A IV. nyitott templomok napja rendezvénysorozat színes palettáján ezúttal is teret kapott a képzőművészet, amikor a szőgyéni gyökerekkel rendelkező Nágel Kornél kiállításának adott otthont a Nagyboldogasszony-templom, mely „Hódolat Szőgyénnek – 4 költő, 12 kép, 20 év” címmel szólította meg a közönséget.
Az alkotások Pilinszky János, József Attila, Petőfi Sándor és Weöres Sándor verseinek üzenetéből, papírmetszet technikával és tussal készültek, összesen 12 kép kapott helyet a kiállítási térben. A címben szereplő 20 év jelentése pedig a következő: Húsz évvel ezelőtt a Tatán élő Nágel Béla (2014-től Szőgyén díszpolgára) ajánlására érkezett fiának, Kornélnak a mestere, az esztergomi Kántor János Szőgyénbe, hogy egy héten át alkosson művésztársaival. Köztük volt Nágel Kornél is.
A látogatás visszatérővé vált, így honosodott meg a nyaranta megtartott nemzetközi képzőművészeti alkotótábor a felvidéki faluban, és született meg belőle az a galéria, mely mára közel félezer képzőművészeti alkotást tud magáénak. Évek hosszú során át Kornél is oszlopos tagja volt a művésztábornak.
Érdekes a technika: papírmetszet és tusrajz (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
A „Hódolat Szőgyénnek” cím pedig a múltba nyúlik vissza. A fiatal grafikusművész édesapja révén vallja szőgyéni gyökereit. Az apai nagyszülők kényszerültek elhagyni szülőföldjüket 1948-ban a felvidéki kitelepítések során és leltek új otthonra Tatán. Édesapja már Tatán született. Ez alkalommal a ma is élő, 91 éves nagymama üdvözletét is elhozhatta unokaként a szülőfalunak.
Kornél gyermekként több alkalommal látogatta meg a szőgyéni rokonságot nagyszüleivel. Visszaidézve gyermekkora emlékeit, így vall erről:
„Amikor vonattal jöttünk Szőgyénbe, a komáromi pályaudvaron az átszállásnál már éreztem valamilyen átszellemülést és megilletődést rajtuk. De akkor még nem értettem ezt az érzést. Nyolc évvel ezelőtt tudtam a Pilinszky-sorozatomban, az Apokrif 9. részletében illusztrálni és ténylegesen megélni, átérezni:
Haza akartam, haza jutni végül,
ahogy megjött ő is a Bibliában.
Irtóztató árnyam az udvaron.
Törődött csönd, öreg szülők a házban.
S már jönnek is, már hívnak is, szegények
már sírnak is, ölelnek botladozva.
Visszafogad az ősi rend.
Kikönyöklök a szeles csillagokra.”
Bár szülők már nem várták őket, de testvérek, rokonok, a Pacsirta falurész, a templom, az ifjúkor, és a máshol újrakezdett élet sorai, ezt jelenti számomra, a mai napig. Ezt csak akkor vettem észre, mikor vártam a kép vonalainak a száradását.” Majd így folytatta:
„Ma én is kicsit hazatérőnek és felszabadultnak érzem magam. Nemcsak a rokonok, barátok, hanem a sok élmény és emlék miatt is: Itt éreztem először, hogy milyen majdnem szerelmesnek lenni, itt láttam először napfogyatkozást ’99-ben, itt láttam először hullócsillagot a templom felett, itt készítettem először fametszetet János mester Japánból hozott cseresznyefa lapjára, itt vártam meg a napfelkeltét egy átdolgozott éjjel után és felmentem a Fehér kereszthez, ahol láttam a bazilikát azon a tiszta reggelen. Itt készült az Ismeretlen katona sírja című képem, az egyik első papírmetszetem, ami azóta is a kedvencem.”
Nágel Kornél kiállítása a szőgyéni templomban (Fotó: Berényi Kornélia)
Pilinszky után a következő költőről így vall a művész: József Attila pedig gyerekkoromtól ott volt. Megzenésített versekben, bakeliten és kazettán és atyám ’54-es, gyerekkori kötetében. Aztán 5 évvel ezelőtt egy nagyobb sorozattal álltam ki a közönség elé, színházi monodrámával együtt. És ekkor értem meg szerintem arra, hogy az ilyen sorokat papírmetszetben tovább gondolva, falra tehessem értő és érző közönség előtt.
