Jelentős magánkönyvtárak is lehettek a városban, elsősorban a tisztviselők, orvosok, ügyvédek, tanárok tulajdonában. Ezekről nincs pontos áttekintésünk, de tudjuk például, hogy a Salkovszky család, kiknek tagjai közt ügyvédek, mérnökök voltak, többezer kötetes könyvtárral rendelkezett. A gyűjteményben elsősorban jogi szakkönyvek, történelmi munkák, bekötött folyóiratok voltak, de nem hiányzott a szépirodalom sem.
Az egyesületek, társulatok is alapítottak könyvtárat Ipolyságon. Ilyen volt például a Honti Kaszinó, a Hontvármegyei Múzeum Társulat, illetve a Honti Múzeum is. Szintén említést érdemelnek az iskolai könyvtárak, közülük is kiemelkedett például az Ipolysági Királyi Magyar Főgimnázium (később Csehszlovák Állami Magyar Tannyelvű Reálgimnázium, majd Szondy György Magyar Királyi Gimnázium).
A Honti Kaszinó Könyvtára
A kulturális egyesületek közül a kaszinóegylet alapított először könyvtárat Ipolyságon. Bár egyleti könyvtár volt ez, tekinthető egyféle „közkönyvtárnak” is, hisz azt a tagság szabadon használhatta, de más is betérhetett olvasótermébe.
Az 1834-ben alakult Kaszinó tehát rövidesen könyvtárat is létesített Ipolyságon. A vezetősége egyébként kezdettől fogva szorgalmazta, hogy a legszínvonalasabb magyar lapok Ipolyságon is hozzáférhetőek legyenek. Így nyomban előfizettek a Jelenkorra, a Hazai és Külföldi Tudósításokra, a Hasznos Mulatságokra, az Erdélyi Híradóra, a Regélőre, a Honművészre, a Rajzolatokra, a Fillértárra és a Tudományos Gyűjteményre. A kaszinónak már 1836-ban egy „4 ablakos olvasószobája”, Baross Károly személyében pedig könyvtárnoka volt. A kaszinóegylet tulajdonképpeni könyvtára 1837-ben alakult. Ennek már a szabadságharc előtt 1500 kötete volt, amit a vidékiek is használhattak. Az állomány nagy része, akárcsak a székhely berendezése a szabadságharc alatt sajnos eltűnt, illetve megsemmisült, mivel az épületet a császári csapatok szállták meg.
Az 1850-es évek elején újjászervezték a könyvtárat, s rövid időn belül csaknem háromezerre nőtt az állomány. A kaszinó ötvenéves történetét összefoglaló kiadványban (Pongrácz Lajos: Vázlata a Hontmegyei Kaszinó ötven éves történetének. Ipolyság, 1886.) a könyvtárral kapcsolatban az alábbiakat olvashatjuk: „Legmaradandóbb érdemet szerzett mégis az igazgató, hogy egy egyleti könyvtár berendezése, illetőleg felállítása iránt köztetszésre talált indítványt tett, s ennek beszerzését megkezdvén, ez által a jelenleg virágzó könyvtárnak alapítójául Berzsenyi Dénes tekinthető. Mindezekért az év végén tartandó közgyűlés nékie jegyzőkönyvileg köszönetét kifejezte.” (Pongrácz L., 1886. 39–40. l)
A könyvtárfejlesztést illetően meg kell említenünk Pongrácz Lajost is (aki később saját könyvtárát is a megyére, illetve jelentős részét a kaszinóra hagyta), akinek Berzsenyi Dénes igazgató mellett szintén nagy érdemei voltak a könyvállomány gyarapítása és felvirágoztatása terén. 1876-ban „díszes szekrényekkel láttatott el a könyvtári helyiség”.
