36„Miközben ezekről beszélgettek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: Békesség nektek! 37Azok megrettentek, és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak. 38Ő azonban így szólt hozzájuk: Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben? 39Nézzétek meg a kezeimet és a lábaimat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és nézzetek meg jól! Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van. 40És ezeket mondva, megmutatta nekik a kezeit és a lábait. 41Amikor pedig még mindig hitetlenkedtek örömükben, és csodálkoztak, megkérdezte tőlük: Van itt valami ennivalótok? 42Ők pedig adtak neki egy darab sült halat. 43Elvette, és szemük láttára megette.
44Majd így szólt hozzájuk: Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban. 45Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat, 46és így szólt hozzájuk: Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül, 47és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve. 48Ti vagytok erre a tanúk. 49És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel.“
Először a tanítványok nem hittek Krisztusban, sem a halál felett aratott győzelmében. Ha nincs feltámadás, mi értelme nagypénteknek? Feltámadás nélkül van-e ereje hitünknek és van e értelme istentiszteletünknek?
Húsvét nélkül a nagypéntek csak azt erősítené, hogy a halál erősebb minden felett. Ha a halál erősebb minden felett, akkor ebből az következik, hogy elég csak a mának élni. Nagyon sokan élnek így. Nem számít mit hoz a holnap, egy következmények nélküli világban nem számít az erkölcs, csak a pillanatnyi élvezetek. Mivel erősebb a halál mindennél, nincs értelme mérlegelni, hogy mi mennyit ér. Nincs az embernek vesztenivalója, vagy éppen az által veszíthet el mindent, hogy nem használja ki a lehetőségeket. Aki a mának él, az nem tud mit kezdeni az örökletes dolgokkal. Csak azt keresi, ami gyorsan és hatékonyan felhasználható, érvényesíthető.
Az istentiszteletünk is megváltozna húsvét nélkül. Nem lenne több puszta emlékezésnél. Nincs szomorúbb látvány, mint az élő Krisztus nélküli egyház a világban. Értelmetlen lenne a húsvét, ha az emberek csak azért mennének templomba, hogy emlékezzenek, hogy megemlékezzenek Krisztusról, hogy emlékeikben hordozzák a múltat. Az ilyen istntiszteletről hiányozna az öröm és a szabadság. Hiányozna belőle a hit és a reménység. Annál több lenne benne a gyász, a fájdalom, a félelem és a kétségbeesés. A tanítványok amíg nem találkoztak Krisztussal, addig nem hittek, bizonytalanok és vigasztalhatatlanok voltak.
De Krisztus felülmúlt minden várakozást, azzal, hogy megjelent a tanitványoknak. Megállt közöttük. Ezzel igazi értelmet adott az életnek. A véglegesnek és változtathatatlannak azt üzente. Itt vagyok. A szenvedés és a halál is új értelmet kapott. A pillanatnyiba, a mulandóságba bevitte az örökkévalóságot. A halált áttörte az élet. A remény, hogy Krisztus mindenek felett áll, hogy mindig legyőzi a halált, hogy nála van az abszolút igazság, új távlatot nyitott a tanítványoknak, az egyháznak és a nemzeteknek. Érdemes bízni akkor is, ha nincs sok esély. Érdemes küzdeni akkor is, ha mindenki lemondott a győzelemről. Ha valakinek összetört a családi élete, nem könnyű újra felépíteni a kapcsolatokat és a bizalmat helyrehozni. Nem könnyű, de lehetséges. Ha valakit halálos kór fenyeget, érdemes hinni és bízni a felépülésben, mert a hit csodákra képes. De nem csak arra tanít meg a húsvéti hit, hogy bármit el lehet érni, ami Isten dicsőségét hirdeti. Azt is jelenti, hogy bármiről le is lehet mondani, vagy le is kell tenni azt, ami nem fér bele Isten tervébe. Le lehet tenni azt, ami megkötöz, ami tönkretesz. El lehet hordozni a veszteséget és a fájdalmat, mert semmi sem fontosabb, mint Isten szeretete. Erről szól húsvét. Krisztus feltámadt, legyőzte a halált és ma is itt van, közöttünk van. Ha ő él és közöttünk van, akkor minden lehetséges. Ha Isten szeretete le tudta győzni a halált, akkor nem tudná legyőzni az egész világot, benne az összes hazugságot, szeretetlenséget és félelmet?
Aki hisz, az tudja, hogy igen, le tudja győzni. Ha mégsem hiszünk és mégsem bízunk a változásban, az azért van, mert nem bízunk Isten erejében. Isten ereje mindennél erősebb, legyőzi a mi kishitűségünket is. Ahol ő jelen van, ott győz az élet a halál felett.
A magyar közösség életének egyik legnagyobb buktatója kishitűsége, siránkozásra való hajlama. Keresztek és tövisek borítják a magyar nemzet útját. Egy tövist, egy keresztet sem kell megtagadni, sőt mindegyiket oda kell vésni a szívünkbe és belőlük erőt kell meríteni. Összeszorított fogakkal, vasakarattal kell küzdeni az igazságért, közben a hitünk nem lankadhat. Mert a hit a legfontosabb erőforrás. Hinnünk kell Krisztusban, aki miközben sohasem változik, körülötte maga képére formál mindent. Minden, amit mi halott ügynek, elveszettnek látunk, azt Ő a saját képére képes formálni. Ma is annak a közösségnek és egyénnek határtalan az élete, akinek a mindennapjait Krisztus élete és szolgálata átszövi, aki az élő Krisztust szolgálja, aki nem csak a mának él, hanem az örökkévalóságnak szolgálatában áll. Ma is annak határtalan az élete, aki a végességgel szembeállítja az örökkévalóságot, aki Krisztus életéről tanúskodik. Az egyháznak szüntelenül hirdetnie kell a nemzet és a társadalom felé Krisztus halál feletti győzelmét. Csak Krisztus által vagyunk képesek hinni és cselekedni, legyőzni önmagunkat, és küzdeni céljainkért. Határtalan hittel tegyünk bizonyságot róla ma is egymásnak, mert ahol Krisztus evangéliumát hirdetik, ott jelen van, ott közöttük megáll az élet győzedelmes Ura.
