Tegnap a rimaszombati temetőben helyezték örök nyugalomra a szeptember 25-én, Bécs mellett autóbalesetben elhunyt Pálkovács Zoltán cselgáncsozót.
A Rimaszombatban felnőtt, de rimajánosi származású Pálkovács a szlovák cselgáncssport legkiemelkedőbb tehetsége volt, aki a rimaszombati Mladosť sportegyesületben kezdett el versenyezni Juraj Svoreň tanítványaként, innen került a besztercebányai Duklához, amelynek haláláig tagja volt. 1999-ben 18 évesen a római junior világbajnokságon ezüstérmes lett, egy évvel később a ciprusi Nikózában a bronzérmet szerezte meg ugyanebben a kategóriában. 2002-ben Mariborban az EB-n a 100 kg-osok súlycsoportjában az ötödik lett, s ezt az eredményét két évvel később Bukarestben is megismételte. 2006-ban Vinkovciban a Hadsereg-világjátékokon aranyérmes lett, 2007-ben az indiai Hajdarabádban ezüstérmet szerzett. A Világkupákon egyszer az első, négyszer-négyszer pedig a második és harmadik helyet szerezte meg. A 2004-es athéni és 2008-as pekingi olimpián nem járt sikerrel, már az első körben kiesett. Alig két hete tért haza a tokiói világbajnokságról, s nem titkolt célja volt, hogy 2012-ben eljusson harmadik, londoni olimpiájára.
Erdélyi Géza nyugalmazott református püspök búcsúbeszédében Pálkovács szerénységét és szorgalmát emelte ki, míg a sportvezetők a tehetségét. Legjobb barátja könnyektől elfúló hangon ezzel zárta a beszédét: „Zolinak a teste acélból, a szíve viszont aranyból volt”. Közel ezren kísérték utolsó útjára katonai tiszteletadás mellett.
jdj, Martin Ambróz felvételei
