A genovai autópálya-híd 2017-ben történő összeomlása megmozgatta (későn, ám jobb későn, mint soha) a hazai közlekedési szakmát és a felelősöket. 2019-re elhatározták, hogy egy 1-7-ig terjedő skálán minden fenntartónak fel kell térképeznie a hatáskörébe tartozó közúti hidak állapotát. Az államigazgatásnak, a megyei és a helyi önkormányzatoknak egyaránt.
Ahol 6-os vagy 7-es, tehát a legsúlyosabb értékelést kap a közúti híd, ott tüstént cselekedni kell, haladéktalanul meg kell javítani, fel kell újítani a hidat.
Testközelből láttuk, milyen „gyorsan” cselekedtek az érsekújvári strandhoz közeli állami híd megjavításánál. Bő fél évet vett igénybe a híd lezárása, ennyi ideig haladt lépésben a város központja felé a másik, körforgalom melletti hídon a közlekedés. Ennyi ideig borzolta a gépkocsivezetők kedélyeit a lassú, lépésben haladó forgalom. Volt, amikor húsz perc, máskor fél óra telt el, tétlenül, teljesen feleslegesen. Végre, decemberre elkészültek a strandhoz közeli állami híd javításával, felújításával.
Ami a komáromi állami Vág-híd megjavításánál, felújításánál zajlik, az a tehetetlenség mintapéldája.
Mindkét híd a felmérésnél 6-os értékelést kapott, tehát haladéktalanul cselekedni kellett. De nem így, főleg ami a javítás elhúzódását illeti! A kritikus, hosszú elkerülő utak – amelyek feje tetejére állították a forgalmat – a hídjavítás velejárói. Éppen ezért kellett volna villámtempóban megoldani a híd javítását, felújítását. Sem a szaktárca minisztere, sem a felelős állami vállalat vezetői (amely a közlekedési tárca hatáskörébe tartozik), nem fogják aranykeretes oklevélben irodáik falára tűzni azt a történetet, ami Komáromban zajlott, zajlik a Vág-híd felújítása kapcsán!
A Nyitra Megyei Önkormányzat utolsó képviselő-testületi ülésén napirendre kerültek a megye hatáskörébe tartozó hidak.
Három olyan közúti hídja van a megyének, amely az átvilágításnál 6-os értékelést kapott. Fokozatosan, egymást követően elkezdődik a hidak megjavítása. A vitában azt javasoltam, hogy a hidak megjavítását megelőző közbeszerzést úgy hirdesse meg a megye, hogy a kivitelező a lehető leghamarabb készüljön el a javítással. Napi 24 órás, a hétvégéket magába foglaló munkatempóban készüljön a javítás, felújítás. Minél rövidebb ideig borzolja a gépkocsivezetők kedélyeit, minél rövidebb ideig kelljen hosszú kerülőutakon közlekedni.
Persze, lehet ellenérveket felhozni, hogy a kivitelezés megdrágul, mivel éjszaka, a hétvégén is vaskos bérpótlékkal dolgoznak a kivitelezők, de ha sokkal gyorsabban elkészül, nem fog hónapokba, évekbe telni a javítás, az is alapos és költségkímélő megoldás lehet. A közbeszerzés azért van, hogy a legolcsóbb árat generálja, a minőség megőrzése mellett. Itt viszont az idő is döntő tényező kell, hogy legyen. Nem úgy, mint Érsekújvárban és főleg Komáromban!
Vajon az elmúlt 4 évben, amikor délről jött minisztere volt a közlekedési tárcának Érsek Árpád személyében, mennyire lendült előre a déli városokat elkerülő utak ügye?
Vágsellyén két évtizede hiába várnak az elkerülő útra, de említhetjük Érsekújvárt és Komáromot is. Történt valami érdemleges lépés vagy tevékenység az elkerülő utak tekintetében? A sajtón keresztül semmi sem szűrődött át. És az izsai körforgalom, ami évtizedes probléma? A Felvidék fővárosát, Komáromot érinti és ennek hiánya is az államigazgatás, a közlekedési tárca bizonyítványa.
A legborzasztóbb történet pedig mintapéldája annak, hogyan nem szabad felelősséget vállalni és mit kell a jövőben teljesen másként irányítani. A Nemzeti Autópálya Társaság (NDS) a közlekedési tárca hatáskörébe tartozik.
2010-ben beindította az elektronikus autópálya-díj rendszerét (elektronikus matrica), amelynek üzemeltetési jogát egy állami pályázatban a SkyToll társaság nyerte el, egészen 2022-ig. Az utóbbi hónapokban az Állami Számvevőszék (NKÚ) széleskörű ellenőrzést végzett az elektronikus autópályadíj bevételeinek felhasználásáról. Az ellenőrzés alapján kiderült, hogy az elmúlt 9 év folyamán a rendszer 1,5 milliárd euró bevételt könyvelt el, amelyet a gépkocsivezetők fizettek a rendszerbe. Az autópályadíj alapvető célja, hogy a bevételekből, az adminisztráció költségeit és a fenntartási költségeket leszámítva, új pályaszakaszok épüljenek és a meglévőket felújítsák. Más országokban a bevételek döntő része ilyen cél megvalósításának fedezetére szolgál. Mit állapított meg az Állami Számvevőszék a szlovák autópályadíj felhasználásáról? Az 1,5 milliárd bevétel fele a SkyToll társaság számláin maradt, nem tudni, milyen céllal. A másik fele a Nemzeti Autópálya Társaságnál landolt a 9 év folyamán, ám ebből csupán 97 milliót használtak fel útépítésre, valamint felújításra. Ez csupán 5 kilométernyi új pályaszakasznak felel meg. Eközben az állami költségvetésből 2010-ben 256 millió eurónyi állami támogatást adtak a SkyToll társaságnak az új elektronikus rendszer felépítésére és beüzemelésére. Derék egyenleg, valakiknek nagyon megérte. Hízelgő az állami Nemzeti Autópálya Társaságra és fenntartójára, a közlekedési tárcára egyaránt. Közben az ügyben a tárca részéről semmilyen kommentár nem hangzott el, berkeiben csupán döbbenetes, síri csönd honol. MOST már világos, hogy Szlovákiában a rendszerváltozás óta eltelt 30 év alatt miért nem voltak képesek az illetékesek teljes hosszában az első autópályát sem befejezni a főváros és Kassa között? Mi lesz így a többivel?
Régióinkkal, szülőföldünkkel méltányosabb lehetett volna a közlekedési tárca.
Vezetői, illetékesei sokkal jobban odafigyelhettek volna a részletekre, a megoldásokra. A jövőbe tekintve azonban legyünk optimisták. Reméljük, hogy a jövőben megadatik a lehetőség arra, hogy az államigazgatásnak ennél a tárcájánál régiónk gondjai, problémái iránt fogékonyabb, a megoldást előre látó és átültető, alkalmas vezetők legyenek.
A szerző az MKP alelnöke, az MKÖ képviselőjelöltje
