Életének 85. évében elhunyt Ág Tibor szlovákiai magyar népzenekutató, karnagy, zeneszerző, zenepedagógus. Búcsúsztatása és temetése 2013. szeptember 4-én, 14 órakor lesz a nagymegyeri temetőben.
Ág Tibor a szlovákiai magyar kórusmozgalom kiemelkedő, vezető-irányító alakja volt. 1928. április 13-án született Pozsonyban. Zenetudományi és bölcsészeti tanulmányait a pozsonyi Komenský Egyetemen végezte. Érdeklődése, kutatásai a népzenére, azaz népdal- és balladagyűjtésre irányultak. Első kéthetes néprajzi gyűjtőútját Takács András néptáncgyűjtővel tette meg 1951 december utolsó és január első hetében. Útjuk során Kodály Zoltán, Manga János és Arany László zoboraljai népdalgyűjtő útját követték, kiegészítve Martossal.
Takács András később így nyilatkozott erről az útjukról: „A megélt súlyos tapasztalatok, a háború, a kilakoltatások, a konfiskálások, a hontalanságba taszítás ellenére az egyszerű emberek szívélyesen fogadtak bennünket, és ez nagyon pozitív hatással volt mindkettőnk további szakmai életére.”- mondta egyik visszaemlékezésében. Ág Tibor 1953-tól szlovákiai magyar művészegyüttesek tagja, majd vezetője és tanára lett, Takács András pedig tánckoreográfus lett.
1952 húsvétján a kelet-szlovákiai Bodrog és Ung vidékén gyűjtötték az élő hagyománykincset. 1967-től a Csemadok Központi Bizottságának zenei szakelőadója volt. Csehszlovákia magyarlakta területein több ezer dallamot gyűjtött össze, amelyek többsége a Csemadok adattárában található.
Rengeteg saját felgyűjtött zenei, de szöveges anyaga is van, amelyek arra várnak, hogy a dallammal egyeztessék azokat. Idős korában Nagymegyeren élt és alkotott, lelkesen dolgozza fel saját gyűjtéseit.
1968-ban – egy évvel megelőzve a magyarországi „Röpülj páva…” vetélkedőt – megszervezte a Tavaszi szél vizet áraszt… című országos méretű népdalvetélkedőt, mely mozgalom ma is él. Voltak olyan évek, amikor több mint 5000 énekes-szereplő aktivizálódott. Zenei közleményei és tanulmányai az Irodalmi Szemlében, a Hétben, a Népművelésben, a Néprajzi Közleményekben és önálló kötetekben jelentek meg.
Pályáját több rangos elismeréssel méltatták. Kodály-emlékérem (1982); Pro Probitate-díj (Szlovákia, 1998); Márai Sándor Alapítvány Nyitott Európáért Díja (1997); Komárom város díszpolgára (1998); Pro Urbe, Nagymegyer (2001); A Szlovák Köztársaság Ľudovit Štúr-díja (2002); Posonium Irodalmi Életmű-díj (Szlovákia, 2000); Kóta Díj, Életmű kategória (Budapest, 2006); Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (2008); a Nagyszombati kerület Elnöki Díja (2008); Vass Lajos-emlékplakett (Komárom, 2009); Csodaszarvas-díj (Szlovákia, 2012). Idén februárban, Dunaszerdahelyen őt tüntették ki Harmónia-életműdíjjal, melyet személyesen vett át.
Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”38146,34629,30727″}
