Robert Fico kormányfő nem hajlandó egy asztalhoz ülni Marián Kotleba besztercebányai megyefőnökkel, éspedig rövid indokolása szerint azért, mert „teljesen eltérő értékrendet vall”. Megint tanulunk valamit demokráciából.
Az ember érdeklődését egyébként csak mérsékelten csiklandozó eset annak kapcsán merült fel, hogy a miniszterelnök hétfőn, április 20-án találkozott a kerületek képviselőivel. Egy kivételével. Robert Fico ugyanis kerek-perec kijelentette, hogy nem látja okát a Besztercebányai kerület vezetőjével való kommunikációnak: „nehezemre esik egy asztalnál ülni olyan személlyel, akinek teljesen más az értékrendje, és aki óriási lehetőségeket szalasztott el az uniós források lehívásánál a kerület számára”. Ami az ideológiát illeti, Fico példaként Kotleba második világháborúról alkotott véleményét említette.
A másik fél – vagyis a kerület nevében megszólaló Vladimír Gürtler szóvivő – szerint Fico ezen húzása (mármint a találkozó elutasítása) arrogáns és csak azt bizonyítja, hogy a kormányfő semmibe veszi a demokrácia alapértékeit.
Eltekintve a megszólaló személyétől, éppenséggel mondhatta volna azt is a szóvivő, hogy a miniszterelnök egyenesen szemen köpi azokat a bizonyos alapértékeket. Mert azt teszi. Marián Kotleba ugyanis nem sorsjegyen nyerte elnöki tisztségét, hanem a kerület választópolgárai helyezték fel a polcra. Ezzel sok mindent lehet csinálni: bírálni, ostorozni, fikázni, hajat tépni, ruhát szaggatni. De egyet nem: megkérdőjelezni.
Magánemberként mondhatom, hogy Kotleba egy tetű alak – és mondom is, amikor magyarellenes masírozásokat szervez – de egy miniszterelnök már aligha teheti meg, hogy válogat az „ispánjai” között. Az egyébként távolról sem tökéletes képviseleti demokrácia logikája szerint ezzel ugyanis az ország állampolgárai között válogat, diszkriminálva azokat, akik valamilyen oknál fogva Kotlebára szavaztak. Innen pedig már nem kell túl sokat inni ahhoz, hogy eljussunk a kérdéshez: tulajdonképpen kinek az „érvkészlete” is szolgál jobban rá a „fasiszta”, kirekesztő jelzőkre?
Természetesen az egész pusztán vihar a biliben, messze nem ez a legégetőbb problémája az országnak. Épp csak rávilágít az általam egyik leggyűlöltebb emberi tulajdonság virágzására és túlburjánzására: az álszent képmutatásra.
Szűcs Dániel, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”51465,51178,50442,49965,43002,42823″}
