A Nemzeti Összetartozás Bizottságának az április 8-i országgyűlési választásokat követő első ülésére a Parlament Esterházy Jánosról elnevezett termébe a szokottnál is több vendég érkezett, hiszen a téma dr. Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök helyettes meghallgatása volt tárca nélküli miniszterré kinevezése előtt.
A bizottság elnöki posztját ismét Pánczél Károly a Fidesz képviselője tölti be, aki az első ülés ünnepi alkalmából javasolta a Himnusz eléneklését, majd bemutatta az új tagokat, valamint az újra megválasztott régieket, és üdvözölte az előadói asztalnál dr.Semjén Zsolt mellett ülő Potápi Árpád nemzetpolitikáért felelős államtitkárt és dr.Grezsa István kormánybiztost.
A kinevezendő miniszter a nemzet fogalmának meghatározásával kezdte beszámolóját, amelyet egyszeri és megismételhetetlen értéknek tart. A magyar nemzet sosem követelt olyan jogokat, amely másnak ne járna, ezért ragaszkodunk az autonómiához, mint nemzetiségi joghoz. A magyar nemzetet háromlábú székhez hasonlította, amelynek egyik lába a határon belül, a másik a Kárpát-medencében és a harmadik a diaszpórában áll. Csak ez teremti meg egyensúlyát.
Hangsúlyozta, hogy a magyar állam felelősséget visel – nem érez, hanem VISEL – minden állampolgáráért, bárhol is éljenek a világban. Megmaradásuk alapja: az erős anyaország, az identitást erősítő támogatások, a gazdaságfejlesztés és az intézményeikkel való együttműködés. Fontosnak tartja ezért a Magyar Állandó Értekezlet szerepét, mert az dönt arról, hogy mely intézmények tartoznak a nemzeti intézmények körébe, amelyek normatív támogatást kapnak, hogy működésük biztosítva legyen. Az identitást erősítő támogatások közül a Kárpát-medencéből az óvoda-fejlesztést emelte ki, mint alapját a további anyanyelvi oktatásnak: 152 új óvoda épült, és 412-t újítottak fel. A diaszpórát tekintve a legsikeresebbnek a Kőrösi Csoma Sándor programot említette, amely folytatódik a szórványt segítő Petőfi Sándor programhoz, a hajdani emigráció értékeinek megmentését célzó Mikes programhoz, valamint a világ magyarságáról képet alkotó Julianus programhoz hasonlóan.
Folytatódik a gazdaság-fejlesztés, amellyel mindenki jól jár: a külhoni vállalkozások, de az ottani többségi állam gazdasága, és maga az anyaország is. Ugyancsak folytatódik a honosítás, bár nagyságrendileg megtörtént a java. Ez megmutatkozott most a választásoknál is, 225 ezer érvényes külhoni szavazat érkezett, amely kétszerese a 2014-esnek.
Dr. Semjén Zsolt beszámolója után a bizottság tagjai tették fel kérdéseiket. Ungár Péter az LMP képviselője arról érdeklődött, hogy mennyire tartja a miniszterjelölt sikeresnek a Nemzetstratégiai Intézetet és mi a helyzet a marosvásárhelyi magyar gimnáziummal? Harmadik kérdését a magyar-szlovák kapcsolatokat illetően majd holnap Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter kinevezése előtti meghallgatásán teszi fel, de azért dr. Semjén Zsolt véleményére is kíváncsi, hogy ha Szíjjártó szerint a két ország kapcsolatai csúcsponton vannak, akkor milyen a mélypont?
Szávay István a Jobbik képviselője megállapította, hogy ha összehasonlítja a szocialista kormányok nyolc évének nemzetpolitikáját a Fidesz-KDNP nyolc évével, akkor el kell ismernie, hogy fontos lépések történtek. Az anyagi támogatások rendszerét is kiválónak tartja, ha az elköltéssel kapcsolatban vannak is vitatható pontok. Rögtön megemlítette, hogy a gazdasági támogatásokat határozottabban kellene a magyar nyelvhasználathoz kötni. Az is kérdéses, hogy helyes-e az ottani intézményeket csak itthonról fenntartani, ahelyett, hogy a román vagy a szlovák állam is hozzájárulna ezekhez. Szerinte mindkét állam felé egyoldalú gesztusokat tesz a magyar kormány, pedig a felvidékiek kettős állampolgárságának problémájához is hozzá kellene nyúlni 8 év után.
