A tizenöt évvel ezelőtt LIMES-ANAVUM Regionális Kulturális Társulás néven bejegyzett civil szervezet megalakulása nem váltott ki – főleg a helyi Csemadoknál – pozitív hatást, mondván, én, mint járási tisztviselő szét akarom verni az egyetlen, magyarságot szolgálni hivatott szervezetet.
Az akkori célkitűzések egyértelműek voltak. A Csemadok-szervezetek óriási értékeket teremtettek ugyan, ám 1989 után nem elégítették ki a felvidéki magyarság minden igényét. Ezért is alakultak sok helyütt különböző civil társulások, szervezetek. Nem ragozom tovább, mert nem ezzel a céllal készítettem írásomat.
Amikor 2008-ban a Párkányban általunk felállított III. Sobieski János lengyel király lovas bronzszobrát ünnepélyes keretek között és nemzetközi szintű rendezvényen elhelyeztük, már adott volt társulásunk egyik fő profilja, s az is, hogy milyen irányú tevékenységet folytatunk.
2009-ben objektív okok miatt társulásunk nevét is meg kellett változtatnunk. A LIMES-ANAVUM Regionális Honismereti Társulás névre változó, de kiindulásunk célkitűzésén mit sem változtató szervezetünk két fő irány (honismeret és lengyel-magyar kapcsolatok) mentén tervezi-szervezi programjait napjainkban is.
A 2003-ban megfogalmazott és a tagság, illetve a nyilvánosság előtt elfogadott MEMORANDUM olyan cselekvésre ösztönzött bennünket, amellyel kapcsolatban az induláskor fel sem fogtuk, mi mindennel, de főképpen mennyi akadállyal jár.
A történet sokak számára ismeretes. Négy év kemény harcaival, csatáival sikerült Párkányban csaknem teljesen önköltséggel felállítani a már említett történelmi emlékművet. Ennek létrehozása elsősorban konok kitartásunknak, és mondhatjuk, egy szerencsés időszakban történt indításnak is köszönhető. Csak két tény mindehhez: a párkányi csata történészek által is megerősített vezéralakja III. Sobieski János lengyel király volt, és a tervezetet elfogadta az emlékműbizottság is, nekünk már csak indítani kellett a szervezést, pénzszerzést, és persze a jóváhagyást egy emlékmű felállítására. Első utunk a pozsonyi lengyel nagykövetségre vezetett az akkori pozsonyi magyar konzul Szesztay Ádám jóvoltából, aki ötletadója is volt a szobornak. Már akkor megkaptuk az első, történelmünkben is megalapozott lengyel baráti ölelést, vagyis ügyünk felkarolását Zenon Kosyniak Kamysz lengyel nagykövet által. Nem sorolom végig az állomásokat, mert vannak még nevek, mint Kovács István történész, Molnár Imre akkori varsói konzul, Fehérné Tamás Judit, és a többiek, akik valamilyen módon az apró kis téglájukat letették ez ügyben. Csak helyben nem kaptunk megértést, erkölcsi támogatást, s volt képviselő, aki bizony nagyon is értette, hogy egy ezeréves közös múlt, testvéri szeretet emlékművét alapozzuk meg itt e térségben, ahol erre még nem volt példa. S nagyon tiltakozott kezdeményezésünk ellen.
S ezzel természetesen elindult a lengyel-magyar kapcsolatok programsorozata, mely a mai napig tart és folytatódik.
2004-ben egy lengyel fotóművész kiállítására került sor volt a párkányi városi múzeumban.
2009-ben Sobieski nyomában szerveztünk utat Varsóba és Krakkóba.
Párkányban, a lengyel emlékparkban, amely rövidesen hivatalosan is felveszi Sobieski nevét, 2010-ben ünnepélyes keretek között felavattuk a Lengyel menekültek emlékkövét, és az áprilisi szmolenski légi katasztrófa áldozata, Andrzej Przewozník emlékkövét.
