Bussa

Körutunk Inámtól, Zsélyen, Nagycsalomján, Kóváron, Ipolykéren, Szécsénykovácsin,  Tótgyarmaton, Bussán, Rárósmúlyadon, Jelsőcön, Vilkén, Rappon és Kalondán át egészen Terbelédig tart, sok szép fotóval, amelyek lényege, hogy ügyes kezek szerény kiadással kreatív megoldásokkal teszik szebbé a közösségek karácsonyát a közterületeken felállított adventi koszorúkkal, karácsonyfákkal, betlehemekkel.

Bizonyára lehetne sorrendet felállítani a kültéri installációk között, de nem ez a célunk, hanem, hogy bemutassuk az önkormányzatok, egyházközösségek, csemadokosok munkáit 14 kis palóc faluban az Ipoly-völgye határon túli, felvidéki oldalán.

Természetszerűleg ezekben a hetekben elmaradtak a Mikulás-estek, az idősek köszöntései a kultúrházakban, ezért szinte mindenhol házhoz vitték a polgármesterek az ajándékokat a kicsiknek és a szépkorúaknak, betartva a járványügyi előírásokat.

Sajnos voltak olyan települések is, ahol hiába kerestük a karácsonyi hangulatot, egy-két kósza égőfüzéren kívül mást nemigen találtunk. Volt olyan település is, ahol csak szlovák nyelven villogott a karácsonyi jókívánság az út felett kifeszítve, pedig a lakosság fele magyar.

Túlnyomó többségben visszaköszönt a törekvés, hogy a téli, szürke hónapokban is színesebbé tegyék az önkormányzatok és a civil szervezetek a településeiket, ha már a színes műsorok, bálok elmaradnak az idén.

Annyi jó szándékú megjegyzés még engedtessék meg, hogy egyedül Rappon, a csemadokosok készítették el „szabály szerint” a betlehemet Bozó Angelika, Balogh Róbert és Ocsovay Teréz vezetésével, ugyanis az advent a várakozás ideje, amikor várunk a Kisjézus születésére, azaz egészen szentestéig üres a jászol és a szokás szerint csak aznap helyezik bele a kisdedet a betlehemi installáció közepébe.

Nos, Rappon még üres a jászol, várják a Jézuska megszületését, és a magyar hívek azt is várják, hogy a nemrégiben tragikus hirtelenséggel elhunyt atya helyére magyar papot kapjon a püspökségtől Rapp, Kismúlyad, Kalonda és Terbeléd, mert amíg egy magyar pap tud szlovákul szólni a szlovák hívekhez, addig egy szlovák lelkipásztor nem tud magyarul szólni a jóval nagyobb létszámban lévő magyar híveihez. Ezért kell most imádkozni és dolgozni az érintett településeken mindazoknak, akiknek ráhatásuk lehet a magyar közösségek számára kedvező folyamatokra, mert egy jó magyar pap erős tartópillére lehetne a nevezett települések egyre fogyó magyar közösségeinek.