlovákia megsértette az uniós közösségi jogot. Ha a közösségi jog sérelméről van szó, akkor be kell vonni az uniós intézményeket.
A magyar állampolgársági törvény esetében nem erről van szó. Másrészt viszont egy fontos kérdés, hogy az Unió, és más nemzetközi szervezetek meddig nézik, illetve tűrik majd, hogy egy uniós tagállam saját állampolgárainak egy csoportját, egy egész közösséget másodrangú állampolgárként kezel.
Ennek most már számtalan példáját láttuk. Nem csak a nyelvtörvényt, hanem a szlovák állampolgársági törvény módosítását is. Érdekes lesz látni, hogyan értelmezi a nemzetközi közösség az üzenetet, hogy Szlovákia különbséget tesz állampolgár és állampolgár között.
Ezek azok a kérdések, amelyekre a nemzetközi intézményeknek idővel válaszolniuk kell.
Ön szerint mit jelent a határon túli magyarok számára az állampolgárság?
– Az állampolgárság megszerzése egyéni kérelemre történik, könnyített eljárásban. Mindenkinek egyénileg kell mérlegelnie, hogy neki adott esetben szükséges-e az állampolgárság, és mit jelent számára.
Én ezt egy szimbolikus kérdésnek tartom, egy szimbolikus adósságtörlesztésnek. Úgy gondolom, hogy a magyar országgyűlés ezzel törlesztette a maga részéről Magyarország nagyon rég fennálló tartozását a határon túli magyarok felé.
Azon túl, hogy ezt hogyan élik meg az egyes emberek egyéni életutak kérdése.
A Gál Kingával készült interjú az euractiv honlapon jelent meg.
