56535

Bemutatkozik a Honti Kaszinó címmel olvastam friss írást honlapunkon, melyben tudomásunkra adják az alapítók, hogy a régi kulturális egylet mintájára létesült kaszinótársaság Ipolyság polgáraiért kíván tevékenykedni, „felelősséggel, tisztességesen és becsületesen”. Jelszavuk: „Tegyünk közösen Ipolyságért!”

A honlapnak nyilatkozó egyik alapító, Mészáros Attila azt is elmondja, hogy a hajdani Honti Kaszinót 1834-ben alapította meg Pongrácz Lajos, s az a mai Fegyverneki Ferenc Közös Alapítású Katolikus Iskola épületében működött. Továbbá hangsúlyozza, hogy „Ipolyság akkoriban kulturálisan és gazdaságilag is a fénykorát élte”.

Egykori kultúrmunkásként csak üdvözölni tudom a jó hírt, mint ahogyan minden nemes kezdeményezésnek is örülök ebben a városban. Nem kifogásolom, hogy sok itt a szervezet, a társaság, a galéria, a baráti kör, az alapítvány, az egylet, mert mindnek meglehet a maga sajátos programja, célkitűzése. Mindegyik adhat valami többletet a kultúrára éhező közönségnek, az ismereteket igénylő egyénnek. Kívánom hát, hogy ez az új alakulat is méltó helyet foglaljon el a sorban, szervezzen minél több rendezvényt, előadást, kiállítást stb. Még akkor is ezt óhajtom, ha magam – itt eléggé körül nem határolható okok miatt – már csak egyre ritkábban veszek részt a nem éppen kevés ipolysági akción.

A híradásokat tehát rendszeresen figyelem, s olykor nem tehetem meg, hogy bizonyos dolgokhoz ne szóljak hozzá, egy-egy pontatlanságot ne igazítsak helyre. Most is el kell mondanom, hogy a Honti Kaszinót nem Pongrácz Lajos alapította, s nem is az említett épületben indult a munka.

Az általam nagyra becsült Pongrácz Lajos ugyanis 1815-ben született, s a kaszinó szervezésének évében, 1833-ban még igen fiatal volt, s tanulmányait végezte. Az igaz, hogy később sokat tett ezért az egy évszázadon át tevékenykedő egyletért: állt az intézet élén, könyvtára egy részét adta neki, s megírta a Vázlata a Hont megyei Kaszinó ötvenéves történetének című munkáját is (Budapest, 1886).
Az említett iskolai épület sem lehetett otthona a Kaszinónak, hisz az 1888-ban épült városházának klasszicista stílusban. Az is igaz, hogy egy ideig itt székelt az említett kultúrszervezet, s a városatyák nagylelkűségének köszönhetőn itt indulhatott a gimnáziumi oktatás is Ipolyságon 1913-ban.

A nevezett Kaszinónak gazdag irodalma van, hisz az említett Pongrácz külön könyvet írt róla, amikor az fél évszázados volt. De sokat publikáltak vele kapcsolatban a régi Honti Lapokban; írt róla Gyürky Antal kétkötetes munkájában (1875, 1885), vagy Salkovszky Jenő is kéziratos várostörténetében. Jómagam 1984-ben közöltem A reformkorban alakult Honti Kaszinó címmel egy tanulmányt a magyarországi Honismeretben. A Honti Kaszinó története és társadalmi szerepe című munkám pedig a Honti barangolások könyvemben jelent meg (1985). Itt idézem a megalakulás századik évfordulójára íródott cikkből, hogy az ipolysági kaszinó a történelmi Magyarország légrégibb ilyen jellegű alakulatainak egyike volt.

