Az utóbbi hetek egyig legjobban várt eseménye a szeptember 9-ei Magyarország–Szlovákia Európa-bajnoki mérkőzés volt, mely sokak számára azért marad emlékezetes, mivel a vendégszektorba kb. 400 felvidéki magyar szurkoló is jegyet váltott, és onnan drukkolt a magyar válogatottnak. Köztük volt kollégánk, Méry János is, aki sok más tisztsége mellett somorjai önkormányzati képviselő és a Magyar Katolikus Újságíró Szövetség tagja. Őt kérdeztük, hogy tisztázzon pár dolgot, mivel az utóbbi két hétben a szlovák sajtó több alkalommal is a meccsen a vendégszektorban szurkoló felvidéki magyar szurkolók ellen foglalt állást.
Miért a vendégszektorban vettél részt a Magyarország–Szlovákia Európa-bajnoki selejtezőn, hiszen a sajtóigazolványoddal kényelmesen bejuthattál volna a sajtósok közé?
Egy picit messzebbről indítanám a választ. Az őseim nemzedékekre visszamenőleg itt élnek, ezen a földön, melyet a nyugati hatalmaknak és a trianoni árulásnak köszönhetően Csehszlovákiához csatoltak, s melyen a mesterségesen megalkotott csehszlovák nemzet is alig volt többségben (ugye akkor még élt itt három és fél millió német, akikkel a II. világháború után csúnyán elbántak). S ha ez így van, nevezetesen, hogy nem én választottam az országot, melyben élek, ráadásul adót fizetek, mint mindenki más, és valljuk be férfiasan: a felvidéki magyarok nélkül sehol sem tartana ez az ország – legutóbb például Ivan Kmotrík, a pozsonyi Slovan tulajdonosa nyilatkozott magyarul a nemzeti sportnak, aki megemlítette, hogy édesanyja neve Bartalos és Bodakról származik (bár ő nem épp a legjobb példa) –, akkor engedhessem már meg magamnak, hogy a szabályokat betartva, személyi igazolványom számát, adataimat, nevemet megadva oda vegyek jegyet, ahova akarok. Az állampolgároknak mindent szabad, amit a törvény nem tilt. A szlovák fociszövetség meccs után kiadott közleményében pedig el is ismerte, hogy a magyar–szlovák meccsen, a vendégszektorban kizárólag szlovák állampolgárok foglaltak helyet. Leírták azt is – és ez teljesen logikus következtetés – senkitől sem lehet megtagadni, hogy jegyet vegyen egy meccsre, ha teljesíti azokat a követelményeket, melyek mindenki másra is vonatkoznak, majd leírják, hogy a lakhely vagy a nemzetiség alapján nem lehet valakinek megtiltani, hogy jegyet váltson az adott mérkőzésre. S persze, elkávézhattam volna a sajtószektorban is, de ez eszembe sem jutott, mivel ez egy olyan történelmi meccs volt, hogy ott kellett lennem a vendégszektorban. Ennyi.
Mit szólsz ahhoz, hogy a szlovák külügy bekérette a magyar nagykövetet, mivel szerintük a mérkőzésen sértő, szlovákellenes jelszavak hangzottak el, és megsértettek egy állami jelképet is?
Mivel ott voltam a szlovákok számára fenntartott szektorban a felvidéki magyarok között, bizony tudnék beszélni arról, hogy a szlovákok milyen módon gyaláztak bennünket és az egész magyar nemzetet. A leghangosabbak közülük berúgott, beszívott fiatal szlovák ficsúrok voltak, akik folyamatosan a DAC-ot és a felvidéki magyarokat szidták, gúnyolták. Amikor magyar játékosok kerültek földre, azt kiabálták, hogy dobjatok rájuk sz@rt, azt ordibálták, hogy mi nem is magyarok, hanem szlovákok vagyunk, hiszen Szlovákiában születtünk. Persze többen jeleztük, hogy mikor megszülettünk, olyan, hogy Szlovákia még nem is létezett. Sörrel dobáltak, jelezném, hogy ez elsőt őt dobták, aztán persze a vége felé már a mi szektorunkból is repült feléjük egy kis nedű. De a legdühítőbb az a magyar srác volt, akik a szlovákok közül kiabált át hozzánk magyarul a körülöttem állókkal, tökéletes magyarsággal. De mint kiderült, az UEFA sem úgy látta, hogy szlovák szentek ültek a vendégszektorban, hiszen a szlovákok is zárt kapus meccset játszanak majd Wales ellen.
Szijjártó Péter úgy fogalmazott a meccs után, hogy ha ő minden egyes olyan eset után behívatná a szlovák nagykövetet a külügyminisztériumba, amikor egy sporteseményen szlovák szurkolók tiszteletlenül viselkednek magyar emberekkel, sportolókkal, a magyar nemzettel szemben, akkor a szlovák nagykövet állandóan ott lenne a minisztériumban. Mit szólsz ehhez?
Egyértelmű és bátor szavak a miniszter úrtól. Mindazonáltal szerintem hívassa is be mindig a nagykövetet, ha gond van, mert csak akkor fogja megtudni itt, a Felvidéken a szlovák társadalom, hogy hol és mikor gyalázzák a magyart.