József Attila, hidd el, hogy nagyon szeretlek, ezt még anyámtól örököltem,
áldott jó asszony volt, látod, a világra hozott
Az életet hiába hasonlítjuk cipőhöz vagy vegytisztító intézethez, mégiscsak
másért örülünk neki
Naponta háromszor megváltják a világot, de nem tudnak gyufát se gyújtani,
ha így megy tovább, nem törődöm vélük
Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz…”
És a szelíd lelkű, Nem, nem sohás költőnk ilyeneket is írt jóval azelőtt, mielőtt megalkották volna a piacgazdaság, a versenyszféra vagy pénzügyi siker kifejezéseket, mert már akkor tudta, hogy Mammon uralkodik mostanában sokakon:
Fegyvert ragadni gyengeség:
megöl az ellenség és megver
s elszáll rólam a kedves ég.
Jogállamban a pénz a fegyver.
A hadviselés itt ma más.
A hős a kardot ki se rántja.
Bankó a bombarobbanás
s mint fillér, száll szét a szilánkja.
Így okoskodtam s jónapot
kívánva elhúzódtam oldalt,
s este a nyájas csillagok
rámnevettek a teliholddal.
Majd a tavalyi év munkájáról így beszélt:
„A sorozatok időrendjében betalált a pimasz rock and roll költő, Petőfi Sándor ilyen istenkereső, de már látnoki sorokkal:
Halhatatlan a lélek, hiszem,
De más világba nem megy át,
Csak itt lenn a földön marad,
A földön él és vándorol.
Többek közt én, emlékezem,
Rómában Cassius valék,
Helvéciában Tell Vilmos,
Párizsban Desmoulins Kamill…
Itt is leszek tán valami.
Igen, a verseskötetből kifejtettük őt alkotótársaimmal tavaly, saját eszköztárunkkal, Turek Mikivel és Ferenczi Gyurival meg a Rackajammal. Éreztem, ott ült odafent, mert rövid élete végére azért megtalálta a kérdéseire az „Egy” választ, de a saját költői trónját fellökve és felrúgva odafent nevetett velünk, és kissé pimasz mosollyal konstatálta, hogy mi is egy picit megvénülve, de olyan pimasz alkotók vagyunk, mint amilyen ő volt anno.”
Végül, a negyedik költő ihletésű, kiállított munkáiról így vall: „Utána pedig a zseni költő-manó, Weöres Sándor következett, akinek a verseihez készült illusztrációim idén készültek el. Akit Hamvas Béla tanítványának fogadott, aki elmondhatatlan géniusza a filozófiának és az irodalomnak, a magyar nyelvnek, aki megjárta „mind a hat világot”, aki át tudta verni a rendszert csodás gyermekversekkel is, amikor azt érezte, hogy a cenzúra lehet, hogy rá is feni a fogát.
Ismerkedés költőkkel, versekkel, képzőművészettel (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Weöres Sándor magáról nem sokat írt, de egyik kortárs költő/énekes kollégája, most már mondhatom, hogy barátom, Hobo sorai írják le szerintem őt legjobban: Vannak, akik nem eladók és hitüket belül hordják, nem látszik a gyöngy a sárban, mégis övék az ország!”
Nágel Kornél végül köszönetet mondott a meghívásért, a lehetőségért, és Weöres Sándor Szembe fordított tükrök című soraival búcsúzott:
Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.
Egyetlen parancs van, a többi csak tanács:
igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. Isten áldja Szőgyént, hódolat/hommage Szőgyénnek!
Az 1981-ben született fiatal művész 50 egyéni és számos csoportos kiállítást tudhat maga mögött. Kántor János és Szentessy László grafikusművészek voltak a mesterei. Művei magán- és közgyűjteményekben, könyvekben, folyóiratokban, valamint a nagy sikerű Hangzó Helikon sorozat Faludy- és Radnóti-albumában is megtalálhatók.
József Attila arca köszön vissza a virágok közül (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Aktív résztvevője a művészeti oktatásnak, művészeti projekteknek itthon és külföldön egyaránt. 2006-óta dolgozik együtt Turek Miklós színésszel a magyar irodalom népszerűsítésén. Az előadásokhoz kapcsolódó versillusztrációs kiállítások által a költészet, az alkotóművészet és a színművészet együttes megjelenése egy új élményt és mélyebb átélést nyújt a nézőknek.
Diplomáit 2003-ban az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán, 2010-ben pedig a Corvinus Egyetemen, a tájépítész mérnöki karon szerezte. A közelmúltban megházasodott. Művészeti tevékenysége mellett a magyar-norvég NordArt Design Kft. kreatív igazgatója.
Nágel Kornél soron következő kiállítása július idusán, a Felvidék legnagyobb és legrégibb magyar rendezvényén, a Gömbaszögi Nyári Táborban lesz látható.
