Államalapításunk szakrális ünnepe után egy nappal Palócország egy kicsi települése adott otthont annak az útkeresésnek, ami éppen a Felvidék politikai porondján zajlik.
A Nyílt fórum a megmaradásunkért úgymond folytatása lett annak a Gombaszögi Pikniknek, amit kreatív módon az évek óta futó Dunamocsi Piknikről mintáztak, illetőleg gyorsreakciója annak a ceremóniának, amit egy nappal korábban alkottak a porondmesterek. Értsd: az ötből három pártelnök Komáromban a nemzeti ünnep apropóján szándéknyilatkozatot írt alá, hogy (majd) egyesülnek.
A kétszáz fős falucska kultúrházába beérvén elfogott egy kellemes, jó hangulat. A parkett kopott, az álmennyezet hamisítatlan szocreál, az ablakból pedig egy parasztbarokk monarchista épületet látni. Olyan igazi felvidéki feeling. A teremben csupa ismerős, csupa barát. Javában közéleti és kultúraszervező emberek, részint politikusok.
Hallani, ahogy többen összesúgnak: „A Sanyi (Papp Sándor, a meghívó főszervező) vajon borítja a bilit?” Merthogy sok a kérdés és a félelem az összeborulással kapcsolatban.
Az egyik idősebb résztvevő azt kérdezi tőlem, nem lehetne úgy egyesülni, hogy a gazemberek kimaradjanak? Mit mondhat erre az ember?
Egy mellettem zajló beszélgetésben a pogácsa, az ipolynyéki bor és a Saguaro kombója közepette arról beszélgetnek, hogy az MKP-t és a Hidat értik, de a harmadik miért éppen az Összefogás, és a másik két (vagy mennyi) ugyanolyan mérhetetlenül jelentéktelen támogatottságú törpepárt miért van kirekesztve?
Aztán jött az első blokk, azaz civilek a pályán.
Bár én közel se vagyok az, Sanyi (a Papp) megkért, hogy üljek oda én is és mondjam el, hogy szerintem mik a lehetőségek egy tipizált felvidéki kisváros megtartásában (merthogy ebben van némi tapasztalatom és jó példám). Hát elmondtam.
Mások pedig más témákat ecseteltek. Annyi és annyi probléma, dilemma és szívfájdalom merült fel, hogy sorolni is sok lenne, de az iniciátornak (a Sanyinak) ez is volt a célja, hogy mindenki lássa, ezáltal láttassa, hogy korántsem rózsás a helyzet. Ezeket nem fogom ecsetelni, részletesen ITT olvasható.
Többek közt ezeket és az ehhez hasonló problémákat kell megoldani, ezeken javítani és ezekre a kérdésekre kell választ találni az újonnan formálódó felvidéki politikának, merthogy páran ott voltak a mostani folyamatok alakítói közül is a nézőtéren (szántszándékkal fordított szerepkörben).
Hazai terep révén jobbára MKP-sok (az új elnök is pl.), a másik két párt (Híd, Összefogás) csak alelnöki szinten vette komolyan a találkozót.
A főszervező moderátor (a Sanyi) végül nem akart bilit borítani, szerette volna, ha az egyes felek önként tárják fel lapjaikat, de sajnos csak az óvatoskodás és a mosolydiplomácia kapott nagyobb szerepet (amit egyébként ebben a helyzetben meg lehet érteni, én legalábbis megértem).
Elhangoztak jobbára ugyanazok a körök, amik Gombaszögön, Komáromban, illetve a sajtóban forognak mostanában körbe-körbe. Gubíktól, a Lacitól jó volt hallani, hogy a szokásos beszámolója után végre célokat és elképzeléseket vizionizált: programról, értékekről, útról. Hozzá kell tenni, hogy közvetlen kollégám és jó cimborám, ezért lehet elfogult vagyok, de a ’függetlenobjektív’ majmolásnak a mímelése nem kenyerem.
Mindazonáltal formabontóan újat talán egyedül Berényi (a Jóska) mondott, hangsúlyozván az MKP szerepét a folyamatok szerencsés alakításának érdekében, nehogy a fürdővízzel a gyerek is kilöttyenjen, fontos szempontként pedig nem elkapkodva a fürdetést sem, mert egyesek annyira sietnek, hogy szinte már a jó melegben érzik magukat.
Azt már én teszem hozzá, hogy a három (vagy több) gyerek fürdetése (és nem mosdatása) közben nem ártana jó alaposan megtisztítani azokat, levakarni róluk a kellemetlen koszt.
Igazán viszont a fején a szöget talán Hrubík Béla találta, aki megkérdezte, hogy milyen egységről beszél itt mindenki, hisz egység soha nem is volt köreinkben és ne lebegjenek illúzióban, soha nem is lesz. Egyesülés esetleg, de az egység már valahol Bábelnél elúszott úgy általában mindenkinek, nemhogy nekünk, magyaroknak.
Jómagam is értekeztem már erről többször, hogy attól, hogy kisebbségi sorban sínylődünk százéves sorsközösségben, attól még pont ugyanannyira vagyunk sokszínűek, mint bármelyik más nemzet fiai. Vannak köztünk konzervatívok, liberálisak, nemzetiek, szocdemek, kommunisták ésatöbbi – ha csak a politikai értékrendeket vesszük alapul, mennyi különbség lelhető fel ezeken felül még.
Ez az élet rendje, ezért vagyunk emberek, valaki a tejcsokit szereti, valaki a mogyorósra esküszik, nem kell ezen különösebben polemizálni. Aki bármiféle egységről beszél (esetleg a nevébe írja) az nincs tisztában ezekkel az alapvető különbségekkel.
Mindemellett sokatmondó volt Agócs Attila (a füleki polgármester, Híd-alelnök) értékelése is, aki szerint egyelőre mindenki csak barátkozik az egyesülés gondolatával, de őszintén még nem örül neki senki (csak már senkinek sincs más lehetőség – a szerk. megj.).
Mindez azt jelenti, hogy tulajdonképpen senkinek nincs forgatókönyv a fejében a következő időszakról és majd csak alakul, mint púpos gyerek a prés alatt alapon fognak zajlani az események.
Bár még mindig jobb, mintha elvtelen alkukkal, 2 perc alatt le lennének osztva a kvóták…
A véleményem mindazonáltal továbbra sem változott azt illetően, hogy bármilyen egyesülés is történik meg a közeljövőben, a sorrendet a mindenkori választópolgároknak, az „Isten adta népnek” kellene meghatároznia paktumok helyett, ezért aki csak labdába kíván rúgni, az szépen sorakozzon be hátra! Aki ezt nem meri vállalni – róluk beszélt Hrubík Béla – azokról el kellene gondolkodnunk, hogy valójában milyen célok is vezérlik.
