A globalizmus, az információs rendszer és a szabad véleménynyilvánítás egyik legnagyobb vívmánya a mindennapi életünkre ható, minden társadalmi réteget megszólító Facebook.
Utánanézve megtudtam, hogy a 2004-ben indult internetes oldal nevének jelentése: arckönyv, osztálykönyv.
Mint minden hasonló vívmány, honnan máshonnan indulhatott volna világhódító útjára, mint Nyugatról, Amerikából. S mi, közép-európai, szabadságra kiéhezett nép úgy tapadtunk a világot behozó, kapcsolatokat létesítő, információáradatot ömlesztő, jót és rosszat közvetítő oldalra, mint a légy a cukros mázas légyfogóra.
Előnyével, hátrányával együtt különösen „kapóra” jött ez a véleményt szabadon árasztó, arcátlanul is kimondó blöff-fal, ahol a legbensőbb érzések, gyűlölet, irigység, rosszindulat, rasszizmus, antiszemitizmus és nemzeti túltengés, politikaellenes fóbia és minden egyéb kibuggyan az emberek megannyi társadalmi rétegéből.
Persze van fordítottja is. Hiszen napi szinten olvashatunk lélekben erősítő, gazdagító, esetleg szemléletet módosító, formáló, pozitív vonatkozású, akár művészeti megnyilvánulásokat is, amely valóban hasznunkra válik, s amiből meríteni is tudunk.
Talán a legnagyobb előnye e hírközlő eszköznek is mondható mindennapi Facebook-böngészésnek, hogy a leggyorsabb és legnagyobb terjedelmű reklám-, illetve hírközlő portál.
Az már inkább elgondolkodtató és nem biztos, hogy a kapcsolatokat erősítő eszköz, amikor a családi örömeinket, bánatunkat a világ elé tárjuk, rábízva például a köszöntők, búcsúzások, családi ünnepek, események pozitív-negatív üzeneteit, így leszűkítve a személyes kapcsolatokat gyermekeinkkel, rokonságunkkal.
Na és most jutottam el mondandóm lényegéhez:
a felvidéki magyarság nagy része (főleg a Facebook-használók), itt aztán kidühönghetik magukat olykor korlátlanul sértő, bántó, személyeskedő stílusban, politikusainkkal, vezetőinkkel, de egymással, más véleményt alkotó embertársainkkal kapcsolatban is.
Hiszem és legfőképpen tapasztalom, hogy ez a fajta egy kerekasztalnál, vitaesten nem ülne le egy asztalhoz azzal, akivel nem ért egyet, akit gyűlöl, nem menne el a lehetőséget adó személyes találkozásra, beszélgetésre, vitaestre. Nagyon sokan közülük nem tudják, mi a közélet, a felvidéki magyar politika, önkéntesség, társadalmi munka, önfeláldozás.
Ki kellene ezt próbálni, gyakorlatba kellene vinni.
Soha nem aktuálisabb, mint most, amikor annyi kétség van az emberekben, a választópolgárokban. Eddig még egyik politikai párt sem tette meg, hogy vitafórumokra hívja választóit (nem tévesztendő össze a kampánytalálkozókkal).
Persze ehhez önkritikát gyakorló, elfogadó vezéregyéniségekre van szükség, akiknél kizárt a sértődöttség. Ezzel elkezdhetnénk egy megfelelő vitakultúrát is kialakítani.
Mindezt összegezve, a Facebook nélkül ma nem tudunk létezni. Persze azért vannak visszafogott emberek, sokan olyanok is, akik megvannak nélküle.
Akik viszont ott vagyunk, sok ezren tetszést nyilvánítunk, megosztunk és kidobunk, ránk találóan jellemző a szó jelentése:
arckönyv – osztálykönyv = emberi jellem.
