Kassán az idei magyar kultúra napján sor került a várva várt eseményre, a Márai Emlékmúzeum megnyitására.
A kora délutáni órákban ugyan a Mészáros utcai ház előtt, ahol a Grosschmid család utolsó csehszlovákiai éveit töltötte, mielőtt az édesapa Miskolcra települt volna át családostul, semmi sem utalt az eseményre, de az épületen belüli lépcsőházat embertömeg töltötte meg. Hozzávetőlegesen másfél száz ember tolongott ott, hogy meghallgassa a megnyitó ünnepséget, mely két órán át tartott, majd utána következett a tárlatvezetés.
Az emlékmúzeum megnyitóján készült fotóink megtekinthetők IDE kattintva.
Ennek a múzeumnak a létrehozásában számos intézmény vett részt, így ezek képviselői természetesen szóhoz jutottak.
Dégner Lilla, a kassai Thália Színház művésznője énekelte el Márai versét, a Planétát, melyet az író vélhetőleg Biller Irén művésznő számára írt, aki Kassán kezdte színészi pályafutását.
Köteles Szabolcs, a Csemadok kassai szervezetének elnöke lépett elsőnek a mikrofonhoz. Nyolcvanhat év után – mondotta – a Jáky család jóvoltából Miskolc és Budapest után a Grosschmid família bútorai visszatértek Kassára. Köszönetet mondott a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) munkatársainak és a lakóknak, akiknek el kellett viselniük a munkával kapcsolatos kellemetlenségeket. A Csemadok hetvenedik évfordulójának évében kerül sor erre a megnyitóra. A munkát azonban folytatni kell, mert hátra van még a dufart, a lépcsőház és a homlokzat helyreállítása, amire a lakóknak nincs kellő fedezetük. Beszéde végén azt kívánta, hogy az emberek olvassák Márai műveit.
Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár hangsúlyozta, Márai Sándor városa három nép történetéhez kapcsolódik. Volt német, majd magyar többségű, ma a szlovákok vannak túlsúlyban. Kassához kapcsolódik I. Károly, Nagy Lajos, Bethlen Gábor, II. Rákóczi Ferenc, Kazinczy Ferenc és Petőfi Sándor. Itt épült a magyar gótika legnagyobb alkotása. Kassa a legnagyobb magyar írónak köszönheti, hogy a várost az egész világon ismerik. Az író hozzátartozik az említett három nemzet kultúrájához. Most visszatért szülőházába, a magyar és szlovák kormány összefogásának köszönhetően.
Fel kell ismernünk, hogy csak közösen maradhatunk meg. Közösen kell értékeinket megtartanunk és megőriznünk. A két ország sorsa az utóbbi évtizedekben hasonlóan alakult. Ebből következik, hogy közös összefogásra van szükség.
Külön öröm – mondta az államtitkár –, hogy erre az eseményre a magyar kultúra napján kerül sor, amikor Kölcseyre emlékezve összefogjuk a magyar nemzet tagjait. Egyúttal név szerint köszönetet mondott mindenkinek, aki hozzájárult az emlékmúzeum megvalósításához.
Rigó Konrád, a kulturális minisztérium államtitkára kétnyelvű beszédet tartott. Márai polgár volt, leszámítva korai lázadó forradalmári időszakát, aki védte a demokrácia elveit. Többre becsülte az emberit a nemzetinél. Kassai és európai volt, aki tudta, a világnézet korlátoz. Nem tűrte el a szabadság korlátozását, akár a diktatúra oldaláról, vagy a fogyasztói társadalom részéről történt. Már a második világháború után a nemzethatárok feloldásáról írt.
Mit tegyünk örökségével? – kérdezte az államtitkár. Az irányzatok sokasága és a minőségi munka kötelez. Egyfajta hazafiságot jelent, ha valaki helytáll munkájával.
