Gömörben a jövő a cigányságon áll vagy bukik, s ez sokszorosan áll az itt élő magyarokra – mondta a minap B. Kovács István egy konferencián, s lassan mintha a politika is kezdene rájönni erre. Nemrég Auxt Ferenc, az MKP járási elnöke hangsúlyozta, hogy a romákat mielőbb be kell vonni a döntéshozatalba, mert nem lehet róluk, a sorsukról, nélkülük dönteni.
A napokban két olyan méhi fiatalemberrel találkoztam, aki szakított a romákkal kapcsolatos sztereotípiákkal, s úgy döntött, hogy megpróbál a tudása által érvényesülni. S hogy még egy roma vezetőt idézzek, tényleg nem mindegy, hogy milyen többség lesznek.
Szajkó Bélával és testvérével, Tamással először a Rimaszécsen évente megrendezendő Nyújtsd a kezed! Országos Roma Szavalóversenyen találkoztam, ahol a főszervező Vavrek Istvánnak segítettek a szervezésben és a verseny sikeres lebonyolításában.
Béla pedagógusként dolgozik a rimaszombati Műszaki Szakközépiskolában, míg Tamás roma asszisztensként segédkezett a méhi alapiskolában. Első generációs értelmiségiek, de azért Béla büszkén jegyzi meg, hogy egy másod unokatestvérük, Szajkó Zsolt Besztercebányán végzett, művészember.
Édesanyjuk könyvelőként Sajógömörön dolgozott, de volt a tornaljai ruhagyár és a fügei Eva motorest alkalmazottja is. Később elvégzett egy ápolónői tanfolyamot is, de mindösszesen három napot töltött kint Ausztriában, mert az ügynökség olyan beteget utalt ki számára, aki pszichikailag kikészítette. Harmadik hónapja csak hitegetik, de türelmesen várja az újabb lehetőséget. „Ismeretség kell itt is” – jegyzi meg Tamás, de az is igaz, hogy ez az ágazat is egyre telítettebb, s egyre kevesebb a lehetőség Ausztriában, inkább a távolabbi Németországban akad kereslet ápolónők iránt. Apjuk köszörűsként dolgozik.
Béla az alapiskola elvégzése után a tornaljai gimnáziumban tanult tovább Kankulya László osztályában, míg Tamás a kassai konzervatóriumot választotta. Már alapiskolás korukban mindketten jártak zeneiskolába, s osztálytársaik hatására mindketten a zongorát választották, bár Béla elárulja, két hétig próbálkozott hegedűvel is. Béla kedvenc gimnáziumi tantárgyai a matematika és a fizika voltak (mindkettőt az osztályfőnöke tanította), s talán nem véletlen, hogy ezeket választotta egyetemi tanulmányai során is.
Mint Béla elmondta, bizony a romáknál még mindig kivételes dolognak számít a továbbtanulás. Legtöbb szülő már azzal is megelégszik, ha gyereke a nevét le tudja írni. Az ő szüleik viszont örömmel fogadták, hogy gyerekeik a továbbtanulást választották. „Soha nem kényszerítettek bennünket arra, hogy tanuljunk – teszi hozzá Béla -, inkább belső kényszer vezérelt bennünket.” A gimnáziumban még voltak páran roma származásúak, de a nyitrai egyetemen már alig néhányan. Vavrek István mellett, aki matematika-etika szakon végzett, abban az időben egy sajógömöri lány, Sánta Veronika és pár csallóközi roma végzett Nyitrán. S voltak persze olyanok is, akik romológiára jártak.
Az egyetem elvégzése után szeretett volna a környék valamelyik alap- vagy középiskolájában elhelyezkedni, de sehol sem várták tárt karokkal. Volt olyan alapiskola is, ahol előzetesen matematika-fizika tanárt kerestek, de amikor felkereste őket, mereven elutasították. Később hallotta, hogy olyan tanerőt vettek fel ezen szakokra, aki csak érettségivel rendelkezett. Végül Rimaszombatban, a Műszaki Szakközépiskolában talált munkát. „Kisantal Károly igazgató szeretettel fogadott, s úgy érzem, hogy teljesen megbízik bennem” – mondja Béla. Kérdésemre, hogy milyen szakközépiskolában matematikát és fizikát tanítani, mosolyogva válaszolja, hogy nem könnyű, de minden nehézség ellenére lehet a tanulókkal dolgozni. Nem olyan, mint egy elit gimnáziumban, ahonnan egyetemre készülnek tovább a diákok, de sokszor annál értékesebb, ha sikerül eredményt elérni. Iskolai munkája mellett szeretné tovább képezni magát, s a tudományos munka is foglalkoztatja. Célja a nagydoktori cím megszerzése.
De térjünk vissza Tamáshoz, aki a konzervatórium befejezése után természetesen nem maradt hűtlen a zenéhez, s másfél évig Németországban játszott egy zenekarban. A Baden-Baden-i kaszinóban húzta társaival a talpalávalót, s főleg live zenét játszottak. „Eleinte jól fizettek” – árulja el Tamás, később mégis hazajött, mert nem tett le arról, hogy főiskolát végezzen. Fel is vették Nyitrára levelező szakon szlovák-etika szakra, de az iskola mellett dolgozni is szeretne. Az elmúlt hónapokban a méhi alapiskolában dolgozott roma asszisztensként, ahol 19 gyerekkel foglalkozott. Mint mondja, hamar megszerették és elfogadták, hisz itt is érvényes az, hogy a romák is jobban megbíznak „saját fajtájukban”. Sajnos, a munkaügyi hivatal által fizetett állás csak augusztus végéig biztosít számára munkalehetőséget.
Béla és Tamás fontos szerepet játszanak a rimaszécsi roma tanoda életében is, amely immár két éve foglalkozik roma gyerekekkel, és elsődleges célja a felzárkóztatás és a tehetségek felfedezése. A roma gyerekek nagy többsége éppen csak elvégzi az alapiskolát, s alig tanul meg írni-olvasni. A tanoda egyik legfontosabb célja, hogy ne hagyja a gyerekeket elkallódni, s meggyőzze a szülőket arról, hogy a tanulás az egyetlen kitörési lehetőség a romák számára, s nem a segély. Persze, mindketten tisztában vannak azzal, hogy hosszú távú folyamatról van szó, s a jelenlegi gyerekek szüleivel már nem nagyon lehet mit kezdeni. Ki kell zökkenteni őket a jelenlegi életformából, felfedezni a rejtett tehetségeket, s mindent megtenni, hogy kibontakozhassanak a tehetséges roma fiatalok. Béla szerint ehhez pl. elengedhetetlen már az óvodai nevelés, ami sajnos egyre kevesebb kis községben létezik. A tanodába jelenleg 40 gyerek jár, de itt is szomorú tapasztalatuk volt az, hogy sokkal nagyobb volt a kezdeti lelkesedés, ami szintén igencsak jellemző a romákra. Fontosnak tartják a napi kapcsolattartást a szülőkkel és az iskolával is.
Van úgy, hogy elbizonytalanodnak, de mint egybehangzóan mondják, nem szabad feladni és még több türelemre és odafigyelésre van szükség. Elhallgatva őket, egyre biztosabb vagyok abban, hogy a példájuk előbb vagy utóbb ragadós lehet, s ha tényleg lassan is, de egyre többen követik a példájukat. Hiszen tényleg nem mindegy, hogy milyen többség lesznek.
Juhász Dósa János, Gömöri Hírlap
