Az Alsósztregován megrendezett Madách Imre Irodalmi Napok első napján mutatták be Praznovszky Mihály Madách arany évei című művét. A kötet Madách Imre és Arany János irodalmi barátságát dolgozza fel.
Mint E. Csorba Csilla, az Arany-emlékév múzeumi kurátora a könyvbemutatón elmondta, a könyv megjelentetésével az emlékév eseményeihez csatlakoztak. A szerző nemcsak a levelezések alapján ismerteti a két neves irodalmi személyiség kapcsolatát, hanem azt is taglalja, élőszóban miről beszélgethettek.
Praznovszky Mihály Nógrád megyei patriótaként már hosszú évtizedek óta elismert Mikszáth- és Madách–kutató. Jelen kötet megírásánál felhasználta azt az összesen tizenhat levelet, melyet négy esztendő alatt, 1860 és 1864 között a két költő váltott. Emellett visszaemlékezéseket, kortársak levelezéseit, a korabeli sajtó reagálását, a Tragédia megjelenésének körülményeit is felhasználta forrásként.
„Második eset, hogy a Kisfaludy Társaság eddig egészen ismeretlen kitűnő írót fedezett föl, s mutatott be a nemzetnek. Első esetben hazánk legnagyobb élő költőjét, Arany Jánost mutatá be (…), most pedig maga Arany, a Kisfaludy Társaság igazgatója talált meg egy jelest, ki szerény elvonultságban tanult, tapasztalt, eszmélt és gondolkodott, mielőtt íróvá lett volna” – idézi fel a kötet bevezetőjében Salamon Ferenc újságíró és történetíró szavait, miután elsőként a magyar olvasók közül kezébe vette Madách művét.
Arany János vitte be a köztudatba Madách Imrét, ennek mozzanatai is felelevenednek a könyv lapjain. A szerző élvezetes, sajátos stílusában vezeti végig az olvasót a történeten. Szinte nyomoz, s hatalmas beleérző képességgel vizsgálja a szerkesztő Arany tapintatos, gyengéd, kíméletes, mégis bíráló útmutató munkáját a Tragédia szerkesztésében. Ugyanakkor felvázolja a véleményre vágyó, önmagában bizonytalan tragédiaíró lelkivilágát is. Érzékletesen feltárja a két irodalmár közeledését, barátságuk kialakulását.
A könyv beszámol Arany János alsósztregovai látogatásáról is. A négy év alatt mindösszesen egy alkalommal járt Madách birtokán a költőóriás. A kapcsolatukban meghatározó volt ez a találkozás, a fennmaradt levelek ezt tükrözik – hangzott el a könyvbemutatón.
„Ne sértődjék meg jeles két társunk szerénysége, ha a Kisfaludy Társaság nevében dicsekszem velük. Aranyt és Madáchot a Kisfaludy Társaság adta a nemzetnek. Ne mondjátok, hogy ez kevés! A valódi géniusz mindenütt ritkaság, s istennek hála, nem mondhatjuk, hogy minálunk ritkább, mint másoknál” – olvashatók utószóként Greguss Ágostnak, a társaság másodelnökének gondolatai.