A szövetség közleményében az is áll, hogy bár a szlovák himnusz kifütyülése nem tartozik a biztonsági kockázat kategóriájába, felvet viszont egy olyan jogi kérdést, mely szerint akik kifütyülték a himnuszt, azok meggyalázták az ország egyik jelképét.
Kezdjük azzal, hogy a közel 400 fős szlovák tábor ugyanúgy fütyült a magyar himnusz alatt, nem beszélve arról, hogy Nagyszombatban, az első meccsen ugyanolyan, ha nem erősebb füttyszó kísérte az akkor vendég magyar csapat himnuszát. Persze tudom, ez nem óvoda, hogy azon vitatkozzunk, ki kezdte, viszont azt sem árt elfelejteni, hogy sem Nagyszombatban, sem Ferencvárosban nem tudományos konferencia zajlott és nem több tíz ezer tudós, egyetemi tanár vagy doktorandushallgató foglalt helyet a székeken, hanem – bármilyen hihetetlen – futballszurkolók. S lehet, hogy mondjuk 300 vagy 400 ember fütyült a 23 ezerből Budapesten. S persze legkönnyebb általánosítani, és elfelejteni, hogy ez futball, ezek futballszurkolók és világszerte történt már hasonló.
Ennek ellenére le kell szögezni, hogy nem illik kifütyülni semmilyen nemzet himnuszát. Nem attól nagyobb magyar valaki, ha minél jobban utálja a például a szlovákokat. Ez sovinizmus. Ellenben igenis a magyar csapatnak kell szurkolni, minden erővel, és a magyar nemzetért kell tenni, s büszkének kell lenni arra, hogy magyarok vagyunk. Ez pedig egy egészséges nacionalizmus, amire bizony szükség van a mi világunkban. Ideje lenne tisztában kerülni ezekkel a fogalmakkal, mert elég dühítő, hogy sokan keverik a kettőt.
Az egyes szlovák portálok azt kezdték terjeszteni, hogy a szlovák szektorban lévő felvidéki magyarok is kifütyülték a szlovák himnuszt.
Dühítő ez az általánosítás. Mert például én nem fütyültem. S így már nem igaz, amit írnak. Lehettünk mi is közel 400-an, de ha fütyült is valaki, akkor csak nagyon kevesen. Talán tízen-húsz ember. Igen, a többség hátat fordított, sőt páran a középső ujjukat is felemelték a himnuszuk alatt, ami szintén nem szép, de ismétlem, nem szabad általánosítani. Mi, az egyik barátommal fél oldalra fordulva nézelődtünk, s nem fütyültünk. Volt, aki megpróbált sálat égetni, s volt, aki nézőként jött be, volt, aki sört dobált, volt, aki veszekedett a szlovákokkal, volt, aki ezt csinálta, volt, aki azt. De a nagy többségnek csupán annyi a „bűne” hogy a magyaroknak szurkolt.
Sokan azt vetették a szemetekre, hogy egységesen feketében voltatok, és hogy aki abban volt, az a felelős mindenért. Fütyülésért, meccs utáni verekedésért, kilyukasztott gumiabroncsokért, mindenért.
Bizony ezt én is hallottam, ráadásul egy felvidéki magyar kollégámtól is, ami nagyon szomorú. Mert a szlovák média nagy része hazudik ebben a kérdésben (is). Legalábbis nem mond igazat és túloz. Attól, hogy mindenki feketében volt, még nem volt homogén tábor az ottani, mint ahogy semmilyen közösség sem homogén. Egyébként pedig azért voltunk teljesen feketében, mivel a meccs előtt mindenki, aki a vendégszektorba váltott jegyet, e-mailt kapott a szlovák szövetségtől, hogy semmilyen más zászlót, címert, jelképet nem vihet be, csak a szlovákot és csakis a szlovák nemzet színeit viselheti magán, vagy pedig semlegesben kell megjelennie… A szervezők pedig megegyeztek a szlovák rendőrruhában lévő felvidéki magyar és a magyar rendőrökkel, hogy akik fekete egyenpólóban lesznek, azokat különválasztják a szlovákoktól és vigyáznak rájuk. De felteszem a kérdést, vajon a nagyszombati meccs utáni magyarverésekről akkor miért nem beszélt a szlovák média? A magyar himnusz kifütyüléséről miért hallgattak? Miért nem születtek szégyenkező bejegyzések, hogy irgum-burgum, a szlovák nemzet mennyire nem európai? Gondolom azért, mert a magyar himnuszt Felvidéken divat kifütyülni.
