Az emlékezés és a tiszteletadás napja volt Pozsonyban február 10-e. A Csemadok pozsonyi székházában megnyitották a gulágot bemutató kiállítást, majd felavatták az Esterházy János és tíz sorstársa tiszteletére készült emléktáblát.
Valamennyiüket 1945. július 29-én Moszkvába hurcolták, azzal a váddal, hogy a fasiszta magyar pártban tevékenykedtek. A kétnyelvű emléktábla szövege a neveik mellett utal erre a vádra is, idézve szavaikat: „Ártatlanok vagyunk. Sosem voltunk fasiszták.”
Ezután pedig a Pozsonyi Magyar Intézetben a gulág történelmi hagyatékának elemzésére és Esterházy János életével foglalkozó nemzetközi konferenciára került sor.
A két esemény közötti szünetben az Esterházy Jánossal együtt Pozsonyból elhurcolt dr. Neumann Tibor pozsonyi ügyvéd leszármazottaival beszélgettünk. A gulágon, fogságban életét vesztett áldozat unokája és dédunokája, mint megtudtuk, a családi tiszteletadás jegyében egyaránt az ő nevét viselik. Szintén Neumann Tiborok.
Neumann Tibor sorsa mennyire határozta meg a család élettörténetét?
Dr. Neumann Tibor nyugalmazott belgyógyász – a gulágra hurcolt Neumann Tibor unokája: A családot 1945-ben telepítették ki Pozsonyból, gyakorlatilag nagyapám elfogatásával egy időben kellett elhagyniuk otthonukat. Zaklatott körülmények között érkeztek meg Budapestre, ahol a rokonok segítségével sikerült letelepedniük. Ott is élte a család az életét, csak az utóbbi pár évben hagytuk el Budapestet.
Nagyapám elvesztése és a kitelepítés messzemenően meghatározta szüleim életét, elsősorban apámét, aki igen nagy energiákkal kereste, kutatta édesapja nyomait, ami az ismert okoknál fogva nehézkes volt. Ezzel együtt azért meglepő módon volt némi információnk róla. A táblaavatón említették azt a kárpátaljai (nagyszőlősi) ügyvédet, akivel nagyapám korábban együtt dolgozott. Rajta keresztül a kapcsolatteremtés rövid ideig és persze korlátozottan lehetséges volt. Ilyen formán értesülhetett arról, hogy unokái születtek. Még ha nem is ismerhettük egymást abban az öt évben, amit együtt töltöttünk ezen a világon, utólag egy jó érzést ad nekem, hogy tudott rólam.
Történész lett. Mennyire ösztönözte a múlt kutatására az az örökség, ami a családjukkal történt, illetve az, hogy az emlékeket életben tartsa, továbbadja?
Dr. Neumann Tibor történész, a gulágra hurcolt Neumann Tibor dédunokája: Nagyapámtól megörököltem a család múltja iránti érdeklődést és ez nyilván közrejátszott a történész pálya választásában is. Nagyapám segítségével annak idején elkezdtük összegyűjteni a család múltjára vonatkozó forrásokat, családfát készítettünk. Ez kisgyerekként nagy hatást tett rám.
A családban él egy hagyomány: Szovjetunióba hurcolt dédnagyapám tiszteletére a legelső fiúgyermek mindig az ő nevét kapja. Négy gyermekem közül az első így lett Tibor, és ő már az ötödik a sorban. Mivel dédnagyapámnak nincs sírja, ezzel őrizzük tudatosan az emlékét.
Dr. Neumann Tibor történész és dr. Neumann Tibor nyugalmazott belgyógyász (Fotó: Hideghéthy Andrea/Felvidék.ma)
A család 1945-ben kényszerűségből hagyta el Pozsonyt, a Felvidéket…
Dr. Neumann Tibor történész, a gulágra hurcolt Neumann Tibor dédunokája: Nagyapám még nagyon erősen kötődött Pozsonyhoz, illetve a felvidéki magyarsághoz. Idősebb korában például itt élő magyar kispapokat támogató alapítvány létrehozásában is közreműködött. Számunkra ez már sajnos egy lazább kötődést jelent. Viszont mégis meghatározó, mert mindig otthon érzem magam, amikor idejövök. Rendszeresen megfordulok Pozsonyban és a Felvidéken, mert a történeti kutatásaim sok esetben a mai Szlovákia területére koncentrálódnak, vagy legalábbis érintik azt.
Emléket állítottak Pozsonyban az elhurcolt áldozatoknak. Mit jelent ez az Önök számára?
Dr. Neumann Tibor nyugalmazott belgyógyász – a gulágra hurcolt Neumann Tibor unokája: Azt a jó érzést adja, hogy látjuk, nem felejtették el őket és mindazokat, akik rajtuk kívül még nagyon sokat tettek a magyarságért.
Nagyon köszönjük mindazoknak, akik a konferencia szervezésében és az emléktábla megvalósításában, felavatásában részt vettek és az egész korszak kutatását fontosnak tartják. Különösen Molnár Imre történésznek, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatójának, aki ennek a témának nagy ismerője és sokat dolgozott együtt édesapámmal, hogy a hiteles forrásokat felkutassák.
Esterházy János és tíz sorstársa tiszteletére készült emléktábla (Fotó: Hideghéthy Andrea/Felvidék.ma)
Emlékezünk egy történelmi korszakra, amely 72 évvel ezelőtt volt. Mit gondolnak, hogyan lehet elérni, hogy a mai fiatalok megértsék annak tanulságát, hogy a háború után olyan további borzalmak történtek, mint a politikai tisztogatások, a magyarok Pozsonyból való tömeges deportálása vagy a magyar politikusok megvádolása azzal, hogy a fasiszta magyar pártban tevékenykedtek?
Dr. Neumann Tibor történész, a gulágra hurcolt Neumann Tibor dédunokája: Amennyire én látom, egyre nehezebb a fiatalokat megszólítani bármilyen kulturális vagy történelmi témában, persze néhány üdítő kivételt is ismerek (a jó történelemtanár egy életre meghatározza az érdeklődést). A legjobb út az elérésükre sajnos a filmeken, internetes tartalmakon keresztül vezet, mert ők már egészen másként igyekeznek tájékozódni, ráadásul már nagyon messze vannak ettől a kortól. Noha ez rám is igaz, de én még mondhatom, hogy a nagyapám történetein keresztül közelebbről átéreztem azt a fájdalmat, amelyet neki az 1940-es évek hoztak.
Az elhurcolt Neumann Tibor fia, akit a hátra maradt család többi tagjával együtt telepítettek ki Pozsonyból, az 1980-as években sokat fáradozott azért, hogy felkutassa édesapja nyughelyét. Ezekből a kutatásokból derült ki, hogy dr. Neumann Tibor 1952-ben hunyt el és a sarkkörön túli Pecsora egyik tömegsírjában nyugszik. Fia nagyon szerette volna hazahozatni Magyarországra a hamvait, de sírját nem lehetett pontosan meghatározni. Emlékét az utódok féltve és kegyelettel őrzik.
A Himnusz közös éneklése – Jarábik Gabriella, Molnár Imre és Dr. Neumann Tibor (Fotó: HA)
Molnár Imre, történész, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója (Fotó: HA)
A Gulág Emlékbizottság kiállítása a Csemadok nagytermében, Pozsonyban (Fotó: HA)