A lengyel király emlékművének felavatása óta minden év októberében a párkányi csata emlékére koszorút helyezünk el a király szobránál.
2011-ben rendeztük meg az első Lengyel-Magyar Napokat, melyek keretében könyvbemutatóra került sor Konrad Sutarski író műveiből,megszerveztük továbbá a budapesti székhelyű Közép-európai Intézettől kölcsönzött Krakkó fotókon c. kiállítást, s egy ünnepi estet, melyre meghívtuk a Budapesti Lengyel Egyesület énekkarát és a párkányi Stilla Pectus kórust, amely azóta is szoros kapcsolatot tart az érdi lengyel egyesülettel.
A budapesti lengyel napra mi is meghívást kaptunk, s két alkalommal is részt vettünk a rendezvényen.
2011-ben Budapesten ott voltunk a Terror Házában a szmolenszki tragédiára való megemlékezésen, amikor személyesen is találkozhattunk és megismerkedhettünk Andrzej Przewozník özvegyével és családjával. Az özvegy megköszönte, hogy férjének emlékkövet állítottunk Párkányban.
2012-ben Párkányban ünnepi szentmise keretében és előadással emlékeztünk meg Mindszenty József és S. Wysinsky bíborosokról.
2014-ben a párkányi művelődési ház megrendezte az „I. párkányi csata” című hagyományteremtő ünnepséget, melynek keretében a város szervezte a koszorúzást és ehhez mi is csatlakozunk.
Évente szeptemberben a szobornál fogadjuk azt a lengyel missziós motoros zarándokcsapatot, amely a reggeli esztergomi szentmise után minden alkalommal tiszteletét teszi a szobornál és a lengyel himnusz eléneklése mellett koszorút helyez el a lengyelek által igen tisztelt király szobránál.
Állandó kapcsolatot tartunk az esztergomi Lengyel Baráti Kör képviseletével, s részt veszünk az általuk szervezett lengyel napon és az Esztergomban lévő Sobieski-emlékmű koszorúzásán minden év október 25-én.
Sajnos a mai napig sem sikerült elindítani egy kutatást a tájainkon, régiónkban egykor élt lengyel menekültekről.
A SZÜLŐFÖLDEM SZERETLEK című, immár harmadik éve diákok számára meghirdetett vetélkedőn azonban mindig választhatóként kapják a diákok ezt a témakört, s már idén is volt egy diákunk, aki a Bény községben oltalomra lelt lengyel menekültekről kezdte meg a kutatást, és mutatta be munkáját a vetélkedő keretében.
A szintén évente megrendezett regionális történelmi konferenciánk témája több alkalommal is a lengyel-magyar közös múltra vonatkozó témakör volt, például a lengyel menekültekről, az 1956-os eseményekről. S ezeken nemcsak magyarországi előadónk volt, de Arkadyusz Adamczyk történész több alkalommal is előadott konferenciánkon.
Egy lengyel házaspár közvetítésével összeköttetésbe kerültünk a Varsóban lévő Willanovi kastély igazgatónőjével,(ahol egykori utunk alkalmából megtekintettük a Sobieski személyéhez kapcsolódó terjedelmes kiállítást), aki kapcsolatfelvétel céljából prospektusokat, könyveket küldött.
S végül eddigi munkánk eredménye az is, hogy egy lengyel turisztikai egyesület felvette a kapcsolatot a párkányi múzeummal, a város pedig egy nemzetközi projektbe kapcsolódva szerepel majd olyan helyi jellegű tervekkel, amelyek bizonyára népszerűsítik majd a lengyel turisták körében a várost és térségét.
Terveink a 2016-os évre: az esztergomi Lengyel Baráti Körrel visegrádi pályázatot nyújtunk be egy közös többhetes programra, amely ha megvalósulna, még szorosabbra fűzhetné lengyelországi kulturális kapcsolatainkat, melyek eddig pénzhiány miatt nem gyümölcsöződtek úgy, ahogy szerettük volna.
Dániel Erzsébet, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”52626″}
