A tisztújító taggyűlésen elhangzott beszédét az alábbiakban változtatás nélkül közöljük:
„Módfelett megtisztelő, hogy ilyen fiatalon, 27 évesen ekkora bizalmat élvezhetek, hogy egy olyan nagy múltra és hagyományokra visszatekintő párt helyi szervezetének az elnökévé választottak, mint az MKP.
Egy pártba általában olyankor lépnek be emberek, amikor annak úgy mond fut a szekere. Parlamentben, esetleg kormányon van, vagy éppen csak divatját járja és többen ezt teszik. Az én esetem ennek pont az ellenkezője. 2010-ben ugyanis egy olyan időszakban léptem be az MKP-ba, amikor az válságba került.
A 2009-es pártszakadás 21 éves fejjel engem is nagy dilemma elé állított. Családunkon belül is megoszlottak a vélemények, és bevallom jómagam is bizonytalan voltam. Ám már akkorra kialakult – vagy formálódó – értékrendem, keresztényi neveltetésem és polgári konzervatív világnézetem miatt végül világossá vált számomra, hogy közösségünk helyzetében csak az etnikai, értékeken alapuló politizálás az elfogadható. A vívódás ellenére ma büszkén állhatok itt és jelenthetem ki, hogy ezidáig csak és kizárólag az MKP jelöltjeire szavaztam.
Sajnos nem mindenki számára olyan világos mindez, ahogy előttem. Vannak, akik meggyőződésből és jóhiszeműségből, de másképpen gondolkodnak. Sőt akadnak szép számmal olyanok is, akik ellenérdekek miatt mindent elkövetnek, hogy besározzák és ellehetetlenítsék a pártot, ezzel felszámolják Felvidéken a hatékony magyar érdekképviseletet. Az előbbiek véleményét tiszteletben kell tartanunk és tettekkel, bizonyítékokkal, észérvekkel meg kell őket győznünk tévedésükről. Utóbbiakkal viszont nincs mit foglalkoznunk, az álnokság és a hamisság mindig felemészti önmagát.
Fura, ám felettébb megtisztelő tudatosítani, hogy megválasztásomat olyan emberek segítették és támogatták, akikre már apró gyerekként is felnéztem. Meg kell említenem korábbi polgármester urat, Nagy Géza bácsit, megyei képviselőket, egykori tanáraimat, Nyustyin Feri bácsit, Horváth Géza bá’t, akik direkt vagy indirekt módon, de egyengették utamat, csepegtették belém a hivatástudatot és a nemzeti elkötelezettséget, ezzel irányítva erre a pályára. Vagy éppen említhetném Wurster doktor urat, aki jónéhányszor össze-össze foltozott, de Csemadok és egyéb rangos tisztségviselőket is. Ám mindenek felett külön szeretném megköszönni a tisztséget átadó Haris Marika néninek, aki egy olyan időszakban vezette a helyi szervezetet, amikor embert próbáló kihívásokkal nézett szembe az MKP. Ennek ellenére sikerült megőrizni a szervezet egységét és a párt jó eredményeit. Öt évvel ezelőtt ő volt az, aki megszólított és meghívott a pártba, ami után Csenger Tiborral és Melczer Gáborral beavattak a politika rejtelmeibe. Heti, sőt napi rendszerességgel láttak el tanácsokkal, instrukciókkal, iránymutatással, ahogy teszik ezt a mai napig, és bízom benne, hogy nem lesz másként a jövőben sem. Ugyanezeket viszont elmondhatnám szinte mindenkiről a tagságunkból, hisz a zselízi MKP olyan kiváltságos helyzetben van, hogy – ugyan akadnak problémák, mint mindenütt, de – valóban egy szerves közösséget tud alkotni.
Amikor elkezdtem a közélet és a közügyek iránt érdeklődni, rájöttem, hogy két utat választhatok. Vagy lépéstávolságban maradok és sokakhoz hasonlóan a pálya széléről bekiabálva kritizálok, vagy pályára is lépek és megpróbálom magam alakítani az eseményeket, megreformálni az arra érdemeset. Az első fajta magatartást alibistának tartottam, ezért döntöttem a második út mellett. Ezt előbb a Via Nova Ifjúsági Csoportban és a Csemadokban kezdtem, de rá kellett jönnöm, hogy egy ifjúsági vagy egy kulturális szervezet nem képes minden igényt kielégítő hatékonysággal közéleti problémákat megoldani. Így kerültem kapcsolatba az MKP-val. Megvallom őszintén, a politikában és az MKP-ban is megannyi olyan dolog van, amivel nem értek egyet, ám sokakkal ellentétben én megpróbálok tenni is ezek ellen, és a céltalan rombolás helyett inkább igyekszek tenni valamit, jövőt építeni. Ady szavait magaménak érezve: „Most perc-emberkék dáridója tart, De építésre készen a kövünk, Nagyot végezni mégis mi jövünk. Nagyot és szépet, emberit s magyart.”
A most belém vetett bizalmat szeretném alázatos munkával, új lendülettel és elvi, elkötelezett politizálással meghálálni. Úgy gondolom, úgy hiszem, hogy csak így lehet és csak így érdemes közösségi szerepvállalásba kezdeni. Zselízen egyetlen párt működik szervezett keretek között, amit a kiegyensúlyozott eredmények is igazolnak. Minden adott hát ahhoz, hogy pártunk újra a legjelentősebb párt legyen a régiónkban és Dél-Szlovákiában egyaránt, és teljesítse hivatását a magyar emberek érdekeit képviselje minden lehetséges szinten. Az utóbbi időkben országosan sorozatosan kitűnő eredményeket produkált az MKP. Úgy gondolom ezen az úton kell tovább haladnunk, ezzel a lendülettel kell tovább folytatnunk a munkát. Értékrendünkből, célkitűzéseinkből viszont továbbra sem szabad engednünk.
Erre a határozottságra véleményem szerint tán soha nem volt annyira szükség, mint most. Jóhiszen igaz, hogy éppen csak, hogy túl vagyunk az önkormányzati választásokon, ám máris újabb kihívás előtt állunk. 2016 tavaszán ugyanis ismét parlamenti választásokat tartanak Szlovákiában, melyen a felvidéki magyar politika jövője dőlhet el. A választók ugyan egyre szkeptikusabbak a politika intézményét illetően, ami alapjaiban rengeti meg az egész demokratikus rendszert, ellenben tudatosítanunk kell, hogy csak ezek a keretek biztosítanak olyan lehetőségeket, jogi formát kisebbségi létbe szorult nemzeti közösségünknek, melyekkel helyzetünkön javíthatunk. Ennek lehetőségnek a megteremtéséhez viszont erős mandátumra, megfelelő súlyú és számú képviseletre van szükség a szlovák törvényhozásban is. A sikerhez Felvidék minden öntudatos polgárára és Zselízre is szükség lesz, de hittel hiszem, hogy nem hiábavaló a tevékenységünk, s lesz még nyár, lesz még kikelet a Felvidék felett!
Hajrá, Zselíz! Hajrá, Felvidék!”
Elhangzott Zselízen 2015. február 22-én.
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”51987,49111,44592″}