1893-ban a kaszinónak már könyvtári bizottsága, Trupp Károly személyében pedig külön könyvtárosa is volt. Ennek ellenére többen is bírálták a könyvtár ellátottságát. A Honti Lapokban például azt kifogásolták, hogy a több mint háromezer kötetes gyűjtemény még „nagyon el van maradva az új kortól, s csak az Egyetemes Regénytár kötetei meg a szépirodalmi lapok azok, amelyekkel valamely újabb író bejut a könyvtárba”. Ezt a hiányt próbálták pótolni a bálokból származó jövedelem felhasználásával is. Egy 1910-ben szervezett bál jövedelme pl. 100 koronát tett ki, s ezt az összeget könyvvásárlásra fordították. A Nógrádi és Honti Híradó egy későbbi számában már jó példaként emlegeti az ipolysági kaszinó könyvtárát. Ezt írja a lap: ,,A Nógrádvármegyei Kaszinónak követendő például hozzuk fel, hogy Ipolyság ezen előkelő társas egylete évenként 500 koronát ad a könyvtár gyarapítására.” Itt jegyezzük meg, hogy 1907-ben a Polgár Nyomdában megjelentették A Honti Casinó Könyvtári Jegyzékét. A közel 60 oldalas kiadványt Okolicsányi Tibor könyvtáros állította össze, öt csoportba sorolva az állományt (Költemények; Regények, elbeszélések, színművek; Irodalom-és művelődéstörténet. Életrajzok. Neveléstan. Nyelvészet. Bölcsészet. Zene; Történelem és segédtudományai. Jog-, állam- és társadalomtudomány. Statisztika; Természettudomány, hadügy és egyéb próza). Ezek száma megközelítette a két és fél ezret. Külön besorolásban szerepeltek a folyóiratok és az évkönyvek, valamint a Pongrácz Lajos ajándékkönyvek. Az előbbiek száma közel háromszáz, az utóbbiaké pedig mintegy kétszáz példány volt. Ez tehát összesen több mint 3 000 példányt tett ki. A kaszinó egyébként az 1909-es évben 33 lapra fizetett elő, 101 kötettel és 73 füzettel gyarapította könyvtárát.
A Hontvármegyei Múzeum Társulat és a Honti Múzeum Könyvtára
Pongrácz Elemér kezdeményezésére a XIX. század végén Ipolyságon egy új társulat alakult, melynek tagjai a muzeológiával kívántak foglalkozni. 1898. december 29-én közgyűlésükön elfogadták a Hontvármegyei Múzeum Társulat 49 paragrafusból álló alapszabályzatát. Ezt a belügyminiszter 1899. szeptember 16-án hagyta jóvá. A tagok nyomban hozzáfogtak egy létesítendő múzeum anyagának összegyűjtéséhez. Közben megjelent a társulat két kiadványa is (Matunák Mihály Szondival és Drégelyvárral, illetve a megye török kori eseményeivel foglalkozó kötetei.). 1902. június 6-án pedig a vármegyeháza három emeleti termében megnyílt a Honti Múzeum.
Az új intézmény Képes Katalógusát az igazgató, Pongrácz Elemér állította össze. E szerint a gyűjteményben 80 darab olajfestményt talált a látogató. Köztük Kubányi Lajos, Márffy Ödön és Vastagh György alkotásait. Az éremlista Árpád-, Anjou-, Hunyadi- és Jagello-kori érméket tartalmaz. A porcelán-, üveg- és kerámiagyűjteményben voltak körmöci, halicsi, csehországi és bécsi termékek is. A fegyvergyűjtemény török kori harci eszközökből, különböző kardokból, 1848-as puskákból, pisztolyokból állt. A kő- és bronzkori gyűjteményt agyagedények, csonteszközök, urnák, kardok, ruhacsatok alkották. A múzeum gyűjteményében jegyzett családi és városi címerek száma meghaladta a nyolcvanat. A felsoroltakon kívül még mintegy hatvan okirat, régi kézirat és eredeti dokumentum volt a múzeum tulajdonában, köztük a sági konvent 1501-es keltezésű levele, XVI. századi ítélő és címeres nemesi levelek, kinevezések, oklevelek, 1848-as haditudósítások stb.
Irodalomtörténeti szempontból értékes dokumentumanyagot tartalmaztak azok a levelek, melyek szerzői közt szerepelt Eötvös József, Arany János, Kazinczy Gábor, Csiky Gergely stb. A múzeumba került Csepreghy Ferenc ipolyszalkai születésű népszínműíró hagyatékának egy része is. Itt jegyezzük meg továbbá, hogy a katalógus utal a múzeum könyvtárára is. Sajnos, a könyvállományt nem részletezi, csupán ennyi olvasható: III. teremben. Könyvtár.
