50285

Miért olyan nagyszerű és különleges advent? Mi teszi annyira mássá és értékessé? Adventben az ég nyiladozik fölöttünk. A profán helyébe a szent lép. A bűnös, a szeretetre, megértésre váró szív felé elindul maga Isten kifogyhatatlan szeretetével, a békességet adó erejével, legyőzhetetlen igazságával és kiáradó kegyelmével. És azt hirdeti az ég, és azt hirdeti a föld, hogy Isten fia emberré lett, lejött a világba, elindult felénk és az érkezését reménységgel várjuk.
Ezért olyan jó és kegyelemteljes a karácsony és az odáig vezető út, a várakozás. Mert az Úr eljövetelét várjuk. Semmi másra nem figyelünk, hanem a földi dolgokat kissé feledve az égiekre tekintünk. A négy adventi vasárnapon keresztül folyamatos úton vagyunk.
Minden átértékelődik. Az ember helyett az istenire figyelünk. Ne valamilyen elérhetetlen hatalmat és felfoghatatlan valóságot keressünk. Éppen attól isteni valami, hogy a legegyszerűbb módon és formában tud megjelenni. A legnagyobb isteni kinyilatkoztatás és ajándék is egy jászolban született meg, elhagyatott volt, nem királyi pompával érkezett. Isten ajándéka mindenki számára elérhető közelségbe került egy kis gyermek által, akinek még helye sem volt a világban.
Nem a tökéletest, az emberfelettit kell keresni és várni, hanem a szentet, az igazat, a valóságosat. A legcsábítóbbnak és a legértékesebbnek vélt dolgokban sokszor üresség van. A szent és igaz általában parányinak, jelentéktelennek tűnik, nem előttük tolonganak az emberek. A szent és a tiszta mindig abban rejtőzik, amiről már éppen lemondtak az emberek, ami úgy néz ki teljesen elveszett, amiben szinte alig van erő, és a fény is elhomályosult. Isten is ide érkezik karácsonykor.
Az advent éppen ide akarja a ma emberét is elvezetni. Állj fel kényelmes helyedről és menj, keresd meg amiről már lemondtál, amit szívedben elfojtottál, keresd meg a helyet, amit elhagytál, a fájdalmat, ami arcodat eltorzította. Oda kell mennünk, ahol nincs fény és nincs erő. Mert oda visz bennünket Isten. Ott van ő, ahol hiányzik a szeretet és megbékélés, ott van, ahol a legnagyobb szükség, szegénység, üresség, torzulás és hűtlenség mutatkozik. Adventben tehát nemcsak azt kell keresni, ami szép, ami tökéletes, hanem éppen oda kell menni és állni, ahol elfogyott az erő, ahol megkopott a fény, az igazi szeretet.
Oda kell állni, ahol az ég nyiladozik, ahol a fény pislákol, ahol az igaz, a szent, a tiszta be tudja tölteni az életünket, és amiből mi is szeretetet, erőt merítve meg tudjuk ajándékozni mások életét.

Kassai Gyula, Felvidék.ma