Amikor 2007-ben Szlovákia elérte, hogy az Európai Unió oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel lássa el a kürtőskalácshoz hasonló „szakolcai trdelnik” nevű süteményt, számos magyar politikus nem győzött nyilatkozni, hogy elloptak egy magyar nemzeti értéket, és az oltalomnak Magyarországhoz kellene kötődnie.
2013-ban, a magyar vezetésű Nemzetközi Kürtőskalács Szaktestület szakemberei, alapos gasztronómiatörténeti kutatások révén bebizonyították, hogy a szakolcai trdelnik a kürtőskalács egy archaikus, a jelenlegitől lényegesen eltérő formája.
A kürtőskalács tehát magyar termékként oltalmat kaphatna.
Sajnos most ugyancsak magyar politikusok próbálják megakadályozni, hogy ez az oltalom megszülethessen – közölte a Felvidék.ma-val a Nemzetközi Kürtőskalács Szaktestület elnöksége.
Majd hozzá tették: Az indoklásban megkérdőjelezik az egyik legismertebb székely-magyar ételkülönlegesség védhetőségét, továbbá azt is, hogy a Nemzetközi Kürtőskalács Szaktestület az ügyben eljárhat. Ezzel kapcsolatban a következőket szögezték le:
„Szaktestületünk mindent megtett annak érdekében, hogy a kürtőskalácsot a hungarikumok sorában láthassuk. Hamar bebizonyosodott, hogy amit a Vidékfejlesztési Minisztérium a hungarikumok ügyében tesz, inkább tekinthető lobbiérdekek által vezérelt ámokfutásnak, mint a magyar nemzeti értékek ápolásának. Elég ha arra utalunk, hogy a Rubik kocka, a Bibliotheca Corviniana, a korondi fazekasság, a C-vitamin vagy a gulyás nem hungarikum, de egy ismeretlen szépítőszer, egy elterjedt adatmentési módszer, egy nemlétező akácfajta, és egy helyi pörköltféleség viszont az. Miután ezt Szaktestületünk ügyvivője szóvá tette, erőfeszítéseink nem jártak sikerrel.
Nem tapasztaltunk pozitív hozzáállást az Európai Unióhoz benyújtandó dokumentáció elkészítése során sem. Már az első találkozón egy sor szakmaiatlan, értelmetlen, sőt a gyenge minőségű kürtőskalácsokat előállító termelőknek kedvező változtatást akartak a szövegbe beleerőszakolni. Mi több, a sütemény történelmét is át szerették volna íratni. Ebben a Nemzetközi Kürtőskalács Szaktestület tanácsadói nem kívántak partnerek lenni. Ezek után nem ért minket meglepetésként az elutasítás.
A Nemzetközi Kürtőskalács Szaktestület a bíróságon támadta meg az elutasító miniszteri döntést. A magyar hivatalosságok arrogáns hozzáállást látva Szaktestületünk székelyföldi tagjaiban fölmerült, hogy a kürtőskalácsot romániai hagyományos különleges termékként regisztráltassák az Európai Unióban” – nyilatkozták.
Ámokfutás a hungarikumok körül
A botrányos hungarikum-lista szomorú példa arra, hogy miként válik egy szép, közérdekű kezdeményezés önös célok, lobbiérdekek, és a minden ellenőrzés alól kicsúszott politikusi ostobaság áldozatává.
Mindenki nagyra értékeli az európai szinten is egyedülálló, a nemzeti értékekről rendelkező magyar törvényt, de egyre többen tartják elhibázottnak annak alkalmazását. A hungarikumok gyűjteményébe csak azt lenne szabad bevenni, de mindazt be kellene venni, amit a nemzetközi közvélemény is jelentős magyar értéknek ismer el.
Ettől csak rendkívüli esetben lenne szabad eltérni, például akkor, ha egy jelentős találmány magyar jellege nem közismert. Nem lenne olyan nagy baj, ha a valódi értékeket tartalmazó gyűjteménybe becsúszna egy-egy kakukktojás, de az elköltött milliárdokból csak egy felhígított, és ennek ellenére is hiányos listára futotta.
Szakmai érvek nem győzték meg a döntéshozókat arról, hogy semmiképpen sem tekinthető hungarikumnak az Ilcsi natúrkozmetrikai termékcsalád (ez sajnos nem vicc!), egy nemlétező akácfajta, egy számítógépes adatmentési módszer (amelyhez hasonlót tucatnyi cég használ Európában) a Béres csepp (amelyhez hasonló készítményeket már megjelenésekor cégek tucatjai gyártottak) vagy egy ismeretlen karcagi étel (amit még Karcagon sem ismer a legtöbb járókelő).
