Milyen kihívásokkal küzd az énektanítás napjainkban? Hogyan szerveződött új vegyeskar Nyitrán – és miként fűződik ez Zoboraljához? Tóth Attila, a nyitrai KFE Pedagógusképző Intézetének oktatója foglalkozik a kérdéssel.
Tapasztalatból tudjuk, hogy az általános iskolák és a középiskolák énektanítási gyakorlata országos szinten lesújtó és felemelő egyszerre. A rendszerváltást követően a számítástechnika, nyelvek, sport oktatása került előtérbe, és a művészeti tárgyak, ezen belül a zenei nevelés melléktárggyá vált – holott a művészetre nevelés nagyon fontos szerepet tölt be a személyiségformálásban. A felmérések alapján a szülők sem tartják már olyan értékesnek és fontosnak az énekkart, így a gyerekeket csak személyes elvarázsolással lehet énekkarba hívni, rábeszélni. Látszólag már a tanárok is beletörődtek ebbe a helyzetbe, pedig a teljes emberi élet a technikai fejlődés századában sem – vagy még inkább nem – lehet meg éneklés, zene nélkül.
A „személyes elvarázsolás” bűverejével hat a hallgatókra és kollégáira Józsa Mónika is, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem oktatója, aki az idei tanévtől már nemcsak a hallgatók számára működtet énekkart, hanem a dalos kedvű kollégáit csokorba gyűjtve egy pedagóguskórust is alapított. A pedagóguskórus ötletét az egyetem rektorhelyettese, Baráth László adta, és Józsa Mónika a dékán úr, Komzsík Attila támogatásával és közreműködésével meg is szervezte a vegyeskart. A tanári kórus 2015. december 9-én, a Közép-európai Tanulmányok Kara szervezte karácsonyi ünnepvárás keretén belül, a kollégium dísztermében tartotta meg első fellépését.
A hallgatók körében működtetett vegyeskórus különlegessége, hogy nem csupán zeneszakosokból áll, hanem jövendőbeli alsó tagozatos, de akár matematika szakos hallgatókból is. A jobb és bal hemiszféra tehát összhangot ad, illetve egyensúlyban van a racionális és emocionális állapot. A karunk szakértői véleménye alapján a matematikához sokszor nagyon jól illeszkednek a művészi tehetségek is – a legjobb festőink és rajzolóink szintén matematikusok vagy természettudósok.
Józsa Mónika, az egyetem ének-zene tanára kezdeményezésére csaknem egy évtizede tart az a folyamat, amikor a zoboralji falvakba karácsonyi hangulatot varázsolnak adventi koncertekkel. A tanárnő mesteri koreográfiájával, szívet melengető énekek tömkelegével árasztja el évente két zoborvidéki településen a hallgatóságot. Az egyedülállóan szép műsort nemcsak a főiskolások vegyeskara adja, hanem csatlakozik hozzájuk még két vegyeskar – a galántai Kodály Zoltán Daloskör, szintén Józsa Mónika vezetésével, valamint a tanítványai (Brath Gabriella, Balla Viktória, Varga Imre, Tóth Hajnalka és Csáky Antal) vezette koloni Zobor Hangja Vegyeskar – és egy gyermekkar is. Az idén az egyik koncertjük Kolonban, a másik Gesztén volt. A gesztei fellépéshez csatlakoztak a helyi Téliződ Hagyományőrzők, a nagycétényi Kútyika Női Éneklőcsoport, a nyitracsehi Férfi Éneklőcsoport fellépései is. Megható balladisztikus előadásaik az évszázadok megőrzött világát idézték vissza egy picit. A klasszikus koncertet a gímesi gyermekek pásztoros énekbemutatója gazdagította, csodálatosan tiszta szép hangjukat, palócos tájszólásukat és archaikus szavaikat nagy örömmel hallgatta a közönség.
Az adventi fellépéseket azért is érdemes megnézni, mert van valami elgondolkodtató bennük. A közös éneklés után az összes énekes kezébe meggyújtódik a mécses, eloltódnak a villanyok, amelyek éreztetik a Megváltó nélküli sötétséget, a pislákoló mécsesek bizonyos szempontból pedig mi lehetnénk, akik a reményt képviselik, hogy egy ilyen kultúra, egy közösség, mint a zoboraljai, nem veszhet el. A végén a mécsesek kivonulnak az üres templomból, maguk után hagyván a sötétben botorkáló népet, akik döbbenten állnak általában meghatódva, könnyes szemekkel. „Jő már az este, békesség lesz a Földön, jó éjszakát” – zengi a csaknem hetven fellépő kettesével kivonulva.
Nagy örömünkre szolgál, hogy a mai fiatalok között is akadnak még érdeklődők a kórusmozgalmak iránt. A nyitrai egyetemre érkezők pedig nemcsak a táj szépségében gyönyörködhetnek, hanem megismerhetik a titokzatos nyelvjárásokat, a különleges zoborvidéki falucsoportokat is, nem utolsósorban pedig a még mindig nem eléggé felfedezett népdalkincseket. Száz esztendeje maga Kodály Zoltán is sokat utazgatott erre a vidékre Galántáról, és könyvében gyakran emlegeti a menyhei anyókákat, akiktől sok-sok csodaszép népdalt jegyzett fel. Mindez az érték még mindig a mienk, csak észre kell venni, meg kell szólaltatni…
És hogy vajon szükségeltetik-e a zene, az énekkar a pedagógusképzésben? A szakértők véleménye szerint igen, hiszen az ének a kultúra megalapozója, egyúttal emberalakító erővel is bír. A muzsika erői pedig mozgósíthatnak minket. Hidat képeznek a másikhoz. A közösséghez való tartozás pedig elemi szükségletünk.
Tóth Attila, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”46997″}
