Bizony, mintha csak ma lett volna, hogy egy ugyanilyen témájú témájú cikket fogalmaztam meg, csakhogy annak már 5 éve, 7 évvel a híres-hírhedt FC Friends Somorja (Tárnok „B“) megalapítása után és nem egész két évvel a csallóköznádasdi csapat újraindítása előtt. Az akkori köszöntőmet úgy fejeztem be, hogy ha sikerül, akkor újra együtt dolgozhatunk Kovács mester úrral.
Nos, igen, sikerült. Sikerült, egy év kihagyás után a 2017/18-as szezonban újraindult a foci Csallóköznádasdon, 2017 januárjától Kovács József segítségével elkezdtünk edzéseket tartani a faluban, anélkül, hogy biztosak lehettünk volna abban, lesz-e elég ember, elég akarat ahhoz, hogy ismét legyen csapat Csallóköznádasdon.
De volt pár helyi vezető és játékos, akik a polgármester asszonnyal együtt mellém álltak, ahogy Kovács mester úr is, aki ingyen és bérmentve jött el velem, s tartott heti kétszer edzést. Aztán az őszi szezon előtt a nádasdi klub taggyűlése és vezetősége eldöntötte, hogy újraindul a foci a faluban. Ekkor mindenkinek elmondtam, hogy a csapat – melynek néhány tagja már januártól edzett ugyan, de a többség csak pár héttel az indulás előtt csatlakozott a klubhoz – még nincs kész arra, hogy bajnokságban induljon. Viszont két dolog közül kellett választani: vagy elindulni így, feláldozva az őszi szezont a felkészülésre, számolva a vereségekkel, vagy pedig nem indulni, s akkor talán sosem indult volna újra a futball Csallóköznádasdon.
Az indulás mellett döntöttünk, de az első 10 fordulóban csak vereségeket szenvedett a csapat, s a 11. fordulóig kellett várni, hogy Patason megszerezzük az első pontunkat.
A Patonyrét elleni utolsó meccsen pedig az első győzelmünket is megszereztük, szépségdíjas gólokkal, ráadásul úgy, hogy a kapusunk büntetőt hárított. Azóta sok minden történt, az első szezon után Kovács József úgy döntött, hogy nem folytatja az edzősködést, de ezt korrekt módon időben jelezte.
A klub azóta is működik, a tavalyi szezontól az első klub lett a dunaszerdahelyi járási bajnokságban, mely kétnyelvűen szerepel hivatalosan a szövetség nyilvántartásában és az obfzds.sk oldalon is.
(Fotó: Sport Klub Csallóköznádasd)
Sokan állítják, hogy nélkülem nem sikerült volna újraindítani a klubot. Én pedig azt mondom, ha nem lett volna Kovács József, akkor nem vágtam volna bele ebbe a kalandba. Mert, ahogy az 5 évvel ezelőtti köszöntőben is írtam,
kevés ember van a mai világban, aki ki mer állni az érvei, a hitvallása mellett, aki meg meri mondani a véleményét, aki az áldozatos munka erejében és nem az alibizmusban hisz, és az ilyen emberekből még kevesebb van a sportban.
Kovács József ilyen ember. És nekem az a megtiszteltetés jutott, hogy együtt dolgozhattam vele. Az ificsapatban, az FC Friends csapatában Tárnokon, az első két évben és legutóbb egy és fél éven keresztül Csallóköznádasdon.
Hálás vagyok neki, hogy mindig mellém állt, ha segítség kellett a csapatnak. Sokszor mesélt régi történeteket, segített tanácsokkal, ösztönzött, érdeklődött felőlünk.
(Fotó: Somogyi Tibor)
Tavaly Tárnokról Dunaszerdahelyre költözött, így már ritkábban találkozunk, de manapság is meg-megáll, elemzi a járási foci helyzetét, kommentálja a futballvilág és a közélet történéseit is. Véleményére mindig érdemes odafigyelni.
Most, hogy ehhez a kerek évfordulóhoz érkeztünk, ismét köszönetet szeretnék mondani mind a magam, mind a csapat, sőt az összes eddigi csapata és játékosa nevében:
köszönjük az együtt töltött éveket!
Köszönjük a januári edzéseket, amikor a töltésen sprinteltünk fölfelé térdig érő hóban, amikor a gumikerekekből felállított akadálypályán hajtott minket, amikor kilós kövekkel a kezünkben futottunk, köszönjük az erkölcsi tisztaságot, hiszen a csapataiban mindig őszintén elmondta, kiről mit gondol, és legfőképp köszönjük azt, hogy általa olyan élményekkel gazdagodtunk, melyeket soha nem felejtünk és amelyeket már most sokan visszasírunk.
Öt éve azt írtam, hogy ez nem búcsú, hiszen ha sikerül, újra együtt dolgozhatunk. S bizony együtt is dolgoztunk, létrehoztunk valami újat,
amiben talán csak ketten hittünk, s bebizonyítottuk, hogy ha valamit nagyon akar az ember, azt el tudja érni.
Talán egy évet még elvállalhatott volna. Talán a fiatalabb játékosok jobban hihettek volna benne és a munkájában. Egy biztos: miután június végén befejezte, az augusztusban kezdődő szezon elején sorra nyertük a meccseket. S persze szerepe volt ebben az akkori új edzőnek, Horváth Lászlónak is, de főleg Kovács mesternek, akinek az edzései az új szezonban mutatták meg az erejüket.
Kedves Józsi bácsi, a Jóisten tartsa meg még nagyon sokáig erőben, egészségben, és kívánom, hogy még sok öröme legyen a családjában, a futballban, kerékpározásban, a mindennapi életben.
