A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala kiemelt fontosságot tulajdonít a kisebbségi nyelvhasználati törvény (Tt. 184/1999 sz. törvény) folyamatban lévő módosításának.
A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa által harmadik olvasatban elfogadott törvénymódosítás, amennyiben hatályba lép, hosszú évekre határozza majd meg a kisebbségi nyelvek – köztük a magyar nyelv – hivatalos használatának kereteit.
A törvénymódosítási folyamat kezdetén a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala kidolgozta saját kisebbségi nyelvhasználati törvénytervezetét. Ez a szlovákiai magyarok, illetve a többi nemzeti kisebbség sajátos történelmi, politikai helyzetét, kulturális, identitásbeli igényeit alapul véve a nemzetközi vállalásoknak megfelelő és a szlovákiai jogrendbe illeszthető normaszövegként határozta meg a nyelvhasználat lehetőségeit. Tervezetünket és szakmai segítségünket mindenkinek felajánlottuk. Kihasználtunk minden lehetőséget (észrevételeinket megküldtük a kisebbségi kormányalelnök által meghirdetett, de meg nem valósult társadalmi vitához, több mint hatvan pontban fogalmaztuk meg módosító javaslatainkat a tárcaközi egyeztetésben stb.). Az a cél vezérelt bennünket, hogy észrevételeinkkel hozzájáruljunk egy minél jobb törvény megalkotásához.
A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala a közeljövőben hosszabb elemzést készít a Szlovákiában érvényes kisebbségi nyelvhasználati jogokról, mostani állásfoglalásunkban csak a parlament által elfogadott törvénymódosítás rövid értékelésére szorítkozunk.
Előrelépések
A kisebbségi írásos hivatali érintkezés területén jelentős előrelépésnek tartjuk, hogy az önkormányzatokon túl immár az állami szerveknek és az önkormányzatok által alapított jogi személyeknek is kötelességük lesz biztosítani a kisebbségi nyelvű űrlapokat. Üdvözöljük azt is, hogy kérésre kétnyelvűen is kiállíthatóak lesznek bizonyos közokiratok és más hivatalos iratok: a születési, házassági, halotti anyakönyvi kivonat, illetve engedélyek, igazolások, állásfoglalások és nyilatkozatok.
Előrelépésnek tartjuk, hogy a község kisebbségi nyelvű nevének megjelölése a vasútállomásokon, buszmegállókon, kikötőkben és repülőtereken is lehetségessé válik. Ennek az újdonságnak az értékéből sokat elvesz, hogy fakultatív módon került megfogalmazásra, tehát továbbra is csak államnyelven kötelező feltüntetni a fent jelzett megnevezéseket.
Nagyon fontos és szimbolikus tartalommal bíró előrelépés, hogy a szlovák történelmi személyiségekről elnevezett dél-szlovákiai településeken is megjelenhetnek a magyar nyelvű helységnévtáblák.
A nyelvhasználati küszöb 20 százalékról 15-re történő csökkentése az adott rendszeren belül pozitív változás. A módosítás azonban a gyakorlatban csak tíz év múlva érvényesülhet. Nyilvánvaló, hogy a törvényalkotók szándéka a mostani állapot konzerválása volt. De ez különösen a ruszin és a roma kisebbség esetében kifogásolható, esetükben alkotmányellenes helyzetet eredményez. Az a feltétel, hogy két népszámláláson kell elérni 15 százalékot a jegyzékre való felkerüléshez, bár elvi szinten racionális, ugyanakkor az eddigi rendelkezéshez képest szigorításként is értékelhető. A felgyorsuló asszimilációs folyamatok miatt, különösen a szórványokban, ahol a településeken a nemzeti közösségek (így magyarok is) kisebbségben élnek, inkább jelent reális lehetőséget a listáról való lekerülésre, mint a listára való felvételre.
Az asszimiláció által különösen veszélyeztetett városok esetében, ahol felsőbb szintű hivatalok székhelyei is találhatók, nemcsak az adott városban, hanem a hivatalok illetékességébe tartozó településeken élők számára akkor is elveszhet majd a nyelvhasználat lehetősége, ha saját településükön a küszöb feltétele továbbra is teljesül.
