A Márai Sándor Gimnáziumban egy évtizede alakult meg a művészeti tagozat. A magas színvonalú képzés gyümölcseiből nyílt eklektikus kiállítás március 2-ig tekinthető meg a kassai Kultúrparkban.
A magyar gimnázium művészeti tagozatának tízéves fennállása apropóján lett összeállítva és a kassai nagyközönség elé tárva az a sokszínű, mégis egyedi alkotássorozat, melyet jelenlegi vagy volt, tanár vagy diák a maga legjobb munkájának tart.
A MÁR a rAjz Is 10 című kiállítást az AFF zenekar megzenésített verseinek előadásával nyitotta meg. „Ez nem egy egyéni bemutatkozás, de nem is a hagyományos értelemben vett csoportos megjelenítés. Ezt a harmadik erőt az intézményi összetartozás jelenti. Ez a kiállítás a folytonosságot, a folyamatosságot fejezi ki”– hangzott el Csurkó Éva beszédében.
A művészeti tagozat létrehozásának ötlete Fecsó Szilárd tanár úr fejéből pattant ki. Ő dolgozta ki a gondolat pedagógiai és módszertani hátterét. „Nagy pedagógiai élmény ezt a kétfajta diákságot látni a művészeti és a természettudományi osztályokban. Mindkettőben van valami egyéni” – vallotta be Csurkó Éva igazgatónő.
„A tagozat kezdetei az egyik Rovás táborhoz nyúlnak vissza. Nagyjából 12-15 évvel ezelőtt kezdtünk azon gondolkodni, hogy a művészeti képzést be kellene biztosítani és nem csak művészeket nevelni, de értő közönséget is. Befogadás nélkül a műalkotás csak festékkel összekent vászon” – nyilatkozta portálunknak Szabó Ottó, festőművész.
„… jelen lenni, ez a legfontosabb dolog”
A képzés megálmodói eleinte a nehézségekkel övezett Szepsi iskolában is gondolkodtak, viszont ott az ötlet nem talált értő fülekre. A kassai gimnázium egy nagyon jól működő intézmény volt, tíz éve Fecsó Szilárd művész úr és oktató úgy gondolta, ez a hely, ahol beindulhat a gondolat.
„Valószínűleg azért is volt színvonalas az intézmény, mert a vezetőség azonnal ráharapott a diákok kezdeményezésére és magukévá is tették. Hogy milyen sikerrel, az itt, ma látható” – tette hozzá Szabó Ottó.
Az iskolában jelenleg Cselényi Árpád foglalkozik a művészeti oktatással. „Diákjaink már nagyon sok helyre eljutottak, ezért is eklektikus a kiállítás. Bemutatásra kerülnek divattervezői, iparművészeti cikkek, márvány- és öntvényszobrok, gyöngysorok és a klasszikus grafika, valamint a festészet vívmányai, de a modern multimediális installációk is. Ez egy ezeréves művészi ágazat összefogása” – jellemezte az összeállítást a tanár úr.
A kiállítás teljes mértékben saját erőforrásokból jött létre, a Márai Sándor Gimnázium és volt diákjainak, tanárainak közös szervezésével. A tárlat nem összpontosul egy központi téma köré, ez egy szalon jellegű kiállítás, ahol mindenki megmutatja azt, amire a legbüszkébb.
Szabó Ottó felhívta a figyelmet az igazi kortárs művészet megkülönböztetésére a többi annak vélt alkotástól. „Ha a képzőművész minden évben nem jelentkezik legalább egy önálló kamara kiállítással, akkor lemarad. Sokan kortárs művésznek vélik magukat, de valójában jelen lenni, ez a legfontosabb dolog.”
Megosztani az alkotás örömét
A tanítási órákon túl is van lehetőség fejlődni, tanulni, alkotni. Fecsó Szilárd a mai napig szívügyének tartja a művészképzést, délutánonként multimediális és szabadelvű művészetek terén ad elő. A képzőművészet egyes ágai szépen összefüggnek a természettudományi tantárgyak ismeretével. Fontos, hogy a társadalom a mai modern művészetet is el tudja fogadni.
Az iskola és a Rovás Akadémia együttműködésének köszönhetően az idősebb, képzőművészeti pályára készülő tanulóknak lehetőségük van akár aktmodell rajzolásra, festészetre és más olyan tehetségfejlesztésre, mely a gimnáziumban megkapott kitűnő alapokra épít.
„A Rovás egyik alapfilozófiája az, hogy a tehetséges gyerekekkel foglalkozni kell. Műtermeinkben ingyen oktatást biztosítunk az érdeklődő diákok számára. Öt éve létrehoztuk a szabadművészeti esti iskolát. A tehetséges diákok utóképzését mi végezzük a haladók számára” – magyarázta Szabó Ottó.
Az egy évtizede működő képzőművészeti munka során Fecsó Szilárdot, Tóth Józsefet, Komjáty Zsoltot, Szabó Ottót és Cselényi Árpádot ismerte meg az iskola.
„Mind más-más személyiség, de két dolog közös bennük. A tevékenység szeretete és a művészet művelése. A másik az a késztetés, hogy az alkotás örömét megosszák és megtanítsák az arra vállalkozókat” – ezekkel a gondolatokkal nyitotta meg a tárlatot az igazgatónő.