Egy szlovák portál azt írta „Nie je žiadnym tajomstvom, že títo ľudia sa netaja tým, že sa cítia viac Maďari, ako Slováci. Potvrdilo sa to aj dnes.” Azaz, hogy ezek az emberek nem is próbálják titkolni, hogy inkább érzik magukat magyaroknak, mint szlovákoknak. A cikkíró viszont egyenesen tagadja, hogy magyarok élnének a Felvidéken, szerinte mi ugyanis szlovákok vagyunk, akik inkább érzik magukat magyaroknak…
Én is olvastam ezt a cikket. Ez elképesztő és egyben felháborító. Hihetetlen, hogy 2019-ben így gondolkodnak egyesek. Megtörténhet, hogy valaki nem tudja, hogy inkább érezzük magunkat magyaroknak? Elképesztő. Szóval, ha másért nem is, már ezért érdemes volt elmenni, és megmutatni nemcsak a felvidéki szlovákoknak, hanem egész Európának, az UEFA-nak, hogy igen, sok olyan szlovák állampolgár van a Felvidéken, akik mivel magyar nemzetiségűek, nem a szlovák válogatottnak szurkolnak, és ha kell, akkor ilyen módon is élnek az őket megillető jogaikkal.
Mikor és hogyan mentetek meccsre, s hogyan jutottatok be a stadionba?
Már délután fél 1-kor elindultunk, de a nagy dugó és a megállók miatt csak 17:50-re értünk az előre egyeztetett helyszínre, ahonnan aztán egy csoportban vonultunk a stadionhoz. Közben a „Nélküled”-et énekeltük, de a repertoárból nem hiányozhatott a Ria-ria-Hungária sem. Megérkezve a meccs helyszínére, hazai és szlovákiai magyar rendőrök vezettek egy biztonságosabb úton a stadiont körbesétálva a bejárathoz. Rendesek voltak, vigyáztak ránk. Közben a büféssel szóba elegyedtünk, kérdezte, hol voltunk eddig, mert a szlovák szurkolók már nekimentek egy hazai magyar csoportnak. Ez olyan 8 óra körül lehetett már. Benn aztán azzal szembesültünk, hogy rendőrkordon választja el a számunkra kijelölt helyet a szlovákokétól, így szerencsére esély sem volt arra, hogy a vendégszektorba bejutott két tábor netán egymásnak essen. Amikor a köztünk lévő, picit agresszívebb szurkolótársak balhézni akartak, a rend őrei jelezték, hogy viselkedjenek, mert bár ők azért vannak itt, hogy minket megvédjenek, de ha okot adnak rá, akkor lépniük kell, s esetlegesen ki kell vezetni a balhézót a stadionból.
S mi a véleményed magáról a meccsről?
Bevallom, nagyon-nagyon fáj, hogy ma a magyar csapat nem harcolt eléggé… Azoknak a felvidéki magyaroknak, akik ott voltunk a vendégszektorban, tízszeresen fáj ez a vereség. Akkor, ott, és még pár napig, nagyon nehéz volt túltenni magam ezen, de nem áll meg az élet, másnap is felkelt a nap, szóval minden megy tovább. A magyar csapat egyébként jól játszott, de a szlovákok cseh edzője, Hapal taktikai húzásaival ezúttal legyőzte Marco Rossit, a magyar csapat trénerét, mivel tudta, hogy ha a szlovákok kikapnak, szinte biztos, hogy nem jutnak ki. Így viszont most a saját kezükben van a sorsuk. Ráadásul a szerencse is a szlovákok oldalán állt, nem is beszélve arról, hogy az első gól lesből született, s hogy a spanyol bíró a magyaroknak még arra is sárga lapot adott, ha levegőt vettek, meg a győztes gól, Boženík találata is 100 százalékosra sikerült sajnos. Ha ez az egyébként szimpatikus fiatal, 19 éves srác úgy veszi le a labdát a győztes gólja előtt, hogy 1 centivel jobban elpattan, vagy ha a lövése 2 centivel jobban jobbra megy, akkor már nem gól. De a sportban ugye nincs ha, ráadásul a szlovákok kapusa, Dúbravka is szenzációsan védett. Sajnos. S még valami. Azt pedig, amit Robert Mak, a Zenit Szentpétervár játékosa csinált, nem felejtjük el! Mert azt még, hogy az első gólnál, a gólöröm részeként a hazai B-középnek mutogatja a szlovák címert, lenyelem. Megtörténik focimeccseken. De hogy a második gól után, amikor nem is ő ad gólt, ugyanezt csinálja és kimondottan nekünk, felvidéki magyaroknak címezve, pár méterre az orrunk előtt, az nemcsak akkor volt rendkívül dühítő, de így utólag visszagondolva is… Egy biztos, innen nagyon nehéz lesz továbbmenni, de én a végsőkig bízom benne.
Következtetés?
A leírtakból is látszik, hogy egyáltalán nincs minden rendben a mai Szlovákia területén élő szlovákokkal olyan szempontból, hogy még mindig nagyon keveset tudnak rólunk, hajlamosak elhinni a szenzációhajhász, hazugságokra alapozott híreket és 99 és fél évvel a trianoni békediktátum után még mindig másodrendű állampolgárokként kezelnek és tűrnek meg minket szeretett szülőföldünkön, a Felvidéken. Újra hangsúlyozom, minden nemzetet tisztelni kell. De ha valaki úgy vádol egy közösséget, hogy nincs is jelen, ráadásul azt általánosítással teszi, az mélyen elítélendő.
