Születésének közelgő 124. évfordulója alkalmából a pozsonyi Óvárosban, a Fajnor rakparton levő gépipari szakközépiskola falán – amelynek 1910 és 1914 között a tanulója volt – a napokban emléktáblát avattak Kiss József tiszteletére, akit az első világháború idején az osztrák-magyar Császári és Királyi Légierő legeredményesebb magyar pilótájaként tartottak számon.
Ittebei és eleméri Kiss József hadnagy 1896-ban született Pozsonyban az aradi vértanúk egyike, Kiss Ernő honvédtábornok leszármazottjaként, magyar apától és szlovák anyától. Tanulmányait felsőipari iskolában folytatta, de még annak befejezése előtt, 18 esztendős korában bevonult a 72. gyalogezredhez. Az orosz harctéren megsebesült, de már ott kiérdemelte a bronz vitézségi érmet.
Miután sebesüléséből felépült, jelentkezett a 15. császári és királyi légjáró csapathoz, melyhez Bécsújhelyen kapott kiképzést. 1916 májusában a 24. felderítő repülőszázad őrmestereként az olasz frontra került. Első légi győzelmét 1916. június 20-án aratta, egy olasz gépet lőtt le. Ezt sikeres bevetések sorozata követte, majd október elején megsérült, néhány hétig kórházi kezelésre szorult.
Felépülése után megkapta a Tábori pilóta jelvényt és vadászpilótaként beosztották Maier százados híres 55. századába. Kiss neve kezdett közismertté válni, fekete orrú vadászgépét az ellenség is számontartotta.
A századnál megismerkedett és barátságot kötött Julius Arrighi-vel. A Maier- Arrighi-Kiss raj tevékenysége következtében a lelőtt ellenséges gépek száma ugrásszerűen megnőtt. A magyar pilótatiszt-helyettes tehetségével híressé vált a Monarchia pilótái között.
Különleges hírnevét azzal vívta ki, hogy soha nem ellenségei elpusztítására, hanem földre kényszerítésére törekedett. Bajtársai szerint megsokszorozhatta volna sikerei számát, ha egyszerűen csak pusztít, azonban bajba jutott, sérült ellenfélre soha nem tüzelt. 1918 januárjában gyomorlövést kapott, de félig eszméletlenül, súlyos vérveszteséggel is kimanőverezte ellenségeit és leszállt. Életét a gyors műtét mentette meg.
Kétszer terjesztették fel tiszti előléptetésre, de a Habsburg-bürokrácia útvesztőjében mindkétszer elakadtak az iratok. Huszonkét évesen mellét 3 arany, 4 nagyezüst, 5 kisezüst és 3 bronz vitézségi érem díszítette. Mire a sebesüléséből visszatért a századához, társait már elvezényelték, attól kezdve egyedül repült.
Egy ilyen alkalommal, 1918 májusában, a 19. légi győzelme után az Asso-völgy felett meglepte egy teljes angol raj. Két támadóját percek alatt harcképtelenné tette, ám amikor már úgy tűnt, hogy sikerül kivágnia magát, a repülőgépének motorja leállt, s lángoló üstökösként csapódott a földbe. Kiss életét vesztette.
Néhány nap múlva két angol gépről koszorút dobtak a reptérre, amelyre az alábbi üzenetet erősítették: „A Királyi Légi Hadtest utolsó üdvözletét küldi a vitéz ellenfélnek, Jos. Kissnek, aki május 25-én a Campolongo-hágó feletti légi harcban hősi halált halt.“
Egy nappal a temetése után, elkésve érkezett hadnagyi kinevezésének híre, s a tiszti aranycsillag. A levegő lovagját Pergine községben temették el, földi maradványait később áthelyezték a Tridentben található közös katonasírba.
Az emléktábla szerdai leleplezésén Magyarország, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország hivatalos képviselői is részt vettek.
(Forrás: Földi Pál: Harcosok az égen)
