Az elmúlt egy évben látványos lépéseket tett meg az immáron több mint négy éve működő dunaszerdahelyi Rivalda Színház. Kőszínházat terveznek és most már nemcsak tervezik, de építik is. Az építés közben bejárják a világot, de mégis a helyi színházi működést és kulturális tevékenységet tartják a legfontosabbnak. Szabó Manyit, a Rivalda Színház színésznőjét kérdeztük jelenlegi működésükről és terveikről.
Számotokra fontos, hogy minél több fiatalhoz juttassátok el a magyar nyelvű színházat. Erre szolgál a beavató színházi előadás sorozatotok is. Ha jól tudjuk, eddig 20 előadáson vagytok túl az elmúlt hónapban?
Valóban. Ez most egy abszolút rekordszám és még nincs vége. Ebben a 20 előadásban benne vannak a dunaszerdahelyi középiskolák, a megyeri kereskedelmi akadémia és ebben az évben elmondhatjuk, hogy ez a különleges kulturális program átnyúlt a határon is. A Bánk bán előadásunkkal eljutottunk Győrbe, a Krúdy Gyula Középiskolába, ahová nem mindennapi módon, a diákok kérésére érkeztünk.
Mennyi diák volt ezeken az előadásokon?
Átlagosan 35 diák tekint meg egy-egy előadást. Ekkora az előadás teherbíró képessége, hiszen egy interaktív előadásról van szó, ahol a diákok is részei a darabnak, majd a drámapedagógiai foglalkozásnak is. Így eddig összesen 700 diáknak segítettünk ebben az évben, hogy feldolgozhassa Katona József Bánk bán című művét. Ezzel hozzájárulunk ahhoz, hogy más nézőpontból lássák magát a színházat, ami nem ciki és nem ódivatú, hanem minőségi szórakoztatást és kulturális kikapcsolódást is adhat. Ha egy színházi előadás igazán jól van előkészítve, akkor tud olyan izgalmas lenni, mint bármelyik akciófilm. Ezen kívül, hozzájárulunk ezeknek a diákoknak az érettségijéhez is. A hatalmas mennyiségű tananyag közben nemcsak a diáknak, de a tanárnak is jól jönnek ezek a segítségek, amiket mi adunk – két tanóra ideje alatt. Sokkal stabilabban beépül a tudásanyagukba így, hogy kép, hang és élőbeszéd segíti a tartalom elmélyülését. Ezért a diákok és a tanárok is nagyon hálásak.
És a húsz előadás mellett felújító próbáztok, hiszen december 13-án Somorján adjátok elő Arthur Miller: Pillantás a hídról című darabját, aminek tavaly volt a bemutatója, és közben új premierre is készültök. Miért pont Kabaré est?
Az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a dunaszerdahelyi közönség inkább a könnyedebb műfajokat kedveli. A Rivalda Színház egy ideje pedig már komolyabb vizeken evez, ezért is gondoltam/gondoltuk azt, hogy elérkezett az ideje egy nagyon fesztelen, tréfás előadásnak, amely a régi idők humorát idézi meg. Gondoltunk más előadásokra is, de végül mindannyiunkat ez a laza forma és könnyed tartalom fogott meg. A fő, központi téma a mindennapok. Az ember ugyanis legjobban saját magán tud nevetni, így színpadon is azok a helyzetek a legszórakoztatóbbak, amelyekkel akár a hétköznapokban is találkozhatunk.
Szabó Manyi, a Rivalda Színház színésznője (Fotó: Ugróczky István)
Hogy telnek a próbák?
Természetesen rengeteget nevetünk. Előfordult, hogy szükségünk volt egy 10 perces szünetre is, mert a nagy kacagástól nem tudtuk folytatni a próbát. Azt gondolná az ember, hogy ha sokszor átveszünk egy-egy jelenetet, akkor megszokjuk, megunjuk a poénokat, de ez a pont még valahogy nem jött el. Mindemellett nagyon el tudunk fáradni, a sok nevetés is lehet megterhelő. Az egyik jelenetben Titinek (Pataky Ádám, a szerk. megjegyzése) el kell játszania, hogy röhögőgörcsöt kap, és a végén mindig elmondja, hogy ez jó kis hasizomgyakorlat.
Kiknek ajánlod?
Mindenkinek. (nevet) De tényleg mindenkinek. Bár nem titkolt célunk az idősebb korosztály bevonzása, előfordulhat, hogy a nyugdíjasok fogják leginkább magukénak érezni az előadást. Azt, hogy a nosztalgia mennyire pozitív érzés, mindenki döntse el magában, mi inkább a derűs oldaláról próbáltuk megközelíteni.
Hogyhogy a zeneiskolában lesz a bemutató?
A VMK sűrű programja miatt nem tudtunk megfelelő időpontot találni, így döntöttünk a zeneiskola mellett, és szerencsére még így sem szerveztük rá egyetlen más, a városban tartandó műsorra sem. A zeneiskola apróbb, intimebb légköre pedig még kedvezhet is a Kabaré estnek. Egyébként decemberben is lesz még beavató előadásunk. December 8-án pedig az előbb említett Kabaré estünket adjuk elő. Közben öt felkérést kaptunk Mikulás műsorra és ne felejtsük el, hogy közvetlenül karácsony előtt újra bemutatásra kerül a Csizmás kandúr előadás.
Mik a tervek januártól?
Egy előadássorozattal készülünk. Február 3-án ismét Kabaré est, ezúttal a dunaszerdahelyi Városi Művelődési Központ mozitermében, március 10-én Pillantás a hídról, szintén a moziteremben, április 7-én pedig egy nagy bemutatóval készülünk. Egy egész estés színházi előadást mutatunk be, a HON VÁGY-at, a felvidéki kitelepítés témájában. Május 12-én újra dübörög az Animus avagy a sors embere a Queen legismertebb slágereire. Ez szintén a moziteremben látható majd. A jegyeket már decemberben elkezdjük árusítani, hogy akár karácsonyi ajándéknak is megvehessék a nézők. Az újítás, hogy kedvezményesen megvásárolható mind a négy előadás jegye, ami helyjegyet is biztosít. Ez azért fontos, mert eddig a moziteremben erre nem volt lehetőség.
Mesélnél bővebben a nagyszínpadi bemutatóról?
Néhány éve egy pályázat kapcsán készült egy 45 perces irodalmi műsor, amelyben alap-és középiskolásoknak mutattuk be a kitelepítés részleteit, ez Hon-vágy névvel készült el. Akkor nem tudtunk igazán mélyen elmerülni a témában, de éreztük, hogy ezen a terepen még van keresnivalónk, és van még mit elmesélni, felkutatni, átgondolni. Főleg a nagyapám, Halag György történeteiből építkeztünk, aki 1929-ben született, és elég idős volt már a kitelepítéskor, így sok, pontos emléke van azokból az időkből. A darabbal szeretnénk Magyarország több pontjára is eljutni. Én ezt személy szerint kiemelten fontosnak tartom, mert előfordult velem, hogy pár éve egy kedves, pesti barátom megkérdezte tőlem a metrón, hogy miért panaszkodnak annyit a felvidéki magyarok. Nem értettem a kérdést, majd hozzátette, hogy „akkor minek költöztek el Magyarországról?” Az előadással nem célunk régi sebeket feltépni, csak arra hívjuk fel a figyelmet, hogy fontos emlékezni és értelmezni a múltat, mert tanulhatunk belőle.
