Ilyenkor, év végén néhány szlovákiai történést látva gyakran eszembe jutnak VIII. Orbán pápa elhíresült mondatai Richelieu bíborosról, annak halálhíre kapcsán: „Ha van Isten, akkor Richelieu bíborosnak most sok mindenért felelnie kell. Ha nincs… nos, akkor Richelieu bíboros egy sikeres ember volt.” Az idézet üzenetének megértéséhez bizonyára érdemes tudni, hogy arról a bíboros-külügyminiszterről van szó, aki megteremtette a francia diplomáciát, aki életében tetteivel több olyan konvenciót lépett át, amely addig tabu volt a keresztény (katolikus) világban, s akinek „erkölcsösségéről” talán az alábbi mondat tanúskodik a leghívebben: „Adj nekem hat sort a legbecsületesebb embertől, és én okot találok rá, hogy felköttessem.” Egyértelmű, hogy ez még Machiavelli világánál is félelmetesebb világlátás.
Nos, még a sokat látott embernek is van min csodálkoznia, ha szemügyre veszi, mi történik ezekben a hetekben Szlovákiában.
Az igazságszolgáltatás soha nem látott belendülésére gondolok: főrendőrök, főbírák, főügyészek, neves ügyvédek, vállalkozók, államtitkárok „cellalátogatásaira” a legnevesebb szlovák börtönökben. Még hónapokkal ezelőtt is azt hitte mindahány, hogy sikeres emberek: tudnak járni a szlovákiai tökéletlenségek kiskapuin keresztül.
Pár évvel ezelőtt magam is azt írtam, hogy akkor hihetünk majd a szlovák igazságszolgáltatásban, ha az ország akkori miniszterelnöke (R. Fico) és belügyminisztere (R. Kaliňák) nem az ország egyik legrosszabb hírű vállalkozójánál lakik (aki azóta adócsalások miatt szintén ül), s ha majd érinthetetlennek tartott vállalkozók, politikusok, igazságszolgáltatási emberek is a megérdemelt csíkosban lesznek törvénysértéseikért úgy, ahogy az egy jogállamban dukál.
A dolog úgy áll, hogy itt tartunk, s ezt illik megsüvegelni. Talán óvatosan még azt is leírhatjuk, hogy ezért is fontos volt a márciusi kormányváltás. A bejáratott kapcsolatrendszereket szétzilálta, ez pedig fontos az emberek belső iránytűi működésének szempontjából: fontos látni, hogy mégiscsak érvényes a jog, hogy mégiscsak próbálnak maguknak érvényt szerezni a jogállamiság elvei. Még akkor is, ha több más szempontból számos jogos kifogás is érheti a jelen kormánykoalíció működését.
Számunkra, felvidéki magyarok számára van még egy kérdés, amelyet nem okos megkerülni a téma kapcsán: mikor sikeres egy politikus, illetve mikor sikeres egy kisebbségi politikus?
Akkor, amikor sikeresen alkalmazkodik a többségi, akkor éppen konkjunkturális politikusokhoz (Mečiarhoz, Ficóhoz, Kalinákhoz…), magáévá teszi azok módszereit, értékítéleteit, alkalomadtán ki is szolgálja őket, bratyizik velük, beszáll a simlizéseikbe ott, ahol és amikor beengedik őt – vagy pedig akkor, ha azt mondja, köszönöm, ebből nem kérek, s megpróbál hű maradni azokhoz az eszmékhez, amelyeket értéknek tart, s amelyek úgy-ahogy, de megtartották közösségünket is az elmúlt száz évben…
Harminc évet éltem aktív résztvevőként ebben a világban, tudom miről beszélek, s azt is felsorolhatom, hányszor mondtam nemet az úgymond kedvező ajánlatokra. Ma sem bánom: nem azért, mert a nevem nincs ott a Gorilla- és egyéb listákon, hanem azért, mert ez elvi kérdés, egy kisebbségi közösségnek meg kell tartania azokat a pilléreket, amelyekre a létét hosszabb távon is építeni akarja. Ott pedig tisztességes, a közösség iránt elkötelezett politizálás nélkül nincs esélye, akkor nagyon gyorsan összeomlik: hazudozásokkal, trükközésekkel egyetlen kisebbség jövője sem garantálható, még csak középtávon sem.
S nehogy valaki azt higgye, ez a kérdés csak a múltra alkalmazandó, egyáltalán nem. Az elmúlt harminc évben az akkor szolgálatot teljesítő közösségi emberek mindegyike adott egy választ a fenti kérdésre. Kétharmad részük helyeset, egyharmaduk nagyon vitathatót. Ezt okos lenne megfontolni, s a történtekből levonni a következtetéseket.
Ám még fontosabb a kérdés megválaszolása az elkövetkezendő időszakra nézve, a felvidéki közéletbe ma bevonulni készülő fiatal generáció szemszögéből. Ennek kapcsán magam nem vagyok nyugodt.
Mindenesetre legyen nekik is figyelmeztetés a NAKA válasza alapkérdésünkre: nem az elerkölcstelendésre és trükközésekre épülő út a nyerő. Válaszként a VIII. Orbán pápa által felvetett dilemmára: igen, van Isten. Létezik igazság, jog és jogállam. Ami esetünkben azt jelenti, hogy nem a Kočnerek, Mečiarok, Ficók, Kaliňákok – és magyar társutasaik – útja a nyerő. Legyen ez remény – és egyszersmind figyelmeztetés is a jövőre nézve.
(Csáky Pál Facebook-oldala, Felvidék.ma)
