A szőgyéni dalkör )(Fotó: Berényi Kornélia)

A lexikon szerint a dalárda szó jelentése, eredete: férfiak énekegyesületi szervezete. A dalárdák a 18. században Angliában alakultak ki, majd német közvetítéssel 1840-től hazánkban is elterjedtek. A városok polgárságának múlt századi magyarosodásához részben a népies dalirodalom ápolásával, részben hazafias egyesületi életükkel járultak hozzá. 1867-től Országos Daláregyesületet alkottak, amelynek első országos karnagya Erkel Ferenc lett. A dalárdák nagy hatással voltak a gyári munkásénekkarok kialakulására. Az új magyar kórusirodalom hatására és Kodály Zoltán kezdeményezésére a dalárdák sorra átalakultak öntevékeny vegyes karokká.

Hát ennyit a dalárdákról. Régiónkban ( az Érsekújvári járásban) az utóbbi időben újra alakulnak dalárdák. Igaz, férfiak alkotta éneklőcsoport mindig volt, de két-három éve, talán éppen a háborús megemlékezések hatására férfi énekegyesületek szerveződtek. Repertoárjukon a bakanóták, regrutabúcsúztatók és háborús dalok, nóták szerepelnek, s visszatérnek a már-már elfeledett régi katonadalok is. Ezeket nem nagyon énekelhették az emberek a háború utáni években, így csaknem feledésbe merültek.

Az érsekújvári térségben a legrégebbi az udvardi dalárda, emellett a nagyölvedi- szőgyéni dalárda működik, férfi éneklőcsoportunk viszont több is van, az ő repertoárjuk vegyes összeállítású.

A szőgyéni dalkör 2018-ben alakult. Nótázással kezdődött a nyugdíjasklubban, főleg idősebb emberek kezdeményezésére, akiknek emlékezetében még élnek a régi nóták, dalok, s akik örömüket, bánatukat dalban fejezik ki.
Négel Dezső a következőképpen vallott csoportjukról:

„A nótázni szerető embereknek ma már ritkán van lehetőségük úgy mulatni, mint valamikor a lakodalmak, mulatságok, családi összejövetelek alkalmával. Ezt pótolandó, tavaly januártól egy- vagy kéthetes időközönként összejárunk, és eldaloljuk azokat a nótákat, melyeket ismerünk. Túlzás nélkül egyfajta örömnótázás ez…
A dalokat hanghordozón is rögzítjük, illetve saját szerkesztésű nótafüzetünkbe jegyezzük. Eddig mintegy 350 nóta gyűlt össze. Ha pedig valaki rátalál egy újra, természetesen elénekli a legközelebbi találkozón…

Vitézek (Fotó: Bokor Klára)

„Nem a fellépéseken való részvétel a célunk, hanem a hagyomány ápolása. Születésnapok, névnapok közös megünneplésekor természetesen nem marad el a jó borok megkóstolása sem” – vallják a szőgyéni kör tagjai. Náluk is, ahogy a többi dalkörben, fokozatosan bővül a létszám dalolni szerető ifjakkal.”

A szőgyéni dalkör legutóbb Barton szerepelt a háborús emlékmű átadása alkalmával, nagy sikerrel.

Nágel Dezső szervező – volt polgármester – a következő információt adta a dalkör szerepléseiről, sikereiről:

„Az elmúlt időszakban összesen huszonheten vettek részt a nótás összejöveteleken. A 12 tagú törzsgárda két éve alakult ki, tagjai a következők: Babér Boldizsár, Béres Károly, Dékány Gyula, Dékány István, Elzer Zsolt, Gábris László, Haluska Kornél, Hóz Ferenc, Komzsik Dezső harmonikás, Metz Lajos, Méri Béla – zenei vezető, Nágel Dezső szervező, valamint Svajcer István, Szász Ferenc és Varga József. Idén három új taggal bővültünk, jelenleg 15 taggal működik a dalkörünk. Az újjáalakulás óta 103 összejövetelünk volt. Emlékezetesebb fellépéseink közül a március 15-ei szőgyéni megemlékezéseken, az ugyancsak szőgyéni falunapokon és Pajtatitkok rendezvényen, a bajóti falunapon , a helembai 1. világháborús emlékmű újraszentelésén, a köbölkúti Csemadok-évzárón, a szőgyéni hősökre való megemlékezésen és a barti Magyar katonák emlékművének leleplezésén való részvételünket említhetném.”

Hát van-e ennél szebb és tartalmasabb lélekmelegítő és lélekgyógyító időtöltés falusi közegben?

Gratulálunk a csoportnak.