A hídvégi Ipoly-híd történetéről szóló írás első része ITT olvasható.
A legtöbb forrásban az olvasható, hogy az Ipoly-hidat a németek robbantották fel. Erről írtunk már mi is egy-egy dolgozatunkban. Egy helyi adatközlő elbeszéléséből viszont ennek egy kissé árnyaltabb változatáról is szó esik.
Ahogy régebben a nála gyűjtőnek elmondta:
„1944 novemberében a hírközlő eszközök segítségével hozzánk is eljutott a hír, hogy közeledik a front. Ezért az itt lévő magyar és német csapatok minden eshetőségre felkészülve az Ipolyon lévő hidakat sorban felrobbantották. A mi falunkat is összekötötte egy kőhíd Drégelypalánkkal és az ott lévő vasútállomással. Ezt a kőhidat is aláaknázták és felrobbantották. Mivel elfelejtettek a magyar robbantók a német csapatokkal egyeztetni, így a németeknek tíz harckocsijuk Drégelypalánkon maradt, nem tudták áthozni az Ipolyon. Közben egy felderítő repülőgép is lezuhant a faluban, mert nagyon alacsonyan repült. A két pilóta, akik a repülőben ültek, meghaltak. Az egyikük teste teljesen szétroncsolódott, a másiké épségben maradt. /…/ 1944 decemberében érte el falunk határát az orosz hadsereg. Drégelypalánk felől jöttek át az Ipolyon egy sebtében összeácsolt fahídon.” (Lőrincz, 2011:232-233)
Sajnos, az ipolyhídvég-drégelypalánki híd a második világháború végétől a mai napig nem épült újjá. A két szomszédos település lakosainak és önkormányzatainak kezdeményezésére az Ipoly fölé került ugyan egy ideiglenes fahíd a kilencvenes években, melyen gyalogosan és kerékpáron a két település lakói kölcsönösen felkereshetik egymást, de nem ez lenne a végleges megoldás, hanem egy új híd megépítése.
Az újjáépítés aktualitását sok minden indokolná: elsősorban a régió, illetve a két part bekapcsolása az országos vérkeringésbe; a közlekedés tökéletesebbé válása, a vasút és a közút kihasználásának jobb lehetősége.
Csökkenthetné a munkanélküliséget, elősegíthetné a munkahelyteremtést stb. A jobb parti falvak számára újra elérhetővé válna a drégelypalánki vasúti közlekedés Budapest és Balassagyarmat irányába; a bal partiak számára könnyebben elérhetők lennének Szlovákia északi és keleti tájai. Élénkebbé válhatna a kereskedelem, nyitottabbá válhatnának a piacok. A rokoni kapcsolatok könnyebbé tételéről nem is beszélve. Tisztában vannak ezzel a két szomszédos ország kormányai is. Éppen ezért a hídépítést e munka írásának idejében már jóváhagyták, s csak reménykedhetünk abban, hogy mire a helység falumonográfiája is megjelenik, a hídépítés már kezdetét veszi.
Befejezésül mondjunk el még valamit az egykori híd ábrázolásairól, vizuális megjelenítéseiről is. A régebbi ismertetőkben általában egy 1617-ből származó hídábrázolásról szólnak. Van, aki azt is megjegyzi, hogy ez Hufnagel (Houfnagel, Hoefnagel) metszete, mely a drégelyi és a nógrádi várat, illetve az Ipoly feletti fahidat ábrázolja. Nos, ez a Georg Hoefnagel (1542-1600) dél-németalföldi festő, „illuminator” volt, aki 1591-től bejárta a középkori Magyarország nagy részét, és számos metszetet és miniatúrát készített a korabeli városokról és várakról. A Drégelyről és Nógrádról készült képe valószínűleg 1594-ből való, az 1617-es dátum pedig a nyomtatott megjelenés ideje, hisz a mester ekkor már nem élt.
Ezt a képet több kiadvány is közli. A színes metszeten az alkotó egymás közelébe helyezi Drégely és Nógrád várát, ami nem felel meg a valóságnak, mivel a kettő közti távolság igen nagy, és semmilyen szögből sem lehet (lehetett) azokat együtt látni. Ugyancsak téves a bejárat ábrázolása, mivel az nem Drégelypalánk, hanem Nagyoroszi irányából, az ellentétes oldalról nyílott. A két vár alatt látható a palánki erőd is, valamint az Ipolyon átvezető fahíd. Az ábrázolás Hídvég felől történt, s megfigyelhetjük az akkori rangos település tekintélyes épületeit, valamint az Ipoly alkotta kis szigetet is.
A másik hídábrázoló Bouttats Gáspár (1640-1696) volt, aki 1695-ben készített rézmetszetet, mely a Borovszky-monográfiában is megjelent. Műve Hoefnagel alkotása alapján is készülhetett, mivel meglepően sok a hasonlóság a két munkán, de vannak, akik szerint metszetének alapját Braun György XVII. századi festő munkája képezte. Bouttats a flamand nyomtatók és a barokk kori gravírok jeles képviselője volt, aki különböző mesterek után is készített néhány lemezt.
A régi fahíd helyén, mint említettük, a XIX. század elején egy szép kőhíd épült, amely látszik a II. katonai bemérés térképén is. A Hídvégről készült régebbi képeslapokon láthatjuk a XX. század húszas éveiben emelt kaszárnyát, de közelében csak a hídfő látszik. Van azonban olyan felvétel, mely a bal parton készült, s jól látszanak rajta a híd boltívei is. Egy másik felvételen a régi híd fakorlátja látható.