Arról sem, hogy nyilvánvalóan hungarikum például a Rubik kocka, a golyóstoll, a Bolyai-geometria, a Bibliotheca Corviniana, a kolozsvári Mátyás király szoborcsoport, a Kodály módszer, a C-vitamin, a dinamó, a beszédszintetizátor, a gulyás, a kürtőskalács, a Dobos torta, a korondi fazekasság, a rovásírás, a kalotaszegi népművészet, a puli, a komondor, a mangalica vagy a szürkemarha. A hungarikumnak elismert értékek sorából Nobel-díjas tudósaink, továbbá Bartók Béla és Liszt Ferenc életműve is hiányzik.
A hungarikum bizottság úgy szervezte meg magát, hogy jó sok pénzért semmilyen érdemi munkát ne kelljen végeznie. Ők csak válogatni akarnak a beérkező, részletesen dokumentált javaslatok között, de szemlátomást ehhez sincsen meg a szükséges tájékozottságuk.
Elvárják, hogy még a nemzetközi közvélemény által is hungarikumként számon tartott értékeink érdekében is valaki „pályázatot” nyújtson be, ráadásul többnyelvű leírások, audiovizuális dokumentáció, és egy illusztris ajánlás kíséretében.
A Rubik kocka érdekében senki nem pályázott, így az nem lett hungarikum: a bizottságnak eszébe sem jutott, hogy esetleg ők is javasolhatnának valamit.
A Nemzetközi Kürtőskalács Szaktestület hiába tart fenn többnyelvű tájékoztató honlapot ( www.kurtos.eu ), nem volt pénze az igényelt kisfilm elkészíttetésére, továbbá néhány abszurd bürokratikus feltételeknek sem volt hajlandó eleget tenni, ezért a kürtőskalács sem lett hungarikum. Persze egyeseknek sok mindent elnéz a bizottság, elég megtekinteni azokat a kizárólag magyar nyelvű, gyakran kisfilm híján levő és rövid leírásokat, amelyeket pályázataikhoz csatoltak (természetesen nem szeretnék általánosítani, sok döntés, és a mögöttük álló dokumentáció is megállja a helyét).
A C-vitaminnal és a kürtőskaláccsal kapcsolatos beadványokat többek között azért utasították el, mert nem csatoltunk hozzájuk megfelelő szakértői nyilatkozatot. Engem valamiért nem tekintettek szakértőnek, noha az egyik beadvány kapcsán megemlítettem, hogy biofizikus vagyok, és egy svájci orvosbiológiai kutatóintézetben dolgozom.
A másik kapcsán arra hívtam föl a döntéshozók figyelmét, hogy én hoztam létre a Nemzetközi Kürtőskalács Szaktestületet, és a süteményt is évtizedek óta készítem. Minő véletlen, hogy az Ilcsi szépészeti termékek egyik elfogadott ajánlása a Madártani Egyesülettől érkezett.
A másik ok az audiovizuális anyagok hiánya volt.
A C-vitaminnal kapcsolatban kifejtettem, hogy magáról a molekuláról, a fizika törvényei miatt, nem lehet fényképet készíteni, de az volt az érzésem, hogy a felkínált alternatívákat nem értették meg. Egy színvonalas audiovizuális dokumentáció elkészítése (vagy felkutatása ha van, de sajnos valószínűtlen, hogy lenne) pedig meghaladja a lehetőségeimet, az eddigi folyamat finanszírozása is sok pénzembe került.
Jött is gyorsan a kioktatás, hogy „ilyet még a vidéki városokból is küldtek”. Ezzel kapcsolatban kételkedtem, és azt is megkérdeztem, hogy nem a sok bizottság feladata lenne mindezt elkészíttetni a rendelkezésükre álló százmilliókból? Jött is rögtön a kioktató záróakkord: vegyem tudomásul, hogy a C-vitamin sem, és a kürtőskalács sem lesz hungarikum, amíg valaki nem mellékel minden csatolmányt!
Minden alapot nélkülözőnek kell minősítenem azt, amit Gyaraky Főosztályvezető Úr a minap az InfoRádó riporterének mondott, éspedig hogy nem voltunk hajlandók a hungarikummá nyilvánítás formanyomtatványait kitölteni. A beküldött formanyomtatványt kérésre a sajtó rendelkezésére tudjuk bocsátani.
