Az ember életében kevés olyan esemény van, amely az esküvőhöz hasonlítható. Így teljesen érthető, hogy Dunamocson a község apraja-nagyja részt vett a menyasszonyi ruhák, esküvői képek – az 1880-as évek végétől napjainkig – kiállításának megnyitóján a kultúrházban.
Az első alkalommal megtartott rendezvény ünnepélyes megnyitóján a község polgármestere, Banai Tóth Pál elmondta, ezzel a kiállítással nem kisebb feladatra vállalkoztak, mint hogy bemutassák, az eltelt több mint száz évben milyen kisebb és olykor nagyobb változáson mentek keresztül a menyasszonyi ruhák.
A kiállításon 37 menyasszonyi ruha és közel 500 fénykép mutatja be a menyasszonyi ruha történetét és eleveníti fel az ifjú párokat és az esküvői előkészületeket, majd a lakodalom lefolyását.
Az ünnepi köszöntő végén egy szál virággal köszöntötte a 90 éves Mázsár Juliannát, a község legidősebb lakosát, aki a korabeli felvételen ugyancsak látható menyasszonyként.
A Vadvirág népdalkör énekkel invitálta a megjelenteket a kiállítás megtekintésére, majd ifj. Lajos András színművész, mint lakodalmi vőfély tolmácsolta néhány, a vendégekhez szóló meghívását.
A rendezvény megálmodója, Szegi Ilona napjainkig maga is nem kevesebb, mint 68 menyasszonyi ruhát varrt meg, ezekből 17 került kiállításra.
A menyasszonyi ruha kapcsán érdekesség, hogy évszázadokkal, de még évtizedekkel ezelőtt sem volt gyakorlat, hogy a házasulandó párok külön ruhát varrassanak maguknak az esküvőjükre. Ebből kifolyólag nemcsak az ifjú pár férfitagja, hanem a hölgyek is a legszebb és legújabb ünneplő ruhájukat csinosították ki annak érdekében, hogy oltár elé tudjanak állni. Így az első menyasszonyi ruhák egyáltalán nem csak hófehérek voltak, inkább az adott tájegységre jellemző népi viseletre emlékeztettek.
Míg az 1900-as évek elején a hosszú ujjú, zárt nyakú, hosszú szoknyás darabokért rajongtak a nők, ma már az ujjatlan, diszkrét dekoltázsú darabok hódítanak, csinos kőberakásos övekkel.
Noha ma már szinte el sem tudnánk másban képzelni, csak fehér színű ruhában egy boldog menyasszonyt, a magyar történelem során nem volt ez mindig így. A századfordulóig például meglepően színes, a lokális folklór elemeit viselő ruházatok voltak jellemzőek az esküvőkön, majd egy hosszú időszakig fekete ruhában álltak oltár elé a menyasszonyok, és csak később vált uralkodóvá a fehér szín, valamikor az 1900-as évek első felében.
A színválasztás az ókori görögök, rómaiak szokásaiban keresendő. A rómaiak ünnepekkor fehérre festett testtel jelentek meg, míg a görögök már fehér ruhát öltöttek. A fehér szín a tisztaságot, az egyszerűséget, a természetességet és persze az örömöt jelképezi, ezért is lett a későbbiekben a menyasszonyi ruha fehér.
A menyasszonyi ruha egykor a szüzességet és a tisztaságot jelképezte, a divatos esküvői viselet azonban ma már sokkal többet mutat meg a testből, és sokan elsősorban azt tartják szem előtt, hogy a menyasszony vonalait és szépségét a lehető legelőnyösebben hangsúlyozza ki.
A 20. század nagy részében így csak a gazdagabb nőknek telt fehér menyasszonyi ruhára. A legtöbb menyasszony más színű ruhát viselt az esküvőn. Voltak olyanok is, akik megvették a fehér ruhát, aztán az esküvő után átfestették, hogy más alkalommal is hordhassák.
A menyasszonyi öltözet anyagát hárman választották ki: a menyasszony és a vőlegény édesanyja, és maga a menyasszony. Közösen vitték el a varrónőhöz, és beszélték meg, milyen legyen a fazonja, díszítése. Mindez titokban maradt mindenki más előtt, egészen az esküvő napjáig. Napjainkra művészetté nőtte ki magát az esküvői ruhatervezés, a divattervezők által megálmodott darabok igazi műalkotások, melyek mindig kiemelt figyelmet vonnak magukra a kifutókon.
A kiállítás másik meghatározó kellékei az esküvői fotók, melyek egy életen át őrzik a házasságkötés emlékeit. A múlt fotográfusainak lencséjén keresztül felfedett emlékképek egészen a mai modern technika szemet gyönyörködtető képi világáig kalauzolják a közönséget.
A fényképészek mindig arra törekedtek, hogy a fotó a pár kapcsolatát is kifejezze, könnyedén hozza felszínre a menyasszony boldogságát, a vőlegény magabiztosságát. A fényképek jelentősége abban rejlik, hogy nagyobb, láthatóbb erővel mesélnek egy adott korról, mint a történelemkönyvek. A kiállítás egyfajta tükör a párok társadalmi helyzetéről, ízléséről. Az esküvőn készült képek nem ismételhetőek meg. Ezek a képek a jövőnek készülnek. Gyerekeink, unokáink, dédunokáink emlékezete kizárólag abból a pár képből fog táplálkozni, amelyeket egykor, egy bizonyos jelenben rögzítettek. Így maradhat meg életünk legnagyobb döntésének tárgyiasult szépsége, ünnepélyessége, jelentősége az utódaink lelkében.
A kiállítás megtekintése után a falusi lakodalmi szokás szerint a sátorban meg lehetett kóstolni a „menyasszony máját.”
A kiállítás július 3-ig tekinthető meg.
A szerző felvételei
[pe2-gallery album=”http://picasaweb.google.com/data/feed/base/user/108427883720896117453/albumid/6295958786195192049?alt=rss&hl=en_US&kind=photo” ]