Az Európa Tanács ajánlásait, amelyek azon terület meghatározásának módjára vonatkoznak, ahol a Nyelvi Karta rendelkezéseit alkalmazni kellene, továbbra sem veszi figyelembe a törvény. A Nyelvi Karta szerinti egyedi elbírálásra az egyes nyelvek és az egyes települések vonatkozásában továbbra sincs lehetőség.
Teljesületlen elvárások
Az elfogadott törvénymódosítás több olyan területen marad adós a problémák megoldásával, amelyek a szlovákiai magyarok széles rétegeit érintik. Két évtizede probléma a törvény által biztosított kisebbségi nyelvhasználati jogok gyakorlati érvényesítése. A nehézségek elsősorban azokon a településeken jelentkeznek, amelyekben a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek nem alkotnak többséget. Ezeken a településeken a kisebbségi nyelv napjainkban egyre láthatóbban szorul ki a közéletből. A Kerekasztal jogsegélyszolgálata által fogadott bejelentések is jelzik, hogy ezeken a településeken súlyos gondok vannak a nyelvi jogok problémamentes érvényesítésével. És ez komolyan visszahat a polgárok kisebbségi nyelvhasználati igényére és hajlandóságára.
Téves és alibista az a nézet, hogy az emberek a meglévő jogaikkal sem élnek. Az elmúlt időszakok politikai alkui révén létrejött kaotikus és bonyolult kisebbségi nyelvhasználati rendszer olyan kihívás elé állítja az állampolgárt, amelyben egy jogi végzettséggel rendelkező egyén is csak nehezen tud kiigazodni. Ne csodálkozzunk tehát azon, ha az emberek nincsenek tisztában a jogaikkal.
Sajnálattal állapítjuk meg, hogy a kisebbségi nyelvhasználat átláthatóságát az elfogadott törvénymódosítás nem orvosolja. Bár a hivatalok által a településeken is kötelezően kihelyezendő „nyelvhasználati útmutatók” és a hivatalok – egyedi esetben pedig a magánszféra ¬– kötelességmulasztása esetén pénzbírságot kilátásba helyező rendelkezéseknek lesznek pozitív hatásai – a fő probléma e téren megoldatlan marad. A kisebbségi nyelvhasználat szempontjából hatványozottan veszélyeztetett régiókban a nyelvi jogok megfelelő érvényesíthetőségének gyakorlati megoldatlansága a kisebbségi nyelvek további kiszorulását vetítik előre. A valódi megoldást a megfelelő számú, kisebbségi nyelven is beszélő alkalmazottak biztosítása és a kisebbségi nyelvhasználatnak a többnyelvű települések minden közintézményére való kiterjesztése jelentené.
A nyelvhasználati jogok gyakorlati érvényesíthetőségére vállalt megfelelő garanciák hiánya és az a tény, hogy az állami és közintézmények csak egy részét vonták a törvény hatálya alá, a módosítás legnagyobb hiányosságát jelenti.
A kisebbségeknek sugárzott kereskedelmi TV-műsorok államnyelvű feliratozásának kötelessége továbbra is érvényes élő műsorok esetében is. E területen tehát maradt a hatályos rendelkezés, ami alapján továbbra is rendkívül korlátozottak – gyakorlatilag nem léteznek – a kisebbségi nyelvű műsorszórás lehetőségei. A probléma megoldatlansága annál érthetetlenebb, hogy az Európa Tanács Velencei Bizottságának tavalyi jelentése e rendelkezést indokolatlan gazdasági versenyhátrányként és diszkriminatív megoldásként jellemezte, amelyet feltétlen orvoslásra javasolt.
Különösen sajnálatos, hogy az egészségügyi és szociális intézmények továbbra sem kötelesek kisebbségi nyelven kommunikálni az ügyfeleikkel, csak „ha ezt a körülményeik megengedik”. Az ilyen intézmények egészségügyileg és szociálisan kiszolgáltatott, fokozott védelmet igénylő ügyfelei számára semmi sem garantálja majd, hogy nem kerülnek nyelvi szempontból is kiszolgáltatott helyzetbe.