Vagdalkozásnak tartom azt a kijelentést is, hogy „a kürtőskalács hagyományához nem méltó és hiányos előterjesztést” nyújtottunk be: ki-ki nézze meg, mik találhatók a hungarikumok hivatalos portálján, és mi a www.kurtos.eu honlapon (amelynek felépítéséhez nem kaptunk semmilyen állami támogatást).
Gyaraky Úr azt is elfelejtette, hogy nem vagyunk az alkalmazottai, önkéntes alapon végezzük azt a munkát, amit a Hungarikum Bizottságnak kellene végeznie. Ezek után nem tudom, hogy milyen alapon von minket felelősségre? Örülünk, hogy valakinek már sikerült nemzeti értékké nyilvánítania a süteményt, szívesen megismerkednénk az illetővel.
Jelenleg úgy van megszervezve a hungarikummá minősítés folyamata, hogy abban kódolva van a hiányos bemenet, a bólogatás, az önkényeskedés, és a lobbiérdekek felülkerekedése. Ha valaki meg is próbálja felterjeszteni néhány jelentősebb értékünket, komoly akadályokkal szembesül, hacsak saját zsebből nem tud rá milliókat áldozni, vagy nem süllyed látszatmegoldások szintjére.
Az állami százmilliók pedig, amelyekből el lehetne készíteni a megfelelő dokumentációt, különösebb látható eredmény nélkül elfolynak. Egyesek „színvonalas, többnyelvű dokumentáció” nélkül is a hungarikumok közé röpíthetik tucattermékeiket: megéri a befektetés, már csak az ingyenreklám reményében is.
Azt a tény, hogy a www.hungarikum.hu honlapon nem találunk „színvonalas, többnyelvű dokumentációt”, minősíti az egész tragikomikus folyamatot. Ezt a negatív vélekedést az is alátámasztja, hogy százmilliókat költenek egy fantáziátlan belföldi reklámkampányra, amíg külföldön sok értékünkről nem is tudják, hogy az hazánkhoz köthető.
De talán jobb is, hogy még senkinek nem jutott eszébe külföldi reklámkampányt szervezni, mert a jelenlegi hungarikum-lista jónéhány elemével csak közröhej tárgya lennénk. És még nem is szóltam arról, hogy mi motiválja a Hungarikum Bizottság egyébként teljesen passzív erdélyi tagját (a nemzeti értékek ápolása végképp nem, miközben az erdélyi értékek rendre kimaradnak a hungarikumok közül).
Mivel legfőbb nemzeti értékeink ápolása fontosabb annál, hogy egyesek játékszere legyen, egy sor levelet írtam az illetékeseknek, de válaszra sem méltattak. Az egyik utolsó, a Vidékfejlesztési Minisztériummal folytatott beszélgetésem azzal kezdődött, hogy egy bizottsági tisztviselő kifejtette: ami most folyik, az ellentétes a nemzet érdekeivel. Egészen elolvadtam ennyi önkritikától. Akkor józanodtam ki, amikor kiderült: nem a saját munkájukra, hanem az én felvetéseimre gondoltak.
A helyzet orvoslása érdekében a következő javaslatokat fogalmaztam meg:
1. A hungarikumok vagy a nemzeti értékek listájába való beemelésről, illetve a jelenlegi listák felülbírálatáról egy akadémiai bizottság döntsön, melynek tagjait például az államfő vagy az MTA elnöke kérje föl. A bizottságban a külföldi diaszpóra és a határon túli magyarok elismert szakértői is kapjanak helyet. Az új listáknak tükrözniük kellene a valóságot, az oda nem való elemeket törölni kell. Segítené az objektivitást, ha a munkában, tanácsadóként, idegen szakemberek is részt vennének.
2. A bizottság fő feladata többnyelvű honlapok, kiadványok, illetve audiovizuális dokumentáció elkészíttetése, továbbá az értékekkel kapcsolatos hazai és nemzetközi tájékoztató munka megszervezése legyen. Nem a bírálatokra és az értelmetlen reklámokra, hanem a megfelelő színvonalú, többnyelvű dokumentáció elkészíttetésére kellene fordítani a rendelkezésükre álló források döntő részét. Ezek sarokszámai, az eredményekkel együtt az Interneten is legyenek elérhetők.
3. A folyamat ne a Vidékfejlesztési Minisztérium, hanem az Országimázs Központ (Külgazdasági és Külügyminisztérium) vagy a turizmusért felelős kormányzati szerv (Nemzetgazdasági Minisztérium), esetleg a Miniszterelnökség alá tartozzon.
dr. Hantz Péter, tudományos kutató, Bázel-Kolozsvár/Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”624,659,17663,41137,41885,44729,43086″}
