A régi nagycsalomjai nemesek közül a Bolgárok nem tartoztak a főurak közé, de jelen voltak a közéletben, a politikában, a korral lépést tartó gazdálkodás szervezésében és irányításában.
Róluk írják az alábbiakat Hont megye monográfiájában: az Inámi Bolgár család „ősrégi székely család, melynek egyik ága ősi idők óta élvezett nemesi jogainak megerősítéséül 1539-ben Inámra, az egykori Szobi- és Werbőczy-féle birtokra nyert új adományt János királytól. A család tagjai már a XVII. században előkelő szerepet játszanak Hont vármegyében és általában mindig a nemzeti mozgalmakban tűntek ki. András és János 1705-ben jelen voltak a szécsényi országgyűlésen. /…/ András utódai Inámban élnek. Ezen ágból a csalomjai vonal sarjadzott. Az 1754-55. évi összeírásban József, András, Ferencz, György, László volt alispán, Mihály és István (1785-1849, herczeg Kóburg csábrágvári tiszttartója) szerepelnek a Hont vármegyei nemesek között.“
A család megannyi tagja ismert volt a megyében, sőt esetenként annak határain túl is. Csalomjai udvarházukban több kiválóság is megfordult, s ennek többen emléket is állítottak.
Komjáthy Anzelm, Bolgár Gábor diáktársa
A család jeles tagja Bolgár Gábor, aki az 1842-47. években Hont vármegye szolgabírája, majd 1849-ben alispán, a honti lovas nemzetőrség parancsnoka és csalomjai birtokos volt. Ugyanő 1861-től és a provizórium után 1870-ig főszolgabíró (Borovszky, é.n.:427). A nagycsalomjai öreg temetőben megmaradt sírhelye, melynek gránit obeliszkjére, illetve annak első oldalára ezt a szöveget vésték: „INÁMI/ BOLGÁR GÁBOR/ és/ családja/ nyughelye“. Alatta pedig ez olvasható: „Föltámadunk!/ BOLGÁR GÁBOR (1817-1870)/ BOLGÁR GÁBORNÉ Borfői és Bori BORY MÁRIA/ 1822-1887“.
Bolgár Gáborról még el kell mondanunk, hogy a váci és az egri líceumban osztálytársa volt Komjáthy Jenő híres magyar költő édesapjának, Komjáthy Anzelmnak (1818-1900), a kiváló szécsényi ügyvédnek, Nógrád megye királyi tanfelügyelőjének, aki több könyvet is kiadott. Megírta önéletrajzát is, melyben érdekes dolgokat mond el Bolgárról, s emlegeti lakóhelyét, Csalomját is.
2000-ben Önéletírás címmel a Madách Irodalmi Társaság kiadta Komjáthy Anzelm kéziratban maradt munkáját. Ebben szerepelteti Bolgár Gábort is. Így emlékezik vissza többek közt rá és a régi időkre: „a váci gymnasium első osztályában és az egri lyceum 7. és 8. osztályában tanulótársam volt: ennek életéből érdemesnek tartom feljegyezni, hogy a VIII. osztályban egy tantárgyból megbukott, s emiatt a jogi tanfolyamra csak javító vizsga letételével lett volna felvehető, de korai fejlődésénél fogva nem a könyvek, hanem a lányok után nézett, és egész 1836/37. tanév letelt anélkül, hogy pótvizsgát tett volna, s mint jogász-jelölt folyvást köztünk vagy a lányok társaságában volt, miről Hont megyében, Nagycsalomján lakott édesatyja csak az év végével értesülvén, egy évi hasztalan költekezését azzal bosszulta meg, hogy szünidőkre hazatért Gábor fiával az úrias ruhát levettette, és mezei gazdaságában munkatársává tette.
Egy év múlva, 1838-ban én már mint joggyakornok Balassagyarmaton lakván, ott a szeptember havi vásárra vidékről jövők között egy ökröket hajtó fiúban Bolgár Gábor barátomat ismertem fel, és pár szóváltás után megígértem neki, hogy mielőbb meglátogatom. Következő hó elején szavamat betartva kirándultam Nagycsalomjára, hol Bolgár Gábort egy kis gazdasági házban káposztataposással foglalkozva találtam; a taposás végeztével Bolgár Gábor barátom szülői lakházába vezetett, és szüleivel együtt nagy szívességgel fogadott.
Az éjet egy szobában töltöttük, de nem aludtunk, folyvást a múltakat emlegettük, s eközben jövőnk is szóba jövén, Gábor barátomat arra biztattam, hogy mulasztását tanulmányainak magánúton lehető folytatásával pótolja, és ő baráti jó tanácsomat követve, természet adta szép eszét csakhamar értékesítette, mert családjának egy előkelő barátjával bemutatván magát Hont vármegye azidőbeni főispánjánál, előbb tiszteletbeli aljegyző, nemsokára szolgabíró és végre 1861-ben alispán lett“. (2000:22-23)
Mint látjuk, Bolgár Gábor kitűnő férfiúvá vált, amihez az apai szigor és a jó barát segítsége is hozzájárult. Köztudott, hogy Komjáthy Anzelm is kiváló ember, becsületes hazafi, tehetséges szakember volt.
Fia, Jenő később így írt róla Atyámnak című versében: „S kis körnek égett nagy tüzed;/ Föléd került nem egy királyfi;/ Tied maradt a becsület. /…/ Forrás voltál magad/ Csillogjanak az álmagasban,/ Kik megtagadták elvüket:/ Több üdvösség van e tudatban,/ Hogy él s emel a becsület! /…/ Élj példaként azok szívében,/ Kik el nem adják lelküket:/ Hogy itten minden romba dőlhet; Ingatlan áll a becsület“. (Csáky, 2006:54-61)
