A gácsi várkastély alatt kialakított francia mintára kialakított parkban sétálva észlelhető, hogy utóbbi néhány évtizedben nem volt igazán gazdája. De így „romjaiban” is érezhető egykori szépsége.
A Forgách-családról ismert volt a növények iránti szeretete, amely ihletője lett annak is, hogy várkastély dombját az 1820-30-as években fákkal ültették be. Nem is akármilyenekkel, hiszen a források szerint kaukázusi jegenyefenyő (Abies nordmanniana), ezüstfenyő (Abies concolor), közönséges duglászfenyő (Pseudotsuga menziesii), sima fenyő (Pinus strobus), Engelmann lucfenyő (Picea pungens Engelm), tuja, törpefenyő ill. szivarfa (Catalpa bignonioides), tulipánfa (Liriodendron tulipifera) stb is megtalálható volt ott. A domb alatti területet az 1870-80-as években parkosították a területet, a kastély főbejáratához vezető enyhén kanyargós út mentén vadgesztenye (aesculus hipcastanum) fasort telepítettek.
Része lett egy hangulatos tó is, amelyet igen okosan a Tugár patakból ide vezetett mesterségesen kialakított csatornán tápláltak vízzel, s a felesleges vizet is oda vezették el – természetesen a tó északkeleti sarkából kiinduló elvezető csatornán keresztül. A víz magasságát az itt kialakított gáttal szabályozhatták. A park területén kialakított (ma is létező) lócákkal ellátott sétányok mellett barokkos, allegorikus témájú domborműveket is elhelyeztek. A 19. század során készült árnyékoló – pergola a 20. század 40-es éveiben semmisült meg.
A park területe 13 ha nagyságú. Déli oldalát a várkastély dombja, északi oldalát a Tugár patak határolja. Keleti odalát a Gácsról Tamasfalva és Divénybe vezető útvonal határolta, amely ma már nincs meg. Eredeti nyomvonala a park határában haladt, a Tugár patakon átívelő egykori híd pillérei ma is láthatóak. A park nyugati részét egészen a Gács-Ógács közötti főútig kiterjedően rétek alkották és alkotják.
A parkban számos ritka és idegen eredetű fa, bokor volt és van. A helybéliek emlékezései szerint egykor volt itt egy vastag törzsű fa, hogy a körülöleléséhez több ember volt szükséges. A fenyőfélék mellett megtalálható itt tölgyfa, kislevelű hárs (Tilia cordata), a nagylevelű hárs (Tilia platyphylla), hegyi juhar (Acer pseudoplatanus), mezei juhar (Acer campestre), korai juhar (Acer platanoides), örökzöld magnóĺia (magnolia grandiflora), szelídgesztenye (Castanea sativa), keleti platán (platanus orientalis), japánakác (sophora japonica), som (Cornus mas), pukkantó dudafürt (Colutea arborescens), közönséges tiszafa vagy tiszafenyő (Taxus baccata) stb.
Ennek közelében volt a ligetnek egy „paradicsomkert” nevezetű része, ahol fűtött üvegházakban neveltek egzotikus növényeket. A Forgách család rajongója volt az exotikus növényeknek. Ha megnézzük a községben inkább csak patikusként ismert Csontváry Kosztka Tivadar festőművész Gácsi várkestély c. alkotását, akkor annak előterében egy pálmafát és egy banánfát látunk, amelyek .nem véletlenül kerültek oda.
A Forgách-család pihenésre és sportolásra használta a parkot, számos családi és baráti összejövetelt rendeztek meg itt. A tavon lehetett csónakázni, úszni, a mellette és mögötte lévő réteken pedig sportolni. A helyi lakosok visszaemlékezései szerint Csontváry is sok időt töltött el parkban és szívesen megmártózott a tó vizében is.
További fényképek a kastélyparkról Képgalériánkban.
A gácsi zsinagóga épülete
Ha Gács felújított központi teréről a kastélypark felé indulunk, akkor a várdomb alatti sétányon majd utcán haladva jobb oldalt egy messziről sárgán világító, felújított épület tűnik a szemünkbe. A nem túl magas, díszített homlokzatú épület beilleszkedik a környező lakóépületek közé. Díszítő elemeiből, két tornyocskájáról, a kettő között elhelyezett tíz parancsolatot tartalmazó nyitott könyvről, ablakairól az első pillanatra nyilvánvaló, hogy egykor a helyi nem, túl nagy zsidó hitközséget szolgálta.
Ma fura módon a tetején egy keresztet is látunk. A 2. világháború után mindennek használt, s sorstársaihoz hasonló gondoskodású elhagyatott épület állaga így rohamosan romlott. A már csaknem omladozó, a Besztercebányai kerületi önkormányzat tulajdonában lévő épületet azonban nem a megszokott sors várta: nem bontották le. A helyi kb. 260 lélekszámú evangélikus egyházközség vásárolta meg a saját céljaira századunk elején. Felújítását a Német Evangélikus Egyház közel 10 ezer EUR-val segítette, a helyi önkormányzat 200 000 Sk-val járult hozzá. A hitközség pedig közel 1 millió Sk-t gyűjtött össze. A templomot 2009-ben szentelték fel.
A zsinagóga átadása kivételesen ünnepélyes keretek között zajlott, mely napot ünnepé, szabadnappá tették, s azon a környék – beleértve Losoncot – zsidó és nem zsidó hitközségeinek többsége képviseltette magát.
Gács ünnepe volt 1890. szeptember 5-én az izraelita templom (zsinagóga) felszentelése. Építtetője Sticker Ede (1824-1897), a gácsi posztógyár akkori tulajdonosa volt, aki ezzel az ünnepséggel ünnepelte meg házassága 25. évfordulóját. Nevéhez fűződik a posztógyártás meghonosítása Magyarországon. Hosszú betegség után Budapesten hunyt el 1897. június 5-én. A budapesti Kerepesi úti zsidó temetőben nyugszik. Temetésén a gácsi posztógyár küldöttsége mellett Miessl Zsigmond, katolikus plébános is részt vett.
A zsinagóga telkét Weisz károly, gácsi elöljáró biztosította. 
„Az ünnepély lélekemelő volt. Kellemesen lepte meg a Gácsra jövő idegent, hogy a gácsiak általános ünnepnapnak tekintették azt; a község apraja nagyja ünnepi ruhában, a boltok zárva, a tűzoltóság egyenruhában, itt fehér ruhás leánykák, amott cilinderes, frakkos rendezők, már előre sejtették, hogy itt minden programszerűen fog zajlani” – tudósított az eseményről a Losoncz és Vidéke.
A Nógrádi Lapok és Honti Híradó csak a helyi Forgách Antalnét emelte ki, a Losoncz és Vidéke egy lényegesen bővebb névlistát közölt. Mindkét lap megjegyezte, hogy az eseményen részt vett „Gács össze inteligenciája és Losonc s Gács környékéről számosan”.
A szertartást Rosenthal Tóbiás, kerületi rabbi vezette magyar nyelven. A templomot gróf Forgách Antalné nyitotta ki.
A templomkert hátsó részében eredetileg a rabbi lakása állt, ez azonban az idők folyamán teljesen megsemmisült.
A zsidó temető az Ógács felé vezető főút mellett, a községi temetővel szemben alakították ki, amelyet a helyi önkormányzat hozatott rendbe, s azóta gondoskodik is róla.. Kis területű, valószínűleg a 19. század második felében temetkeztek ide először. A vandalizmus nyomai érzékelhetőek. Több sírkövet eltulajdonítottak.
Puntigán József, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”42022″}
