A Palóc Társaság 24. alkalommal hirdetett pályázatot a magyar kultúra napja tiszteletére. A 89 beérkezett pályaművet a Kolczonay Katalin egyetemi oktató vezette bizottság értékelte. Az ünnepélyes eredményhirdetést a Magyarság Házában, a Duna Palotában tartották.
A Himnusz születésnapján először Kölcsey Ferenc költeménye hangzott el Kerékgyártó Viktória, a budai Csík Ferenc Általános Iskola és Gimnázium diákjának előadásában, aki egyébként a Sajó Sándor emlékére tartott magyarságversek ünnepének első díjasa, s csak a szavalat után énekelte el a közönség az Erkel Ferenc által megzenésített nemzeti imánkat.
A megnyitót Z. Urbán Aladár, a 30 éve alakult Palóc Társaság elnöke, a Magyar Kultúra Lovagja tartotta. Hangsúlyozta, hogy
a Társaság és az általa 24. alkalommal meghirdetett pályázat célja: megtartani a magyarságot, őseink örökségét, amit nem lekicsinyelni kell, hanem felemelni.
Anyanyelvükhöz hűséges emberekre van szükség – mondta. – Volt év, amikor kétszáznál is több pályázat érkezett, de tudjuk Berzsenyitől, hogy „Nem sokaság, hanem Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.” Vagyunk még magyarok, akiknek a szíve együtt dobban, s noha hivatalos támogatást soha nem kaptunk, vannak nagyszívű adakozóink, akiknek köszönhetően meg tudjuk hirdetni ezt a pályázatot, s ki tudtuk adni könyvként az utóbbi három év legjobb dolgozatait. Elhoztunk néhány kötetet ajándékba, de jó lenne széles körben terjeszteni, ha akadna érdeklődő könyvkiadó.
Z. Urbán Aladár köszönetet mondott Kolczonay Katalinnak a pályázatokat értékelő munkájáért, amit sosem un meg, köszönetet a felkészítő tanároknak, a fáradhatatlanoknak, az ügyet szívükön viselőknek.
Az ünnepség helyszíne, a Magyarság Háza nevében Csibi Krisztina igazgató üdvözölte a közönséget,
megtiszteltetésnek minősítve azt a tényt, hogy az egyik legrégebbi felvidéki szervezet évek óta a Magyarság Házában tartja díjátadóját. Most az együtt való ünneplésnek külön hangsúlyt ad az összetartozás éve.
A köszöntések után az ünnephez illő műsort láthattunk, hallhattunk. Pánti Anna Erkel-díjas operaénekes, az opera nagykövete előadásában a Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország hangzott el.
Majd Dsida Jenő Psalmus Hungaricus című költeményét adta elő Kuzma Dávid, az ipolysági Szondy György Gimnázium végzős diákja a 2019. évi magyarságversek ünnepének első helyezettje.
A mindig megrendítő mű után jól esett gyönyörködni a táncban: Fodor Mátyástól, a Felszállott a pávából ismert néptáncostól magyarborzási ritka magyart és verbunkot láthattunk.
Dr. Prokopp Mária művészettörténész, egyetemi tanár, az előző nap avatott Kultúra Lovagja, a nagy tapsot aratott néptáncban azt a vígságot érezte, amit a Himnusz „hozz rá víg esztendőt” sorával kérünk.
Az összetartozás évének jelentőségéről beszélt ő is, biztatva a pályázaton résztvevőket, hogy lelkesítsék a többieket is, mert nagy értékeket hordoz kultúránk, történelmünk, aminek fejezetein átvezet bennünket a Himnusz.
Ezért is különösen fontos ez az ünnep.
A pályázatra érkezett dolgozatokból szerzőjük előadásában elhangzott néhány a műsorban. Bár a díjkiosztásra később került sor, sejteni lehetett, hogy a négy fiatal: Nagy Karolina a délvidéki Kúláról, Lázár Bálint és Bábinszki Csongor Magyarkanizsáról, valamint Szepessy Anna Fülekről a díjazottak között is ott lesz. Mind a négy dolgozatban benne volt a szülőhely és a család története. Nem véletlenül, hiszen a pályázati kiírás ilyen témákat kínált:
- Itt az én világom – Barangolás szülőhelyemen
- Velem történt – Tábori, nyaralási élményeim
- A bölcsőtől a koporsóig – Életút
- „Lángot adok, add tovább!” – Hagyományőrzők és a hagyományok éltetése napjainkban
- Régi mesterségek űzői a mában – Új kihívások, szokások, célok, lehetőségek
- Mesemondók, igazmondók – Amire elődeim emlékeznek, emlékeztetnek
- „Fogjuk egymás kezét, ahogyan soha még! – Az összetartozás tudata megmaradást érlel
- „Mi egy vérből valók vagyunk” – Gondolataim az összetartozás évéről
Kolczonay Katalin egyetemi oktató, az értékelőbizottság elnöke, a Palóc Társaság tiszteletbeli tagja megerősítette benyomásunkat:
mélyek a gyökerek. Nem felületes a fiatalok kötődése szülőföldjükhöz, érzik segítségét is.
