A több évszázados története ellenére a mai napig kevéssé kutatott terület a fehérnemű története. Kiállításként is igen ritkán láthatunk ilyen gyűjteményeket. Ennek egyik úttörője vidékünkön Novák Mezőlaky Margaréta, a lévai Barsi Múzeum frissen nyugalmazott munkatársa, aki a fenti címmel rendezte meg a nagyrészt saját gyűjteményből álló kiállítást a lévai vár Kapitány házában.
A régész végzettségű Novák Mezőlaky Margaréta immár huzamosabb ideje gyűjti a különböző korokból származó fehérneműket. A Barsi Múzeumban mutatják be első ízben a kollekciót.
„Mintegy fél évtizeddel ezelőtt családi indíttatásból jött az ötlet. Egy padlástér nagy hajóládájában leltünk több mint százéves fehérneműket”
– kezdte a Felvidék.ma tájékoztatását Novák Mezőlaky Margaréta.
Mint mondta, ez a felfedezés indította el őt a fehérnemű történet kutatására. Ez a téma mindenkit érint, mégis keveset tudunk ennek a történetéről – jegyezte meg. A hajóládában talált ruhaneműk képezték a gyűjtemény alapját. A tágabb családban és rokonságban folytatott kutatás során fokozatosan bővült a kollekció.
A gyűjtemény alapjai korhű darabok. A legrégebbiek a 19. század közepéről származnak.
Ugyanakkor ettől korábbi korok is felidéződnek a gyűjteményben. Szabásminták alapján, az adott korban használt anyagok és technikák alkalmazásával saját kezűleg készítette el a hiteles másolatokat. Egyes darabok hónapokon át készültek.
„Az alsóneműk nem csupán a használati ruhaneműk, hanem míves darabként művészeti jelentőséggel is bírnak”
– emelte ki.
A kiállítás szervezése közben megszólította a lévai intézmény szlovákiai és magyarországi partnerintézeteit is. Ezen múzeumok is adtak pár darab fehérneműt a február közepén nyílt tárlat anyagába.
A Kapitány háza két kiállítóhelyiségében látható a kiállítás. Az anyag végig vezet a különböző korok divatján. Az eredeti darabok a 19. század közepétől a 20. század ötvenes éveiig mutatják be a fehérnemű átalakulását.
A tárlat nagyrészt a női fehérneműk rejtelmeibe avatja be a látogatót. Ám a férfi divat sem hiányozhat.
A ruhadarabok mellett a múzeum gyűjteményében fellelhető kellékek is színesítik a tárlatot. Az egyik sarokban egy úrhölgy esti neszesszer kellékei kaptak helyet. Díszített mosdótál, vizes kancsó szintúgy fellelhető a kellékek között.
A fehérnemű divatja végigköveti a társadalmi változásokat. A 20. század elejei női divat például hűen tükrözi az emancipáció szellemiségét. Ugyanakkor végig követhetjük a technika fejlődését, a használt alapanyagok változásait. Ezzel kapcsolatban a gyűjtő kifejtette:
minden egyes ruhanemű kézzel készült egyedi darab, melyet természetes anyagok felhasználásával állítottak elő.
A gyűjtemény egyedi darabjai között találunk olyan fehérneműket, melyek egyrészesek, magába foglalva a melltartót és a bugyogót. Ezek nagyon finom puha anyagból készültek, míves díszítésűek.
Egykoron nagy jelentőséget tulajdonítottak a fehérneműnek. A lányos házaknál már kislány kor óta a tudatosan gyűjtött kelengye része volt a megfelelő számú fehérnemű beszerzése is (hálóing, alsónemű, könstos) – magyarázta Novák Mezőlaky Margaréta. Mint hozzátette, a Felvidéken külön mesteremberek foglalkoztak a fehérneműk készítésével. Ismertebb hímző asszonyok éltek Komáromban és annak környékén.
A míves kézműves alkotásoknak nagyon gazdag formavilága volt. Mindamellett a praktikusságra is figyeltek.
A kollekcióban találunk az 1870-es évekből származó lábközépig érő egyrészes fehérneműt, mely nyitott volt a lábközépen. Ezáltal az úri hölgyek könnyebben elvégezhették szükségleteiket. E korban összevarrott bugyogót csupán a bordélyházak kurtizánhölgyei használtak.
A kiállítótérben számos fűző is helyet kapott. Ezek szintén a 19. század utolsó évtizedeiben jöttek divatba. A halcsontszálkából, később vékony acél sodronyokból álló fűzők a hölgyek számára kecses megjelenést biztosítottak. Emellett nem számított praktikus viseletnek. A felnőtt hölgyek mellett már kislányok is hordtak fűzőt. A lévai kiállításon is találunk kislányméretű fűzőt.
A társadalom úri rétegei mellett a paraszti közösségekben csupán a második világháború környékén jelenik meg a mindennapi bugyogó viselet. A földeken, uradalmakon dolgozó napszámosok a hétköznapokban nem hordtak alsóneműt a szoknyájuk alatt. További érdekessége a tárlatanyagnak a bundabugyi, amit a télvíz idején a templomba járáskor húztak magukra az asszonyok.
Az alsónemű történelmével a szakma sem nagyon foglalkozott. Felvidék-szerte is csupán pár múzeum rendelkezik ilyen jellegű gyűjteménnyel, ezek közé sorolhatjuk a rimaszombati, a bajmóci, vagy a betléri intézményt.
A szakma is csupán néhány évvel ezelőtt fedezte fel a témát. Az impulzust egy 2008-as ausztriai kastély felújítása adta, ahol egy befalazott teremben temérdek mennyiségű alsóneműre bukkantak, melyek a 15. századból származnak.
A képzőművészet az elmúlt évszázadokban kicsit rejtett módon bemutatta az aktuális fehérnemű divatot. Némely festményeken feltűnik a bugyogó csipkeszéle, felvillan a fehérnemű, ez is bizonyítja, hogy a nagyközönséget mindig is érdekelte ez a téma – véli a gyűjtő.
A Mi rejlik a ruha alatt című vándorkiállítás első megállója a lévai vár, ezt követi a párkányi Városi Múzeum, majd az ipolysági Simonyi Lajos Galéria. A tervezett megállók között szerepel továbbá Újbánya.
„A nők legérzékibb és legbujább ruhadarabjának hosszú története van. A mindennapi élethez hozzátartoznak, egy letűnt kor lenyomatai”
– summázta Novák Mezőlaky Margaréta.
A kiállítás május 18-ig tekinthető meg a lévai Barsi Múzeum Kapitány házabeli épületében.