A törvénymódosítás nem érinti a kisebbségi iskolák nyelvhasználatát. Továbbra sem biztosított az állami oktatásirányítás által kiadott tartalmi szabályozások és az okiratok alapját képező formanyomtatványok magyar nyelvű megjelentetése. Nem tartjuk megfelelőnek azt az elképzelést, hogy iskolai dokumentáció kétnyelvű vezetésének kérdéskörét a kulturális és az oktatási minisztérium által megalkotásra kerülő rendelet szabályozza.
A törvény továbbra sincs tekintettel Szlovákia közigazgatási felépítésére, ezért a körzeti és egyéb hivatalok esetében pusztán a közigazgatási felosztás, a hivatalok székhelyeinek fekvése ellehetetlenítheti a nyelvhasználatot a körzeti és egyéb hivatalok szintjén. Így a nemzetiségi települések jegyzékén szereplő települések ténylegesen két csoportra oszlanak: az egyikben csak helyi önkormányzati szinten biztosított a nyelvhasználat, a másikban körzeti szinten is. A regionális, megyei szinten továbbra sincs biztosítva a kisebbségi nyelv használata, még a megyei önkormányzatok képviselői számára sem.
Visszalépések
Elvi és garanciális szempontból elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a kisebbségek nyelvhasználatát szabályozó törvénymódosítás olyan rendelkezéseket tartalmazzon, amelyek a hatályos jogszabályokhoz képest alacsonyabb szinten rögzítik a kisebbségek nyelvhasználati jogait. Bármely szerzett jogról való lemondás, azok megnyirbálása ellentétben áll a kisebbségi jogokról vallott felfogásunkkal.
Az önkormányzatok által működtetett helyi rendőri testületek szolgálati kommunikációjában az elfogadott törvényjavaslat szigorúbban szabályozza a kisebbségi nyelvhasználat lehetőségeit, mint a hatályos jogszabályok.
A „fontos”, közterületen elhelyezett információk közül az elfogadott törvénymódosítás már csak az életveszélyre felhívó, egészséggel, vagyonbiztonsággal kapcsolatos információkat teszi kötelezővé kisebbségi nyelven is feltüntetni. A hatályos törvény minden „fontos információval” kapcsolatban írja elő ugyanezt a kötelezettséget.
Az elfogadott törvény a kisebbségi nyelv használatát „adekvát módon”, a „kisebbségi nyelvű ügyintézésre fenntartott időkeret” (hivatali órák) megállapításával biztosítja. Ez egyértelműen több lehetőséget biztosít a rendelkezéssel való visszaélésre, ennek félreértelmezésére, mint a hatályos törvény. Az eddigi törvény egyértelműen szögezi le, hogy a hivatalok jogszűkítő értelmezési lehetőség nélkül kötelesek biztosítani a kisebbségi nyelv használatát. Az újonnan bevezetni kívánt rendelkezés veszélyes, a jogérvényesítés lehetőségeit jelentősen szűkítő gyakorlatot teremthet a hivatalok részéről.
Összegzés
A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala leszögezi, hogy az elfogadott törvénymódosítás előremutató elemeit fontos mérföldkőnek tartja a nyelvhasználati jogok bővítésének hosszú távú folyamatában. Továbbra is azon leszünk, hogy a korábban és a most megszerzett nyelvi jogainkkal kapcsolatos információkat a szlovákiai magyar közösség lehető legszélesebb rétegeihez eljuttassuk. Szívesen fogadunk minden olyan együttműködési ajánlatot, amely erőfeszítéseink hatékonyságához hozzájárulhat. A nyelvi jogaink lehető legteljesebb mértékű kihasználása, a nyelvhasználati lehetőségeinkkel kapcsolatos jogtudat emelése, a magyar nyelv presztízsének növelése továbbra is a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala tevékenységének kiemelten fontos részét képezi. Mindent megteszünk azért, hogy anyanyelvünk a közéleti és a mindennapi érintkezés természetes eszközévé váljék Szlovákiában.
{iarelatednews articleid=”28975″}
