Hosszú betegség után, 86 éves korában hétfőn, január 29-én elhunyt Bolba Lajos karmester, a Magyar Rádió Szórakoztatózenei osztályának és a Magyar Televízió zenei osztályának egykori vezetője, számtalan könnyűzenei műsor zenei rendezője.
Bolba Lajos 1931. augusztus 2-án az akkori Csehszlovákiában, Késmárkon született, 1945-ben települt át Magyarországra. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végzett 1951-ben. 1959-ben lett a Magyar Rádió munkatársa, a Zenei osztály szerkesztője, a Könnyűzenei, majd a Szórakoztatózenei osztály vezetője. 1994 és 1996 között a Magyar Televízió (MTV) zenei osztályvezetője volt. Húsz évig tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1991-ben megalapította a Harmónia Énekegyüttest. 1996-1998 között a Kodály Zoltán Zenei Általános Iskola igazgatójaként dolgozott. Az eMeRTon-díjat a Magyar Rádió az ő kezdeményezésére hozta létre 1986-ban.
A könnyűzenei élet eMeRTon Életmű-díjas, Magyar Rádió nívódíjas, meghatározó egyénisége pályája során a József Attila Színház, a Budapesti Operettszínház, a Madách Színház, a Győri Nemzeti Színház, a Pesti Magyar Színház valamint a Vidám Színpad karnagya és zenei rendezője is volt.
Számtalan könnyűzenei műsort – mint a nemrég 50. születésnapját ünneplő Táncdalfesztivál, a Tessék választani, a Made in Hungary, vagy a Slágerbarátság -, valamint hanglemezeket, filmeket, színdarabokat szerkesztett és rendezett az 1960-as évek óta.
„Mély megrendüléssel hallottam a hírt. Szervezetünk, A kultúráért Gömörben és Gömörön Túl Polgári Társulás, saját halottjának tekinti Őt: a művészt, a pedagógust, a barátot, de legfőképp az embert. Az embert, aki annyit segített, akivel még annyi közös tervünk volt, akivel még nemrég együtt cseréltünk eszmét Beretkén, akivel együtt terveztem – terveztük a királyhelmeci előadást, akivel február 23-án Budapesten lett volna találkozóm a Fészek Klubban. Még szerettünk volna sok-sok álmot megvalósítani közösen. Mostantól fentről segíti tolni a kultúra szekerét az égi kávéházból. Drága Lajos, nyugodjál békében!” – írta megkeresésünkre a polgári társulás szervezője, Balázs Emese, akinek köszönhetően az utóbbi években többször találkozhattunk a művésszel a Felvidéken.
Egy életút-interjújában így vall: „Az apám szakács volt és az 1920-as években nem tudott elhelyezkedni, elment a Tátrába és ott talált állást. Anyám anarcsi volt, és ugyanúgy odakergette a munkanélküliség. Ott találkoztak, ott születtünk mind a négyen. Van egy nővérem és egy bátyám, az öcsém sajnos már meghalt. A nővérem, Bolba Matild hegedűművész, a bátyám, Bolba Henrik festőművész, mostanában volt kiállítása. Hugó pedig 1956-ban kiment Amerikába. Muszáj volt elhagynia az országot, mert megjelent egy tankon gépfegyverrel. November elején disszidált. Apám nem csak szakács volt, hanem hegedült is. Szerette volna, ha a gyerekek is tanulnak valamit” – mesélte Jávorszky Béla Szilárdnak 2015-ben.
Az iskolás éveiről elmondta, hogy először német elemibe járt, aztán elköltöztek Késmárkról a Tátrába és ott nem volt más, csak cseh iskola – akkor még Csehszlovákia volt – így beíratták megint elsőbe, mert egy szót sem tudtak csehül. „Elvégeztem tehát másodszor is az első elemit. Akkor jött a váltás, ugye, a cseheket kiüldözték, létrejött Szlovákia. Másodikba szlovák iskolába jártam. Majd visszaköltöztünk Késmárkra. S hogy ne veszítsem el az évet, a szüleim beírattak negyedikbe megint németbe. Úgyhogy nekem a harmadik osztályról nincs bizonyítványom. Ötödikben németbe jártam, de oly mértékű lett a magyarüldözés, hogy kimentem az utcára és meglőttek. Itt a golyó most is, látható” – mutatta a kitapintható betokosodott sörétet a testében.
A teljes interjút ITT olvashatják el.
