Akármennyire lesújtó a britek népszavazási eredménye, valljuk be őszintén, nem volt váratlan. Elég, ha szemügyre vesszük a törésvonalakat, amelyek a népszavazást megelőzően kirajzolódtak.
Az egyik regionális törésvonal volt, ahol a gazdagabb Közép-Anglia – a módosabb tömb – inkább a leszakadást pártolta, míg a peremvidék – Skócia, Wales és Észak-Írország, valamint az elszegényedett egykori iparvidék lakosai inkább az unióban maradásra szavaztak.
A másik a generációs törésvonal: a fiatal korosztály és a leszakadó középgeneráció unió párti volt, míg a módosabb középgeneráció és az idősebbek a kilépésre voksoltak. Nos, mi is gyakran megtapasztaltuk már, hogy az idősebb generáció sokkal fegyelmezettebb, jelentősebb számban vesz részt választásokon. Ez lehetett az egyik döntő tényező.
Meggyőződésem, hogy nem kell tragédiaként megélni a brit népszavazás eredményét, a változások nem lesznek azonnaliak, folyamatosan zajlanak majd le a következő két év folyamán. Nem fog bedőlni az angol font, sem az euró, nem lesz tőzsdepánik, mint ahogyan azt többen megjósolták.
Amennyiben Nagy-Britannia az Európai Unió gazdasági szövetségese kíván maradni, a közös piac előnyeit tovább élvezni – mint Svájc vagy Norvégia – akkor nem várhatók mélyreható, fatális változások. Ebben az esetben munkaerőpiacát sem zárhatja le az Európai Unió polgárai előtt.
Bizonyos adminisztratív akadályokat foganatosíthat, az unió polgárai előtt beszűkítheti szociális hálóját, ám munkaerőpiacát nem zárhatja le. Ellenkező esetben, ha elszigetelődik az Európai Unió gazdaságától, bevezeti a védővámokat, akkor saját termékeinek és szolgáltatásainak európai piacon való értékesítését lehetetleníti el, ami felettébb valószínűtlen.
Mivel a népszavazás tervét a brit miniszterelnök másfél éve, a közelgő parlamenti választás kampányában hirdette meg (csillapítva a konzervatívok táborában egyre elhatalmasodó unió-ellenességet, annak reményében, hogy a brit társadalom többsége unió párti és nem szavazza meg a kiválást), és mivel a brit Jaguar-Land Rover bő fél évvel azt követően döntött termelőüzeme építéséről a kontinens belsejében, Szlovákiában, az autógyár vezetői feltehetőleg számoltak a népszavazás ilyen eredményével. Az üzemet az öreg kontinens olyan országában kívánják megépíteni, amely az euróövezet része, nem kell tehát vámokkal számolniuk és napi árfolyamváltozásokkal, ráadásul az átlagbérek a legalacsonyabbak közé tartoznak.
Kellemetlenebb következményekkel számolhatnak a brit egyetemek hallgatói és a középiskolák diákjai az unió országaiból. A tandíj és eltartási költségeik a népszavazást követően nem lesznek megegyezőek a hazai diákok költségeivel. A költségtöbblet esetenként felkúszhat eddigi költségeik többszörösére. A változás időzítése kérdéses, ám valószínű, hogy a következő tanulmányi év vagy a következő gazdasági év kezdetére az egyetemek és a középiskolák kiszámlázzák majd a jóval magasabb költségeket, legalább az újonnan felvett diákok számára.
A brit népszavazás várható legsúlyosabb következménye, annak ragadós példája lehet. Valószínűleg – a brit példán felbuzdulva – az Európai Unió más tagországaiban is terítékre kerül a népszavazás lehetősége és egyre több országban születhet hasonló eredmény. Ez pedig az EU végét jelentené.
Mi következne azután? Az egykori Benelux mintájára néhány szomszédos ország szoros gazdasági együttműködése, vámuniója. Térségünkben a Visegrádi négyek uniója vagy a V4-ek kiegészülve Ausztriával képezhetnének szoros köteléket.
Mindazonáltal, amennyiben az Európai Unió fő áramlata, a vezető gazdasági hatalmak nem fogják erőltetni a további központosítást, további jogkörök átadását Brüsszelnek, az Európai Unió egysége jelenthetné – minden negatívuma ellenére – térségünk országai és polgárai számára az optimális megoldást. Amennyiben erőteljesebb lehetőség nyílna a regionalizmus és az önigazgatás, az önrendelkezés elmélyítésére térségünkben is, a Lajtán túli országok mintájára.
Farkas Iván: A Brexit várható gazdasági következményei (Forrás: mkp.sk)