Márai azt írta, a felvidéki ember városlakó. Tehát polgár. Márai polgára nyom nélkül tűnt el. Újra kell értelmezni, felépíteni identitását.
A Kalligram kiadó 17 munkáját adta ki szlovákul. Most tehát az író biztosan hazatér.
Branislav Panis, a Szlovák Nemzeti Múzeum főigazgatója beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy egy intézmény legnagyobb ünnepe, amikor megnyitják. De a munka dandárja azután következik. Márai európai polgár volt, aki nem élhette meg az Európai Uniót. Főleg a fiatalokkal kell megértetni, hogy miről is beszélt. Világos állásfoglalást képviselt. Harcolni kell a gyűlölet ellen, abban az álomban kell hinnünk, amiben Márai is hitt.
Török Petra, a PIM főigazgató-helyettese küldetésnek nevezte az egyes emlékhelyek kialakításának szaktanácsadással való segítését. Ezt a küldetést 2007 óta végzik. Magyarországon 45 ilyen hely található, a határon túl hozzávetőlegesen harminc. Ezek az őrhelyek a lokálpatriotizmust erősítik. Ehhez csatlakoznak az emléknapok, ünnepek, konferenciák. Ezek azt a célt szolgálják, hogy a látogató más emberként lépjen ki a tárlatról, mely a korabeli hangulatot, ismereteket és tudatot kívánja hitelesen érzékeltetni.
Lucia Gurbáľová, Kassa főpolgármester-helyettese örömét fejezte ki, hogy a város húsz éve támogatja ezt a kezdeményezést és létrehozta a Nemzetiségek Klubját is, mely szerves része a város életének. Ebben a munkában továbbra is részt kívánnak venni. Ő is köszönetet mondott mindenkinek, aki ehhez a munkához hozzájárult.
A budapesti Jáky Judit a család nevében mondott köszönetet. Többek között a jelenlévő Rudolf Schuster exállamfőnek, aki édesapjával, Jáky Jánossal együtt kezdte a tervezgetést egy Máraival kapcsolatos tárlat megvalósítása érdekében.
Ebben a munkában Kolár Péter is részt vállalt, aki sajnos szintén nem lehet már körünkben.
Ők ketten fentről néznek le ránk. Schuster egy sárga rózsát kapott tőle ajándékba, amitől láthatóan meghatódott.
Márai édesapja az ő dédapja volt. A családi bútorok az egyetlen lányához, Katóhoz kerültek, így ő e bútorok között nőtt fel. A családi összejövetelek kulisszáit ezek a bútordarabok alkották, de egyben szellemiséget is sugároztak. Kassáét, melyről a családtagok meséltek. Ha „Sanyika” levelet írt, akkor összeült a család és közösen hallgatták meg. Majd az édesapja elkérte azt, megvizsgálta és kijelentette: „Ezt sem mi olvastuk először!”
Ha az édesapja ezt láthatná, annyit mondana: „Na gyerekek, ez szép munka volt!”
Ezután Köteles, Potápi, Rigó és Panis közösen átvágták a szalagot. A tárlaton viszont Jáky Judit és édesanyja leplezte le Wiesenthal festményét a Dómról és a négy testvérről. Ez a kép az első tárlaton már itt volt, de a következő szerencsétlen tárlaton már nem láthattuk. A Wiesenthal család rokonságban állt Grosschmidékkal.
Ezután Mészáros Tibor, a Márai-hagyaték kezelője a PIM-ben, mutatta be a tárlatot, melynek forgatókönyvét ő dolgozta ki. Az egyik teremben a szőnyegen Kassa régi térképe látható, tehát a régi Kassán járhatunk. Bútordarabok, könyvek, festmények és fotók, idézetek hozzák közelebb a kort és az eszmeiséget, melyet az író képviselt.
Megnyílt tehát a világ egyetlen Márait bemutató múzeuma! Szép ajándékot kaptunk, köszönet érte mindenkinek, aki ebben a munkában részt vett.
