A Magyar Művészetért 41. gáláját tartották meg Galántán, amelyen az idei évben második alkalommal adtak át Ex Libris Díjakat a Felvidéken. Az október 4-ei galántai rendezvényen tíz személyiség és nyolc szervezet kapott elismerést.
2009-ben alapította meg Gubcsi Lajos az Ex Libris Díjat, saját bevallása szerint harminc évre, akkorra ugyanis ez alatt az idő alatt „a díj eljut oda is, ahova már csak a madár jár, mert nincs nagy és kicsi: szívében és tetteiben nemzetét őrző és erősítő magyarok vannak, egy egész nemzet, szerte a világon, s főként a Kárpát-medencében, immáron több mint 1100 éve.”
Az Ex Libris Díj A Magyar Művészetért Díjrendszer alkotó oszlopa, legátfogóbb díja, amelyet egyaránt adományoznak világhírű zenésznek és építésznek, olimpiai bajnoknak és egyházi közösségnek, falusi tanítónak és történelmi jelentőséget hordozó várnak, táncosoknak és gimnáziumoknak az Úz-völgyétől a Csendes-óceánig. „S mire az adományozás véget ér 2036-ban, a világon egybeérnek a magyarok a díj által is” – vallja az alapító, Gubcsi Lajos.
Az ünnepi díjátadó elején Hrbácsek Noszek Magdaléna Kulcsár Ferenc Halottim piros virága című művéből mondott részletet, majd a Kodály Zoltán Daloskör énekelt. Előadták többek között Kodály Zoltán Ének Szent István királyhoz és Bárdos Lajos Régi táncdal című művét is.
Meg kell becsülni közösségünk aktív tagjait
Csáky Pál, európai parlamenti képviselő ünnepi beszédében arról szólt, jó érzés, hogy megünnepeljük egymást. „Az idén második alkalommal tartunk ilyen találkozót. Tavasszal Szepsiben volt ilyen összejövetel, ahol hasonlóan felemelő módon a Losoncról keletre eső régióból díjaztunk embereket. Ma ugyanezt tesszük a Losonctól Pozsonyig terjedő régió néhány személyiségével” – mondta Csáky Pál.
A képviselő szerint ezeknek az eseményeknek mégis van egy szépséghibájuk, mégpedig az „hogy a kitüntettek névsora – bár nagyon szép névsor az idei is – sajnos korlátozott. Nem tudunk mindenkinek, minden alkalommal kitüntetést adni.”
Csáky szerint sokkal több személyiség érdemelne elismerést azok közül, akik a magyarságért és az emberi kiállásért dolgoznak. Meg kell becsülni mindazokat, akik a közösségért tesznek.
Jó felvidéki magyarnak lenni
Menyhárt József, a Magyar Közösség Pártjának elnöke, köztársaságielnök-jelölt is köszöntötte az ünneplőket. Beszédét egy Kányádi Sándor idézettel kezdte, mivel a Kodály Zoltán Daloskör előadásában Barabás Árpád feldolgozásában felhangzott a Madármarasztaló és a Tánc a havon című alkotás. „Vannak vidékek gyönyörű / tájak ahol a keserű / számban édessé ízesül / vannak vidékek legbelül. Menyhárt József elmondta: számára Galánta és vidéke egy ízes táj, hiszen itt kezdett tanítani.
A kisebbségi lét egyik oldalról átok, de lehet áldás is – attól függ, melyik oldaláról szeretnénk azt nézni – mondta az MKP elnöke. Menyhárt József szerint köszönetet kell mondani mindazoknak, akik a magyarságért dolgoznak. Hiszen „kell az odafigyelés, az egymásra hangolódás. Úgy gondolom, ma nemcsak azt ünnepeljük, hogy felvidéki magyarok vagyunk, hanem – legalábbis én így érzem –, hogy jó felvidéki magyarnak lenni.