Jónak tartja, hogy a határon túli ügyeket beemelték a magyar médiába, de kifogásolja a külhoniak mozgósítását a kampányban, konkrétan a Vona Gábor elleni erdélyi tüntetést említette. Kevesli az autonómiáért való küzdelmet Brüsszelben, és nem látja a szándékot Trianon 100. évfordulójának közeledtével, hogy miként kívánunk reagálni szomszédaink ünnepségeire.
Dr. Semjén Zsolt sorban válaszolt a kérdésekre. A Nemzetstratégiai Intézet működését nem ismeri, nem tartozott hozzá, most majd átnézi, hogy nincsenek-e párhuzamosságok a Nemzetpolitikai Kutatóintézettel. Marosvásárhely az egyik legsúlyosabb kérdés, mert az egyházi intézményeknek a töredékét sem adta vissza a román állam, sőt a visszaadottakból is újból államosított, például a Mikó kollégiumot.
A szlovák-magyar kapcsolatokat, a V4-ek együttműködését jónak és fontosnak tartja. A kettős állampolgárságot illetően saját magának ártott a szlovák állam, mert mintegy 1900 sikeres szlovák üzletembert, művészt, sportolót fosztott meg szlovák állampolgárságától azért, hogy száz magyarral is megtehesse. Mivel Csehország már visszavonta hasonló törvényét, feltehető, hogy erre Szlovákiában is sor kerül. Ezért tartaná igen fontosnak, hogy akár koalíció árán a Magyar Közösség Pártja bekerüljön a szlovák parlamentbe.
A miniszterjelölt egyetért azzal, hogy a magyar nyelvtudást érvényesíteni kell a gazdasági támogatás fejében. Ami a kampányt illeti, az erdélyi magyarságból a felháborodást Gyurcsány vérlázító kijelentése váltotta ki. Vannak ügyek, amelyeket ki kellene venni a pártpolitikából, ilyen az egyházak, a külhoni magyarok és a hazai nemzetiségek ügye.
A támogatásokat úgy kell felépíteni, hogy történelmi távlatban legalább az alapfunkciókat el tudják látni az intézmények, de sajnos mindig vannak ex-lex állapotok, például a Kárpátalján, ami Grezsa István múlhatatlan érdeme, hogy a magyar iskolák, egyházak és az egészségügy működni tud. Valóban vannak olyan intézmények, amelyekkel kapcsolatban az ottani államnak is kötelezettsége lenne, és nem cél, hogy azt átvállaljuk. De ha például Erdélyben megszűnne a magyar orvosképzés, akkor valamit lépni kell. Azt ígérheti, hogy csak az ottaniakkal egyeztetve teszik. A szlovákiai kisiskolák megszüntetésének terve nem a magyarok elleni diszkriminációból született – mondta Semjén – mert ugyanúgy érintette volna a szlovák iskolákat is. Ha megtörténik, akkor a magyar állam kénytelen átvenni az érintett iskolákat, de szerencsére nem került rá sor.
Trianon évfordulójával kapcsolatban úgy gondolja, hogy az utódállamoknak valójában nincs sok ünnepelni valójuk, hiszen Jugoszlávia és Csehszlovákia felbomlott, az előbbi szörnyű polgárháború után, míg a békésen szétváló cseh és szlovák államból az utóbbi nem tekinthet vissza nagy múltra, hiszen önálló ebben a száz évben csak Tiso idejében volt. Romániának pedig elég nagy csalódás, hogy Besszarábia nem óhajtana csatlakozni hozzá. Ukrajna neve pedig száz éve fel sem merült, míg Kárpátalja hovatartozásának változásait felsorolni is kevesen tudják. Mindezzel együtt megfelelő narratívát fogunk kidolgozni mind az utódállamok felé, mind Nyugat-Európának. Hasonlóan találó jelmondatokra van szükség, mint az „Ezer év Erdélyben, száz év Romániában”.
Végül dr. Semjén Zsolt leszögezte, hogy az új kormány felállásakor a nemzetpolitikai kabinet minden minisztérium határon túli intézkedéseire rá fog látni, és törekedni fog a párhuzamosságok kiszűrésére.
A bizottság a hallottak alapján megszavazta a miniszter kinevezésének támogatását, majd az ülés az ünnepélyes kezdéshez méltó befejezéssel, a Székely Himnusz eléneklésével ért véget.
