Első soron kívüli ülésén a parlament az új megbízatási időszakban, a Smer-SD kezdeményezésére, kísérletet tett Richard Sulík házelnök leváltására. A legerősebb ellenzéki párt szerint Sulík (SaS) nem méltó erre a közjogi tisztségre, mert képtelen megfelelően viselkedni, a népszavazással kapcsolatban pedig egyenesen demokráciasértő kijelentéseket tett. Sulík leváltását a mandátumvizsgáló és mentelmi bizottság támogatta, mivel ülésén több kormánypárti honatya nem vett részt, a plénumban azonban kevésnek bizonyult a 64 ellenzéki szavazat a házelnök elmozdításához.
Az ülésen jelen volt szinte az egész kormány, a vitába a koalíciós frakciókból is jelentkeztek hozzászólók. Sulík leváltásának veszélye nem fenyegetett, mert a minimálisan szükséges 76 szavazatot a Smer javaslata nem kaphatta meg, hisz ahhoz koalíciós képviselőket kellett volna megszereznie.
A Smer indítványát Robert Fico elnök, a parlament alelnöke terjesztette a plénum elé, fő kifogása, hogy Richard Sulík kijelentéseivel és magatartásával lejáratja Szlovákiát az Európai Unió szemében, és sérti az alkotmány és demokrácia alapelveit, nem tisztelő kellőképpen az államiságot és annak jelképeit, még a törvényhozást is kényelmetlen helyzetbe hozza. Fico kijelentette: találjon a koalíció alkalmasabb, jobb elnököt a törvényhozás élére, ő és pártja az ilyen jelölést támogatni fogja. Felszólalásában Fico bírálta a szeptember 18-ai népszavazást is, amelyet Sulík pártja kezdeményezett, s amelyhez éppen Sulík és pártja nem viszonyult kellő komolysággal.
Richard Sulík házelnök maga volt az első felszólaló a vitában. Leszögezte: aki felveszi a képviselői fizetést és a demokráciai elveit emlegeti, annak kötelessége a népszavazás mellett kampányolni. Elismerte, volt néhány szerencsétlen megfogalmazása, azt viszont elutasította, hogy a polgármestereknek címzett házelnöki körlevél – a népszavazás támogatása érdekében – hatalommal való visszaélés lenne. Innentől kezdve Sulík a Fico-kormány bűnlajstromának ismertetésébe kezdett, gyanús választási machinációkról, ködös pártfinanszírozásról, lenyúlt közpénzekről, elfuserált kormányzásról, az ország nyomorba döntéséről beszélt, majd azt mondta: ezek tükrében kijelenti, hogy neki még van becsülete, nem mint Ficónak, aki ezt rég elveszítette.
Sulík beszédét „buta, ostoba” bekiabálások kísérték a Smer padsoraiból, majd éles tárgyi megjegyzések sora következett, melyekben a hangnem eldurvításával vádolták Sulíkot.
Jozef Mikuš (SDKÚ) megjegyezte: a koalíció nem fogja megengedni, hogy tisztségviselői bármelyikét is leváltsák, mert ezzel olyan folyamatot indítana be, amely soha nem érne véget. Ráadásul mindenki tudta, hogy Sulík újonc a politikában, ezért neki is van joga próbaidőre.
A Most-Híd nevében Solymos László frakcióvezető arról beszélt: egy szerényebb, dolgosabb, jobb és tisztességesebb parlamentet szeretnének, a mai leváltási kísérlet -mely két hónapos munka után történik – pedig azért is különös, mert figyelmen kívül hagyja, hogy a választásokon változás következett be.
Marek Maďarič (Smer) volt kulturális miniszter nemzetébresztő-nemzetvédő beszédet mondott. Bírálta Sulík viszonyát a pozsonyi várudvar Svätopluk-szobrához, költői kérdésben kérdezte, talán Árpád-szobornak kéne-e ott állnia? Bírálta a Sulík által felkért történész-művész bizottságát, annak ajánlásait, ” nyomorult barbárnak” nevezte azokat, akik saját történelmüket nem becsülik. A Svätopluk-szobor eltávolításának egyik oka szerinte, hogy kik és hogyan avatták fel, pedig Maďarič szerint akár Sulík is elmehetett volna az ünnepélyre. „Aki ezt a szobrot eltávolítja, a szlovák nemzet ellensége, egy újkori barbár – zárta felszólalását. – Ez pedig elég ok, hogy Richard Sulíkot is eltávolítsuk a várdombról.” Sok epés megjegyzést kapott válaszul a kormányoldalról, de egyet Dušan Čaplovičtól (Smer) is: „Végre tudjuk, mit jelent az SaS, Svätopluk vagy Sulík” – jópofáskodott a civilben régész politikus. Jozef Kollár (SaS) meg azt ajánlotta Maďaričnak, állítsák fel a szobrot a pártszékházuk tetejére…
A terméketlen vitában, melyben leginkább a „kiszólásokon”, a képviselők egymásnak címzett megjegyzésein lehetett szórakozni, néha a politikai kultúráról is szó esett Svätopluk és egymás pártállásának, politikai filozófiájának becsmérlése mellett. Anna Belousovová (SNS) megint megnevelte volta Sulíkot, nemzeti érzületből is, Igor Matovič (SaS) pedig ajánlotta neki, pofozkodjon kicsit az ellenzéki sorokban is, mert ott is Ancsázzák őt, Dušan Jarjabek (Smer) hibái ellenére a Svätopluk-szobrot akarta megvédeni Sulík áthelyezési törekvéseitől, mert lehet, hogy giccs, de nemzeti szimbólum, mire František Šebej (Most-Híd, OKS) megjegyezte: ezt a nagyszerű gondolatát idővel még fel fogja idézni neki néhányszor (Jarjabek civilben operaénekes). Rafael Rafaj (SNS) is Svätoplukot védte, alkotmánysértőnek tartva a szobor eltávolításának gondolatát, mivel szerinte az alatörvény preabuluma kötelez a „cirilli-metódi hagyományok tiszteletére”… (Mellesleg a két hittérítő követőit Svätopluk kiűzte birodalmából.) Ezt követően Martin Poliačik (SaS) szólalt meg, a történelemhamisítás ellen, végül Peter Zajac (Most-Híd, OKS) beszélt a parlament plénumában „ütközetet” vívó két politikai világszemléletről, amit még zárszó, majd titkos szavazás követett. A vita második fele egyre foghíjasabb ülésteremben zajlott, Fico frakciójának sok képviselője is mással volt elfoglalva. A zárszóban Pavol Paška (Smer) azt kifogásolta, pártja sok feltett kérdésre nem kapott választ, Richard Sulík viszont nyomatékosan kérte önmaga számára a 100 nap türelmi időt, melyből 40 még hátra van.
A négy-öt órás maraton végeredménye ennek ellenére előre borítékolható volt: mivel az ellenzéknek nincs minősített többségi – 76 fős – támogatása az indítványhoz, Richar Sulík székén továbbra is Richard Sulík fog ülni. A 64 ellenzéki igen a leváltási javaslatra a koalíciós képviselők nagy többségének távolmaradása mellett is jól mutatta: Ficóék egyelőre nem tudják megbontani a kormányoldal egységét.
Felvidék Ma