Bár a mai gondok, a pályaválasztás, a merre tovább kérdése foglalkoztatja őket, de nem kell féltenünk azokat, akik ezeket a gyakran himnikus vallomásokat írták. Sokan panaszolják napjainkban, hogy nagy a távolság a nemzedékek között. A Palóc Társaságban az a csodálatos, hogy megvan a folyamatosság. Abban is, hogy Z. Urbán Aladár meg tudta szólítani az időseket is, hiszen nemcsak diákok vettek részt, de abban is, hogy kiderül az írásokból: a fiatalok beszélgetnek az idősekkel, kérdezték a dédit, a nagypapát, a szomszédot, megőrizték azok szóhasználatát is. A pályázatok leggyakoribb témája azonban az összetartozás volt, a különböző táborokban az egymással való találkozás élménye, az „egy vérből valók vagyunk” felismerése.
Az Ave Maria eléneklését Pánti Anna hálaadásnak szánta a szép ünnepségért, amelynek fénypontja a nyertesek számára természetesen az eredményhirdetés volt. A díjakat Kolczonay Katalin és Z. Urbán Aladár adták át. (Az I., II., III. díj és a különdíjak jutalmazottjainak listája a tudósítás végén.)
A hagyomány szerint két nagydíjat is odaítélnek. Idén a Magyar Kultúra Nagydíjat az általános iskolások közül Nagy Karolina Kúláról, míg a középiskolások korosztályában a kassai Ucekaj Vivien vehette át a díj készítőjétől, Józsa Judit kerámiaszobrásztól, a Kultúra Lovagjától, a Palóc Társaság tiszteletbeli tagjától.
Még az ünnepség előtt kértem Z. Urbán Aladárt, mutasson be néhány felvidéki fiatalt. Így ismerkedtem meg a Pásztor ikrekkel: Csabával és Szabolccsal, akik Ipolyságon alapiskolások, és a Sendergő néptánccsoport tagjai. Csoportjukkal vendégszerepelni utaztak Montenegróba, ennek élményét írták meg. Zeve Tibor szülőfaluja, Nemesócsa történetéről, emlékhelyeiről, hagyományairól írt, egyébként a révkomáromi Ipariskolában gépészetet tanul.
Később kiderült, ő III. díjat, a Pásztor ikrek II. díjat kaptak. Viszont kiemelt I. díjas lett az alapiskolások között Kovács Emese Párkányból, akit édesanyja és nagymamája is elkísért az ünnepségre. „Rege a múltról” címmel a mesék, legendák stílusában írta meg a magyarság történetét.
Olvasva, hallgatva a fiatalokat, biztatásnak érezhetjük a tudósítás címét, ami Szepessy Anna dolgozatában hangzott el, és figyelmeztetése is: „ha meg akarjuk őrizni azt a csodát, ami az otthonunk, akkor meg kell őriznünk magyarságunkat.”
A Palóc Társaság köszönetet mondott valamennyi alapiskolás, középiskolás, egyetemista diáknak és felnőttnek az érdeklődésért, a dolgozat megírásáért és beküldéséért, részvételéért a Kárpát-medencei magyarok összetartozását megszilárdító pályázaton, valamint megköszönte az alábbi szervezeteknek és magánszemélyeknek, hogy a díjazottak jutalmát biztosították: Anyanyelvápolók Szövetsége, Béres Gyógyszergyár Zrt. Józsa Judit kerámiaszobrász, a Magyar Kultúra Lovagja, a Palóc Társaság tiszteletbeli tagja, Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke, Lénárd Zászlókészítő Kft., Magyarság Háza, Magyar Patrióták Közössége, Országos Honismereti Szövetség, Palóc Társaság, PaeDr. Patassy Sándor grafikus, honlapmester, Rákóczi Szövetség, Regélő – Czékmási Csaba, Semjén Zsolt Miniszterelnök-helyettesi Kabinet, Szidiropulosz Archimédesz – Kolczonay Katalin, a Palóc Társaság tiszteletbeli tagjai, Szövetség a Közös Célokért (SzaKC), Trianon Kutatóintézet Alapítvány, Várpalotai Trianon Múzeum.
A díjazottak teljes névsora ITT tölthető le.
