A pozsonyi Petőfi-szobor leleplezésének 100. évfordulóján tartott ünnepélyes megemlékezésen Duka Zólyomi Árpád, a Petőfi Sándor Emlékmű Bizottság elnöke a következő beszédet mondta:
Tisztelt ünneplő közönség, tisztelt vendégek, kedves pozsonyiak, hölgyeim és uraim!
Száz éves a „MI PETŐFINK” !
Egy évszázada, 1911. szeptember 8-án ezen a napon avatták föl Radnai Béla, pozsonyi születésű szobrászművész remekművét, Közép-Európa egyik legszebb szecessziós szoborkompozícióját, a pozsonyi Petőfi-szobrot.
Megemlékezni és ünnepelni gyűltünk össze. Megemlékezni arról, hogy milyen ereje volt az összefogásnak, amikor száz éve – nemzetiségre való tekintet nélkül – a Pozsonyt szerető felvilágosult polgárok emlékművet állítottak az örök nyughatatlan, vándorló, a szabadságért és függetlenségért küzdő, halhatatlan költőnek.
Ünnepelni gyűltünk össze azért, mert az elmúlt évszázad pusztító viharainak dacára megmentettük Radnai Béla alkotását, életben maradt e csodálatos Petőfi-szobor. Legyünk büszkék és ünnepeljünk, mert nagy öröm mindannyiunk számára, hogy a több mint nyolc évtizeden át számtalanszor meggyalázott, megrongált és megcsonkított Petőfi-szobor nyolc éve fölújítva e méltó és csaknem biztonságos illetve nyugodt belvárosi környezetbe került.
Hölgyeim és uraim! Az itt álló szoborkompozíciót a pozsonyiak XIX. századi, Petőfi iránti nagy tisztelete és lelkes szeretete hozta létre.
Petőfi többször járt Pozsonyban: 1840-ben, 1841-ben, 1843-ban. Minden alkalommal, nagy reményekkel, izgalommal és elfogultan érkezett az akkori fővárosba, amely már régen szolgálta a magyar irodalmat és számos rejtélyt, meglepetést valamint lehetőséget tartogatott a fiatal költő számára. Viszont nagy szegénységben, versírásból, másolásból és az országgyűlési tudósítások szerkesztéséből élt. Petőfi Pozsonyban alapvető tapasztalatokat szerzett a közéleti ismeretekből és a politikából, aminek később, a forradalom alatt, nagy hasznát vette Pesten.
A szabadságharc leverése, Petőfi eltűnése illetve hősi halála utáni Bach-korszak zsarnoksága ellenére a nagy költő emléke tovább élt Pozsonyban. A kiegyezés után a költő alakja új erővel elevenedik meg. Városunkban fokozatosan erőteljes Petőfi-kultusz alakul ki. 1873-ban megalakul a Toldi Kör, amely a magyar irodalom népszerűsítésével foglakozik és ezen belül Petőfi emlékével. 1900-ban a Toldi Kör emléktáblát helyezett el az Apácapályán (a mai Panenská u.) arra a házra, amelyben a költő élt. Ma is látható a kerete a 27-es számú ház homlokzatán. Eltökélt szándékunk, hogy ezen a helyen egy felújított Petőfi emléktáblát avassunk föl.
A pozsonyi Petőfi-kultusz kicsúcsosodása a szobor elkészítése és fölavatása volt. A Mária Terézia szobor alkotója a pozsonyi születésű Fadrusz János tervezte a Petőfi-szobor megalkotását, de váratlan halála megakadályozta ezt. A századforduló előtt egy pozsonyi német újságíró vetette föl a Petőfi-szobor fölállításának és a közadakozásnak a gondolatát. Az 1899-ben megalakult Szoborbizottság 1904-ben meghirdette a nyilvános pályázatot. 37 pályamű gyűlt össze. Radnai Béla, Fadrusz tanítványa nyerte el a szobor elkészítésének megbízatását. A pozsonyi polgárok gyűjtésbe kezdtek: nemzetiségre való tekintet nélkül a város lakosságának, az adakozók ezreinek köszönhetően született meg e nagyszerű szoborkompozíció.
1911. szeptember 8-án került sor, a nagy ünnepséggel egybekötött szoboravatásra, amelyen számos közjogi méltóság és kiemelkedő egyéniség jelent meg. A Petőfi-szobrot a mai Hviezdoslav téren (az akkori Kossuth téren), szemben a Nemzeti Színházzal leplezték le.
Hölgyeim és uraim! Nem sokáig, egy évtizedig büszkélkedhettek a pozsonyiak, és gyönyörködhettek a haraszti termőkő alapzaton álló, carrarai márványból készült Petőfi-szoborban. Az I. világháborút lezáró trianoni döntés után a jelenlegi Szlovákia területére bevonuló cseh katonaság lerombolt mindent, ami az Osztrák-Magyar Monarchiára emlékeztetett. Mária Teréziát darabokra törték. A Petőfi szobrot csupán bedeszkázták, majd lebontották, darabjait ládákba tették és elhelyezték a Frigyes (mai Grassalkovich) palota garázsába, ahonnan 1928-ban átszállították a Marhavásártér (vágóhíd) istállójába.
A II. világháború után, csak 1955-ben bukkantak rá Petőfi szobrára egy elhagyott városszéli telep raktárában. Egy év múlva, a város vezetésének határozata alapján a ligeti parkban föl lehetett állítani a költő szobrát. A hatvanas években ezt a parkot J.Král, szlovák költőről nevezték el és szobrát a Petőfi szoborral szemben helyezték el. Radnai szobrát rövid időn belül áthelyezték egy eldugott, nem éppen méltó helyre, a városi nyilvános illemhely mellé.
Hölgyeim és uraim!
Az elmúlt évtizedek alatt sok támadásnak volt kitéve Petőfi Sándor szobra. Számtalanszor meggyalázták, bemázolták, megrongálták és megcsonkították. Az időjárás is megtette a maga káros hatását. 2000-ben, pozsonyi Petőfi-rajongók egy kis csoportja hivatalosan is létrehozta a PSEB-t azzal az eltökéléssel, hogy meg kell menteni a válságos állapotban levő Petőfi szobrot. A fővárosi és óvárosi vezető tisztségviselőkkel és önkormányzati testületekkel kialakított jó és lelkes együttműködésnek, a közadakozásnak illetve az összetartásnak köszönhetően 2003. Március 15-én ünnepélyes keretek közt, itt a Medikus-kertben újraavattuk Radnai Béla gyönyörű Petőfi-szoborkompozícióját.
Tisztelt ünneplő közönség!
Ma ismét, együttműködve a fővárosi és az óvárosi képviselő testületekkel, illetve a Pozsonyt szerető felvilágosult polgárokkal közösen ünnepeljük Petőfi Sándor szobrunk, a „Mi Petőfink” 100. születésnapját. Ünnepeljünk ugyanolyan lelkesedéssel, mint tették azt Pozsony polgárai száz évvel ezelőtt. Szeressük és óvjuk Petőfi szobrát, hogy a következő évszázadban is tovább hirdesse népeink vágyát a szabadságért, egyenlőségért, a kölcsönös megértésért és tiszteletért.
{iarelatednews articleid=”30065,30122″}
