40785

A Martfeszt előadásainak egyik állandó helyszínén, a szalmatetős Árgyélus-ház nyári hőségében Jókai Anna Kossuth-díjas magyar író és költő, valamint Erdélyi Géza nyugalmazott református püspök az emberi méltóság valóságáról beszélgettek. Író és teológus, művészet és vallás találkozott.

„Kevéssel tetted őket kisebbekké az angyaloknál”

Ha valaki a felől érdeklődnék, mi az alapja az emberi méltóságnak, a fenti – Bibliából vett – idézettel kell megragadnunk a fogalmat, akár elfogadja ezt valaki, akár nem – vallja Erdélyi Géza nyugalmazott püspök, aki ezt még egy ősibb kijelentéssel is megtoldja: Teremté az Úr az embert a saját képére és hasonlatosságára. „Ha az emberi méltóságról beszélünk, ennél többet és fontosabbat nem lehet mondani” – fogalmaz.
Nagy kérdés a történelem hajnalától, hogy ezt a hatalmasnak tartott emberi méltóságot az ember mennyire képes megőrizni és mennyire tudott méltónak mutatkozni hozzá. „Az írott történelem egyes korszakaiban a mélyre süllyedő hullám sokkal nagyobb volt, mint a felemelkedő. Ez pedig romlást jelent.”
Kérdés azonban még az is: hol érte ez a zuhanás, ez a romlás az embert? „Nem légüres térben élünk, így az egyén életében ez pontosan kimutatható. A legkisebb közösségtől a legtágabbig, a családtól, vagy még inkább a házastársi élettől az egyházig, a nemzetig.”
Hol vannak a fogódzók, a szilárd támaszok? „Némelyek azt hiszik, hogy az ember értéke pénzben kimutatható, és voltak olyanok is, akik kiszámították az emberi test vegyi összetételét. Ezzel szemben azonban van egy mérce, a Biblia, a maga teljességében, amely mindig helyrehozza az embernek Isten- és emberellenes erkölcstelen elrugaszkodását. Amikor tehát az emberi méltóság megújulásáról beszélünk, akkor ne kerüljük ki ezt a drága, szent könyvet, mert aranyszabályok vannak lefektetve benne.”
Erdélyi Géza azt mondja: politikai bűnbánatra van szükség, ahogy a nemzeteknek, de az egyes embernek is. „Melyik hatalom mondta azt százmilliós pusztítások után, hogy pardon, elnézést kérünk. De amíg gyermek és szülő sem tud őszinte és nyílt lenni, és nem tűz ki világos, értelmes célokat maga és saját kis közössége elé, addig a baj csak szaporodik.”
A nyugalmazott püspök szerint az emberi méltóság mindig a megmaradásról is szól. „Szenved az emberi méltóság, de végre elkezdünk erről beszélni, és lassan kezdjük átvinni a hétköznapi életünkben is. Ez fontos, hiszen ez egyben a megmaradásunkat is jelenti. „Vagy mi magunk süllyedünk, és akkor velünk süllyed közösségünk is, vagy emelkedünk, és akkor velünk együtt emelkedik az is.”

Az emberi méltóság és a mások iránti irgalom
Az emberi méltóság kérdése azokhoz, akik az élet elején vannak, kevésbé jutnak el, hiszen azt gondolják, ez egy furcsa generációs dolog. De gyakori, hogy az idősebb nemzedék sem képes megérteni a fiatalokat.
Pökhendivé válik az ember, ha azt mondja, „csak én tudom”, és „csak az én korosztályom tudhatja”, hiszen így nem veszi tekintetbe a másik ember-voltát – véli Jókai Anna, aki húszéves fiatalok, középkorúak, és idősebbek előtt beszél (a 101 éves Tamás Ilonka néni az első sorban ül).
A Kossuth-díjas író szomorúan jegyzi meg, hogy korunkra az elbutítás, a lelki-szellemi elüzletiesedés a jellemző. Ezek a folyamatok tökéletesen ellentmondanak a méltóságnak. „Mások méltóságát csak az tudja tisztelni, aki maga is tudatában van a méltóság fogalmával. Ma azonban ezt összetévesztik az úrhatnámsággal, a hatalomvággyal, azzal, ami a méltóságnak pontosan az ellentétje. Ehhez a gyalázatos TV-világ és a média minden segítséget meg is ad. Szeretnének tehát erre a méltóságra ráhúzni egy álfogalmat.”
Az írónő értelmezésében a méltóság – eredeti és keresztény értelemben – összekapcsolódik a mások iránti irgalommal. „Fogadjuk be azt, aki irgalomra szorul, aki segítségre vár, aki az Isten jobbja felől érkezik. De ugyanakkor vannak olyanok, akiket ki kell zárni, azokat, akik be akarnak törni a mi lelkünkbe” – fogalmaz, hiszen, ahogy utal rá, nem szabad hagynunk, hogy a nyitottság hamis jelszava mögé bújva kiforgassák a maguk rendjéből a dolgokat. „Szabad akarata van az embernek: szabadon teheti a jót, vagy a rosszat. Ezt a szabad akaratot érzi a méltóságteli ember, de nem annak következményei nélkül…

Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”40776″}