Azt is elmondtam, hogy a Kaszinótársulat fő alapítója Kalocsa Antal huszártiszt volt, aki már 1833-ban toborzást és gyűjtést indított a megye székhelyén. Munkája nem volt könnyű, mivel akkor „csak nyolc úri osztálybeli” egyén lakott a városban. A plébános meg a káplán, a megyei főorvos meg a gyógyszerész, a várnagy, az uradalmi tiszttartó meg a kasznár, valamint a megyei levéltárnok. (Ipolyság tehát ekkor még nem élte fénykorát: kicsi, rendezetlen mezőváros volt, kevés értelmiségivel, hisz a nemesség, a tisztviselők nagy része vidéken lakott, s a polgárság igencsak hiányzott.)
Az ügynek azonban mindnyájukat megnyerte Kalocsa, s így lettek ők a társulat első tagjai, részvényei, mecénásai. Mint olvassuk a régi lapokban: „Az alakulás 10 forintnyi tagsági díjnak 6 évre történő aláírásával történt”. Az alapítóknak év végére hetvenkét tagot sikerült toborozniuk a megyéből. Kalocsa már a kezdetekkor rájött, hogy az intézet csak úgy felelhet meg céljainak, ha „kizár köréből minden politikai pártszínezetet, s befogad keblébe minden becsületes művelt egyént, születési Az 1888-ban épült városháza a Kaszinónak is otthont adottcím, hivatalnoki rang és vallásfelekezeti különbség nélkül”.

De ki is volt ez a Kalocsa Antal? Ahogy krónikásunk, Gyürky Antal írta: „Kalocsa nagy-kőrösi származású huszár főhadnagy volt, ki igen gazdagon nősülvén, tiszti rangjáról lemondott, s előbb Horvátiban azután Kis Túron telepedett le, megvévén azon birtokot, mely most Kappel örököseié. Ö a közügyekben tevékenyen részt vett s így táblabírónak kineveztetvén, feltűnt mint ügyes szónok, eszes s mívelt ember s csinos urias alak. Eleinte az ellenzékhez tartozott, de később a konzervatív párthoz csatlakozott, mely által 1848-ban rövid időre követnek választatott”. (1875:208)

Nos, Kalocsa sikeres toborzása után már csak a helyiség biztosítása jelentett gondot. De ezt is megszerezték: a rozsnyói káptalan vendégfogadójának istállóit alakították át, s itt lett a Kaszinó első otthona. Ez a mai buszpályaudvar mögötti utca sarkán állt, ahol az egykori Šahanka textilüzlet volt. Sok nemes eszme fogant meg itt, s vált valósággá. Hadd említsük csak a Honti Régészeti Társulat és a Hont megyei Gazdasági Egyesület alapítását 1838-ban.
De itt hozták létre a Kaszinó Könyvtárát is már 1837-ben. S itt fogalmazódott meg a Honti Múzeum létrehozásának, a Szondi-emlék vagy az Ipolyi-kultusz ápolásának gondolata is. Ajánlom hát az alapítók figyelmébe a letűnt korok személyiségeit, híradásait, szakirodalmi tevékenységét is. Mert fontos összevetni a jelent olykor a múlttal is a biztosabb jövendő érdekében.

Annak is örülök, hogy a mostani Kaszinó nyitó rendezvényén Molnár Imre történész, régiónk jeles szülötte a vendég. Annál is inkább lehet örülni ennek, mert Imre barátunk egykor egyetemistaként gyakran ott volt a Honti Közművelődési Klub összejövetelein. Az 1970-es évek végétől a nyolcvanas évek derekáig ugyanis ez az egylet töltötte be a régióban azt, amit egykor a Kaszinó, ma pedig ennek utóda kíván betölteni. Persze a lehetőségek és a feltételek akkor másak voltak. Püspöki Nagy Péter nyitóelőadását, mely Ipolyság középkori történetével foglalkozott, a titkosrendőrség is figyelte, mint ahogyan a legtöbb rendezvényünkön is akadt néhány besúgó.

Csáky Károly, Felvidék.ma
E helyen állt a Kaszinó első otthonaIpolysági képeslap ezernyolcszázkilencvenyolcból a Kaszinó épületévelPongrácz Lajos kis könyve a Kaszinó félévszázados történetéről
{iarelatednews articleid=”56467,53244,44407,43657,43632,51157,43995″}