A Honti Múzeum, így annak könyvtára sem működhetett azonban sokáig Ipolyságon. Trianon után, 1924-ben az anyagot Selmecbányára szállították. Néhány lokálpatrióta sokáig nem mondott le erről a gyűjteményről. Az 1989-es bársonyos forradalom után e sorok írója, mint a Honti Honismereti Társaság elnöke és helytörténeti kutató, Danis Ferenc helytörténész, volt iskolaigazgató (az újraalapított múzeum első igazgatója) és dr. Zsolnay Ernő akkori polgármester társaságában többször is járt Selmecbányán a Bányászati Múzeum igazgatójánál és a város polgármesterénél az egykor elvitt anyag visszaszolgáltatása ügyében. Az illetékesek hozzáállása pozitív volt: a város visszakapta a régi anyag és a múzeumi könyvtár nagy részét, így 1992. május 15-én létrejött a városi múzeum és galéria, 1995. szeptember 17-én pedig megnyitotta kapuit az új intézmény.
A múzeumi könyvtárról a város, illetve az intézet honlapján az olvasható, hogy a történelmi könyvtára és modern könyvgyűjteménye 5908 brosúrából és folyóiratból, valamint 3605 szakkönyvből áll. A kiadványok nagy része a régió múltjával, annak történetével, néprajzával, régészetével, művészettörténetével foglalkozik, de megtalálható köztük a Simonyi Lajos Galéria névadójának egykori pedagógiai, művészeti és szépirodalmi könyvgyűjteménye is, akárcsak a régió mai kutatóinak szakkönyvei, szakdolgozatai.
A gimnáziumi könyvtár
Hont megye székhelyén, Ipolyságon 1913-ban szerveződött gimnázium, s 1914-ben már meg is alakult annak tanár- és diákkönyvtára. Ezek alapját képezte a Szokolyi Alajos (1871–1932) mecénás nemesember által beszerzett, s az iskolának adományozott könyvállomány, amely 1918-ra 621-re szaporodott. Előfizettek az olyan lapokra is, mint a Botanikai Közlemények, az Irodalomtörténet, a Magyar Nyelv és a Magyar Nyelvőr, a Matematikai és Physikai Lapok, a Történelmi Szemle, a Földrajzi Közlemények, az Akadémiai Értesítő, a Magyar Pedagógia, a Művészet, a Magyar Iparművészet, az Uránia, a Huszadik Század és a Budapesti Szemle.
A könyvtár gyarapítására az államfordulat után, 1922-ben a „nemzetművelődési minisztériumtól“ is kaptak pénzt. Ugyanakkor átutalták ide a liptószentmiklósi és a besztercebányai reform-reál leánygimnázium ifjúsági könyvtárának magyar köteteit, mintegy 835 könyvet. A gimnázium könyvtárában akkor 1655, a tanáriban pedig 1329 kötet volt.
Az 1924/25-ös tanévben a volt zsolnai királyi magyar gimnázium ifjúsági könyvtárából kaptak 98 kötetet, a következő évben pedig a nemzetművelődési minisztérium pozsonyi referátusa a besztercebányai királyi katolikus főgimnázium ifjúsági könyvtárát adományozta az ipolyságiaknak. Így mintegy 3508 kötettel szaporodott a könyvtár, amely a negyvenes évek közepén már 5213 kötettel rendelkezett. Ha ehhez hozzávesszük a 753 kötetes önképzőköri könyvtárat, valamint a 2592 kötetes tanári könyvtárat, akkor azt mondhatjuk, hogy ez az állomány kellő lehetőséget kínálhatott a búvárkodáshoz. Kár, hogy a könyveknek nem volt mindig ilyen becsületük Ipolyságon. Hisz az ötvenes-hatvanas években a „bűnösnek“ és fölöslegesnek vélt régi könyveket az udvarra dobálták az iskola padlásáról, s autókkal vitték a zúzdába. Így a régiek közül szinte semmi sem került az iskola jogutódjának könyvtárába.
Írásunkban nem törekedtünk a teljességre, s nem tértünk ki a város valamennyi egyesületének, iskolájának könyvtárára, sem a mai városi könyvtár bemutatására. Elsősorban a régi és jelentősebb könyvtárakról kívántunk szólni.
