Rimaszombatban, a Városháza Galériában különleges verses fotókiállítást nyitottak, mégpedig két nyelven és két részben. A tárlat első része augusztus 13-ig látogatható, amikor majd folytatása következik.
Kresnye András, Micsuda András, Agáta Bartová, Mihályi Szabolcs, Rabec László, Kovács Roland után most Káli Krisztián vállalkozott arra, hogy számot adjon az ő Gömöréről. Amíg a feljebb felsoroltak mind „első generációs” fotósok, Káli Krisztián ilyen tekintetben már szerencsés embernek mondhatja magát, hiszen örökölte ezt a hivatást, édesapja ugyanis hivatásos fotós volt, így már nyolcévesen gépet fogott a kezében.
„A legjobb gép mindig az, amelyik éppen nálam van, de a legjobb technika mégis a szemem” – nyilatkozta valahol, s mintha csak az Illés együttes híres slágerét idézné (Láss, ne csak nézz), amely ugyan minden művészetre vonatkozik, de a fotózásra talán hatványozottan. „Nem szeretem a műtermi fotózást, amely számomra túl mesterséges, ha lehetőség van rá, sokkal inkább választom a szabadtéri munkát, nagyon szeretek például gyerekekkel dolgozni, mert ők még sokkal természetesebbek és őszintébbek, mint a felnőttek, s ez a tiszta kisugárzás szinte tapintható a róluk készült képeken is” – mondja Krisztián, aki a tornaljai érettségi után közgazdászként végzett Pozsonyban.
„Nagyon szerettem Pozsonyt, de könnyű szívvel jöttem haza, mert számomra a gömöri táj a legcsodálatosabb, amit szeretnék a képeimen is megörökíteni” – árulta el magáról Krisztián, aki ma egy rimaszombati cég reklámmenedzsere. Nos, a végeredményt rendhagyó módon két részben láthatjuk, ahogy rendhagyó az is, hogy a megszokott képaláírások helyett a fotós élettársa, Dadka Csóri (akinek első, szlovák nyelven írt regénye komoly visszhangra talált) írt magyar és szlovák nyelvű verseket.
A most megnyíló első rész a Természet kontra városok címet viseli, az augusztusban nyíló második pedig Gömör-kishonti portrék címmel váltja majd a most látható 29 fotót. A tárlat keresztanyja Varga Anikó színművész, akivel majd a második kiállításon találkozhatnak az érdeklődők.
Krisztián nagy szerelme a repülés, a motorkerékpározás és az utazás, bár eddig még csak Európában járt, az elkövetkező években szeretne eljutni Indiába, Kanadába és Alaszkába is. „Amit csinálok, azt szenvedéllyel és lelkesedéssel teszem, s ez mindig mérhetetlen energiával tölt fel” – vallja magáról és a munkájáról Káli Krisztián.
A jobb sorsra érdemes egykori rimaszombati megyeháza, pár lézengő vonat az állomáson, ködbe burkolózó gömöri falvak, egykor emberek lakta, mára elhagyott, (r)omlásnak indult épületek, rozsdás lakat egy fabódén, amelyről Márait parafrazálva már sohasem tudhatjuk meg, hogy otthon volt-e vagy állat ólja, ahol mégis meghalni is csak szépen lehet. Hiszen Gömör nagy költőjét, Dénes Györgyöt idézve, „ki itt él, szépen éljen//az erdős, tündéri vidéken,//hol a tölgyesben kedves csíz dalol,//karsztvizek törnek elő a föld alól.//Ahol vén szirtek suttognak regét//És mindörökre céltalan a lét.”
A kiállítást levélben üdvözölte a Szlovákiai Fotósok Szövetségének elnöke, Ľubomír Schmida, aki hangsúlyozta, hogy Káli Krisztián minden egyes fotója történetet, mégpedig szomorú történetet mesél el az egykor szebb napokat látott Gömörről. Rigó László, Rimaszombat alpolgármestere megnyitójában viszont azt emelte ki, hogy a Városháza Galéria Rimaszombat tehetségei mellett kicsit a régiót is próbálja összefogni, hiszen a tornaljai Káli Krisztián előtt Medvesalja, Balogvölgye és Fülek is bemutatkozott már a galériában, de Bécs és Budapest szépséges hangulataival is megismerkedhettünk a városháza patinás épületében.
Káli Krisztián és Dadka Csóri közös kiállításának első részét augusztus 13-ig láthatják, ekkor nyílik a folytatás, amelyet szeptember közepén vált majd Kresnye András Balogvölgyet pásztázó tárlata.