Bizonyára vannak itt olyanok, akik sokkal több próbatételen mentek keresztül. Gondoljunk csak nagyszüleinkre, akiket a lakosságcsere, kitelepítés vagy deportálás sújtott. Mi itt, a 21. században ezt a kisebbségi létet talán könnyebben éljük, de ne legyenek illúzióink” – mondta beszédében a köztársaságielnök-jelölt.
Menyhárt József szerint nagyon fontos, hogy odafigyeljünk arra, ami minket, magyarokat megtart. Fontos tudunk egymásról, ismernünk egymást, tudni, miben vagyunk erősek. Fontosnak nevezte azt is, hogy „ide teremtettünk, kaptunk hozzá egy magyar kultúrát, dallamokat, szavakat, verseket.” És ezt a magyar kultúrát meg kell tartanunk.
Tizennyolc díjat adtak át
A köszöntők után Gubcsi Lajos, a díj alapítója és Csáky Pál európai parlamenti képviselők átadták a díjakat. Elismerték Baranyay Alajos, Zsigárd és Borsányi Gyula, Pered polgármestere munkásságát. Botka Ferencet, Vágsellye korábbi alpolgármesterét is díjazták.
Hrbácsek-Noszek Magdolna nagymácsédi pedagógus, író és Stirber Lajos karnagy, nyugalmazott zenepedagógus is Ex Libris Díjban részesült. Hrubík Béla, Ipolynyék polgármestere, a Csemadok korábbi elnöke is átvehette a díjat.
A pozsonypüspöki Jégh Izabella, a Csemadok Pozsonyi Területi Választmányának elnöke munkásságát is díjjal jutalmazták. A gútai Takács Zsuzsanna, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének irodavezetője munkásságát is kitüntetéssel köszönték meg.
Török Alfréd, a Csemadok Lévai Területi Választmányának elnöke és Vígh Sándor, a Csemadok Diószegi Alapszervezetének elnöke is díjban részesült.
Nemcsak személyiségeket, hanem közösségeket is díjaztak az október 4-ei ünnepen.
A Csemadok Deáki Alapszervezete, a Csemadok Felsőszeli Alapszervezete, a Csemadok Galántai Alapszervezete, a Csemadok Nagyfödémesi Alapszervezete, a Csemadok Nagymegyeri Alapszervezete, a Csemadok Szenci Alapszervezete és a Csemadok Vízkeleti Alapszervezete tevékenységét is elismerték, ezzel adva erőt az utódoknak, hogy folytassák elődeik munkásságát.
A Terra Hírújság, Mátyusföld magyar nyelven megjelenő havilapja is elismerésben részesült, hiszen hasábjaikon objektíven tájékoztatnak a régió fontos eseményeiről.
Gubcsi Lajos a díjátadó alatt köszönetet mondott Mézes Rudolf szervezőnek is, aki már korábban megkapta az Ex Libris Díjat, hogy megszervezte a galántai gálát.
Mégsem szélmalomharc
„Mi hittünk és reméltünk, ezért vagyunk még mindig itt! Ezért tudtunk és tudunk időtálló értékeket létrehozni, mert a Teremtő az, aki estünkből felemel, mellettünk áll és égi édesanyánk, akinek első királyunk, Szent István országunkat felajánlotta, óv és vigyázza lépteink. Biztos vagyok benne, hogy mi, akiket e nagy megtiszteltetés ért, hogy az Ex Libris Díj alapítójától vehettük át az elismerést, valamennyien érezzük, hogy munkánk csupán szélmalomharc lenne a sok-sok önfeláldozó munkatárs és az égiek segítsége nélkül” – mondta a díjazottak nevében Jégh Izabella.
A kitüntetések átadója után a Diószegi Dió héj Citerazenekar csallóközi népdalokat adott elő.
Majd a Boráros Imre Színház előadta Csáky Pál Hit és illúzió című színpadi játékát, amely alatt a közönség nagy része többször is a könnyeivel küzdött.
